Nem mi utazunk Utrechtbe

Gólt, gólokat kellett volna lőnünk

ZTE: Vlaszák – Kocsárdi, Miljatovics, Bogunovics, Panikvar – Kamber, Máté, Illés (Horváth A. 91.), Magasföldi (Balázs 46.) – Rudnevs, Pavicsevics (Rajcomar 106.). Vezetőedző: Csank János.

KF Tirana: Lika – Sina, Oszmani, Pashaj, Lila – Karabecsi, Hajdari (Malindi 62.), Lilaj, Metani – Plaku (Sorra 119.), Pejics. Vezetőedző: Szulejman Sztarova.
A végén kezdve: továbbment a KF Tirana.

A ZTE háza táján mindenki jól tudta, a továbbjutáshoz gólt, vagyis inkább gólokat kell lőni. De ez nem ment. Balszerencse? Biztosan az is. Hiszen akadtak helyzeteink, s jóval többet is birtokoltuk a labdát. Sőt, nem kevesen úgy éreztük, hogy amikor a rendes játékidő utolsó percében büntetőt ítéltek ellenünk, s Plaku labdáját az egyébként kifejezetten jól védő Vlaszák nagy bravúrral kifogta, hogy nálunk a lélektani előny. Nem tudtunk élni vele, bár a hosszabbítás első fele egyértelműen a miénk volt.

Azt azért ne feledjük: a tiranai ellentámadások végig veszélyesek voltak, ha nem is ilyenből született a góljuk.  A görög bírókra is kár lenne panaszkodni, bár nem hazai pályát fújtak, s néha tévedtek, nem rajtuk múlott az eredmény.
Komoly lehetőséget hagytunk elúszni, egy szervezett, de meglehetősen közepes játékerőt képviselő csapat ellen. A KF Tirana a következő fordulóban az Utrecht ellen bizonyíthatja, hogy nincs miért szégyenkeznünk a vereségünk miatt.