Nosztalgia és csaj-buli

Persze beérhetjük annyival is, hogy évről évre felelevenítjük a nap történetének harcos motívumait, vagy csak egyszerűen szép gesztusnak vesszük, ha valaki még ajándékot ad ilyenkor a nőknek. Kreálhatunk belőle tréfás retró-partit is. Imitálhatunk régi típusú vállalatai bulit kollektív nőköszöntéssel, nap végére lerészegedő férfiakkal. Jó-jó, Zoltán nap is akkor van, nyilván duplán kell koccintani.

Komolyra fordítva a szót: közösségi ünneplés manapság vagy van, vagy nincs. Egyre inkább az látszik, hogy a munkahelyen a főnök hozzáállása dönti el, hogy felköszöntik -e közösen a hölgy kollégákat, vagy sem. Ha nincs csoportos ünneplés, akkor mindenki egyénileg dönti el, hogy ad -e ajándékot női munkatársainak.

Napjainkban már az is egyre kevésbé jellemző, hogy az iskolákban a fiúk virágot vagy csokit tesznek a lányok padjára. A Belvárosi-iskola igazgatója, Makovecz Tamás érdeklődésünkre elmondta: március 8-án általában van egy kis "pogácsás, koccintós" délutáni összejövetel a tanáriban, de komolyabb ünnepséget nem szoktak szervezni. A gyerekeknél pedig teljesen egyéni, hogy adnak -e valamit a lány osztálytársaknak, vagy sem.

Meglepő, de egyre gyakoribb az is, hogy a nők szerveznek saját maguknak csaj-bulit. Legalább is évről évre ezt tapasztalja Szabó Ádám, a Robinson étterem üzletvezetője. Mint mondja, több olyan cég is van, ahonnan 10-15 fős női csoportok jönnek ilyenkor ünnepelni, és nem csak az idősebb korosztály. Persze azért olyan is van, hogy párok ülnek be vacsorázni, és természetesen a férfi fizet - tette hozzá.

Hogyan viszonyuljunk tehát a nőnaphoz, és mit őrizhetünk meg annak eredeti üzenetéből - kérdeztük Béres Katalint, a Göcseji Múzeum történészét.

- Tény, hogy a rendszerváltozás óta a társadalom egyik fele kommunista ünnepként tekint a nőnapra, míg a másik oldal vagy nem vesz róla tudomást, vagy afféle kereskedelmi akciónak tekinti - válaszolta. A történész szerint ma már annyi mindennek van világnapja, hogy semmi probléma nincs azzal, hogy van egy nap, ami a nőké. Pláne, hogy 1999 óta van nemzetközi férfinap is (november 19.). Szép ünnep lehetne mind a kettő, ha az odafigyelésről, kedvességről szólna mindkét nem részéről.

És a magasztos eszméknek, a női egyenjogúságról vajon van még helye? Béres Katalin személyes tapasztalata e téren pozitív, hiszen mint mondja sem a munkahelyén, sem a tudományos - és hétköznapi életben nem tapasztalt soha semmilyen megkülönböztetést. Emiatt azt is hihetnénk - tette hozzá - hogy a női egyenjogúság tulajdonképpen megvalósult, ám ez koránt sincs így.

- A 18-19. század óta nyilván sok pozitívum történt, és napjainkra evidensnek kellene lennie annak, hogy a törvény előtt mindenki egyenlő. Mégis sok történetet lehet hallani, olvasni olyan nőkről, akiket kevésbé becsülnek meg munkahelyükön, vagy a családban. Nap, mint nap küzdenek azzal, hogy gyermekük miatt nem tudnak elhelyezkedni, nincs bölcsődei ellátás, részmunkaidős állás, és a sort még hosszan lehetne folytatni. Így akár néhány korabeli jelszó ma is aktuális lehet.

A történész szerint érdekes a közéleti kiegyensúlyozottság kérdése is. Sokan hiányolják a nőket a politikából, ám igazából senki nem mondja azt a nőknek, hogy ne jelöltessék magukat. Sokkal valószínűbb, hogy a nők számára gyakran taszító a politika világa, és inkább nem kívánnak részt venni benne. Ha mégis, akkor ahhoz viszont olyan társ kell, akivel meg tudja osztani a házimunkát, gyermeknevelést; vagyis a klasszikusnak vélt női szerepeket.

Úgy tűnik, hogy az egykor jeles nap nem találta meg még új helyét és szerepét az ünnepek között. Talán, mert sokak számára nem tudott megszabadulni a nem túl pozitív "feminista" és "kommunista" jelzőktől. Pedig a változó női szerepekből és életstílusokból fakadó új helyzetek, akár új szlogeneket is adhatnának a nőnapnak. A kedves gesztusokon túl...