Küzdenek a minőségi sportért

Beszélgetés Sebestyén Péterrel, az FC Keszthely ügyvezető elnökével

– Ez a legnehezebb. Az elmúlt évek sokszor kilátástalan küzdelmekről szóltak. Sajnos, a klubtagság sem tölti be a szerepét úgy, mint mondjuk 10-15 évvel ezelőtt. Az elvárt eredmények erős, fociszerető klub nélkül pedig nem jönnek. Ez nem csak speciális keszthelyi probléma. Valamit létrehozni sem könnyű, de valamit újrakezdeni, az szörnyen nehéz. Az elmúlt két évben annyi pozitív dolog történt, hogy a kilenc utánpótlás csoport mostanra egészen jól ténykedik.

Kettő felnőtt csapatunkból az NB III-as szintű csapat megszűnt, az alapító tagokat tömörítő gárda FCK Szőnyegország néven a mai napig is önfenntartó módon játszik a Megyei III-ad osztályban. Természetes volt, hogy kiestünk az NB III-ból, aminek a szintjét nehezen tartottuk, az itt maradt játékosokból hiányzott az igazi tenni akarás a klubbért, Keszthely labdarúgásáért. A jövő utánpótlása mellett döntöttünk, így nem volt lehetőség Megyei I-ben indulni.

Szerettünk volna Megyei II.-osztályban szerepelni, de akikre számítani lehetett, nos, ők nem vállalták. Számomra csalódás volt, hogy akik nekünk nemet mondtak, később Vonyarcvashegyre, Gyenesdiásra igazoltak. ők elsősorban csak magukat nézték. Addig, amíg a régi játékosok, a támogatók, a szurkolók nem érzik magukénak a klubot, addig sok jóra nem számíthatunk.

– A Sportiroda vezetésének véleménye szerint is, az elmúlt időszakot tekintve, az utánpótlás csapatok szereplése könyvelhető el valódi sikerként a helyi sport, illetve a foci háza táján. Melyek konkrétan ezek a sikerek, és kiknek köszönhetők az elért szép helyezések?
– Az elmúlt önkormányzati ciklusok utolsó három polgármestere közül mindegyik sportot szerető férfiú volt. A foci mégsem kapta meg azt a segítséget, amit szerintem, megérdemelt volna. Az utánpótlás támogatására hagyományosan és rendre 1,8 milliót szavaztak meg. Mi sportszeretetből, úgymond amatőr módon– fölneveltünk a fiatalokból egy NB III-as csapatot.

Amikor tavalyelőtt visszavettük a klubot, a hiányra és köztartozásokra 1,5 milliót kellett befizetni. A rákövetkező évben az önkormányzat az 1,8 millió helyett már csak 800 ezret utalt a kilenc utánpótlás csoport működéséhez. (Csak a versenykorosztály évi bírói költsége 600 ezer forint.) Az igazsághoz még hozzá tartozik, hogy akik abban jeleskedtek, hogy ezt elvegyék tőlünk, ismét a keszthelyi labdarúgás ellen tettek.

A környéken is több helyen, több  pénzből gazdálkodhatnak pedig nem versenyeztetnek  ennyi csapatot. Az igaz, hogy a pálya fönntartására 15 éve minden esztendőben ugyanakkora összeget, 4,8 millió forintot kaptunk, idénre pedig már 5,4 milliót. Azt mindenki tudja, hogy ekkora összeg mire volt elég másfél évtizede és mire jutott belőle tavalyelőtt. Az U13, U15,U17,U19-es csapatainkkal nemzeti bajnokságra neveztünk be azért, hogy a minőségi sport megmaradjon.

Azt is el kell ismerni, hogy a gyerekek zöme, akiket meg tudtunk tartani magunk mellett, nos azok sem mindig megfelelő színvonalon játszanak. Éveknek kell eltelni ahhoz, hogy beérjenek. Jómagam már az ovisokkal is foglalkozom. Igyekszünk gyermektornákat szervezni, ahol együtt, összefogva, közösen elindulhatunk egy jó irányba. Amatőr támogatással majdnem profi szinten működtetjük a helyi futballcsapatokat. Megállják a helyüket, jól szerepelünk a bajnokságokban. Fodor László vezetésével igazán büszkék az U 15-ösökre lehetünk.

Neki megadatott, hogy 5-6 éve dirigálhatja a kiérlelt legénységét. Nála kialakult egy olyan mag, akikre később lehetne majd számítani, ha ők is végre átéreznék csak összefogással tudunk előbbre jutni. Németh István U 17-es korcsoportját is hasonlóképpen ügyes fiúk alkották, de tavaly közülük hatan-heten Zalaegerszegre, Szombathelyre és máshová távoztak. Pedig a minőséget adni tudó ifjakat itt kellene tudni tartanunk. Mi nem versenyezhetünk az akadémiákkal, ahol iskolára épülve megmaradnak a gyerekek.

Szeretnénk a VSZK-ra építve kimunkálni egy ifjúsági csapatot, ami a város számára bevállalható NB III-as szintet biztosítaná. A följebb menetelésnek semmilyen reális esélye nincs. A pénztelenség, a futball motivált közegének hiánya, a közönség lelkesítő ereje, és a szülők áldozatvállalása nélkül, jól működő klub hiányában jó, ha a mostani szintet tudjuk tartani. A pályák (Balaton-parti, Lovassy) értékesítésének rémképe több év óta lebegtetve van.

Fő célomnak tartom a pályák megtartását, sportcentrummá történő átalakítását a jövő ifjúságának számára. Az edzők mindegyike rendelkezik a megfelelő szakmai képesítésekkel. Antoni János, Németh István, Fodor László, Kiss Balázs, Nagy Richárd, Pintér Tamás, Nagy Sándor és jómagam is napról napra azért dolgozunk, hogy a szerethető futball imázsa beépüljön a fiatalok lelkébe.

Szeretnénk végre azt elérni, hogy a helyi önkormányzat is magáénak érezze a város futball klubját, és megadja az anyagi támogatást, segítséget amellyel megfelelően működni tudunk. Akkor az eredmény sem fog elmaradni. Akik pedig támogatni szeretnék az FCK– t, jelentkezzenek nálunk a Balaton-parti pályán, ahol mindig megtalálható vagyok. A Klub Tanács tagjaival közösen szeretnénk kialakítani egy új rendszert, új jövőképet, új klubvezetést, amelytől remélhetőleg a keszthelyi labdarúgás is megújul és fejlődik.