Népszerű a tájfutás Egerszegen

A leg­jobb évük lehet az idei

– Nem sze­ret­ném el­ki­a­bál­ni, de el­kép­zel­he­tő, hogy fenn­ál­lá­sunk leg­si­ke­re­sebb idé­nyét zár­juk – vé­le­ke­dett Fe­hér Fe­renc, a ZTC edző­je, aki a szak­mai mun­ka el­lá­tá­sa mel­lett a sze­ni­or kor­osz­tály­ban rend­sze­re­sen ver­se­nyez. – Ti­zen­há­rom baj­no­ki érem­nél tar­tunk a kü­lön­bö­ző kor­osz­tály­ok­ban, a pont­szer­ző­ink szá­ma is meg­ha­lad­­ja a 31-et. Az egye­sü­let­nél rend­­sze­re­sen mint­egy 75-en ver­se­nyez­nek, klu­bunk tag­lét­szá­ma 103. Akad­nak, akik mun­ka­he­lyi el­fog­lalt­ság és egyéb okok mi­att nem ver­se­nyez­nek, csak edzenek. A szá­mok alap­ján el­mond­ha­tó, hogy nép­sze­rű a sport­águnk Za­la­eger­sze­gen. Az őszi csa­pa­dé­kos idő­já­rás el­le­né­re so­kan  lá­to­gat­ják a fog­lal­ko­zá­sa­in­kat, úgy­hogy nem küz­dünk lét­szám­gon­dok­kal.

– Kik szál­lít­ják az ered­mé­nye­ket?
– A vá­lo­ga­tott­ság­tól vissza­vo­nult No­vai Éva a höl­gyek­nél, de na­gyon so­kat fej­lő­dött  a 14 éve­sek­nél Si­mon Ale­xand­ra, aki­re fel­fi­gyelt az után­pót­lás-vá­lo­ga­tott szö­vet­sé­gi ka­pi­tá­nya is. Jól tel­je­sí­tett 14 éves fiúcsa­pa­tunk is, de nem sza­bad meg­fe­led­kez­ni a klub­nál spor­to­ló sze­ni­or női és fér­ficsa­pat­ról sem, akik szin­tén már több ér­met gyűj­töt­tek az év so­rán.

– Már em­lí­tet­te, hogy No­vai Éva vissza­vo­nult a  válogatott­ságtól.... Ő a ZTC hú­zó­em­be­re volt, ki fog­lal­hat­ja el a he­lyét?
– Ami­kor Éva hoz­zánk ke­rült, ak­kor sem mi hív­tuk, ha­nem mun­ká­ja kap­csán ke­rült Za­lá­ba. Meg­ke­res­te klu­bun­kat, hogy szí­ve­sen spor­tol­na ná­lunk. Ter­mé­sze­te­sen örül­tünk ér­ke­zé­sé­nek. Két­ség­te­le­nül jó pél­da­kép a fi­a­ta­lok szá­má­ra. Most úgy dön­tött, hogy le­mond­ja a vá­lo­ga­tott­sá­got. Tu­do­má­sul vet­tük, hogy a jö­vő­ben csak  a ZTC-nél spor­tol. Meg­ért­jük, hogy a csa­lád és a mun­ka ke­rül ná­la elő­tér­be. Nem ter­vez­zük pót­lá­sát, mi­vel anya­gi le­he­tő­sé­ge­ink nem en­ge­dik meg, hogy vá­lo­ga­tott szin­tű spor­to­lót iga­zol­junk. Bí­zunk sa­ját után­pót­lá­sunk­ban. Re­mél­jük, ki­ne­ve­lő­dik majd egy ha­son­ló ké­pes­sé­gű ver­seny­ző.

– A si­ke­res sze­rep­lés­hez, mi­lye­nek az anya­gi fel­té­te­lek?
– Elég mos­to­hák. Az ön­kor­mány­zat tá­mo­ga­tá­sa má­ra már igen cse­kély mér­té­kű. Pá­lyá­za­tok út­ján, szpon­zo­ri pén­zek­ből, tag­dí­jak­ból mű­kö­dünk, szo­ros a költ­ség­ve­té­sünk. Csak a leg­fon­to­sabb ver­se­nyek­re uta­zunk el, el­ső­sor­ban az  or­szá­gos baj­nok­sá­gok­ra. Egyéb ver­se­nye­ken csak itt Za­lá­ban és a szű­kebb ré­gi­ó­ban in­du­lunk. Az anya­gi­ak mel­lett to­vább­ra is fon­tos­nak tart­juk a táj­fu­tás nép­sze­rű­sí­té­sét. En­nek szel­le­mé­ben Egerszegen több ilyen ver­senyt ren­dez­tünk, az is­ko­lák­ban is  nép­sze­rű­sít­jük a sport­ágat. Úgy vesszük ész­re, ér­dek­li a gye­re­ke­ket a táj­fu­tás. 

– Mi­lyen ver­se­nyek vár­nak még ez év­ben a ZTC spor­to­ló­i­ra?
– A nor­mál tá­vú egyé­ni és a csa­pat­baj­nok­ság. Mind­két ver­se­nyen jó esé­lyek­kel ál­lunk rajt­hoz. Re­mé­lem, si­ke­rül pár ér­met és pont­szer­ző he­lyet be­gyűj­te­ni, ak­kor fenn­ál­lá­sunk va­ló­ban leg­jobb évét zár­hat­juk.