Archivum

Téli fürdő a Kerkában

2009. november 10. kedd, 18:13

Címkék:

Nagyon izgalmas az egyszer élt emberek életébe betekinteni – ez az érzés motiválja leginkább a régi papírképek és képeslapok gyűjtésének szenvedélyét. Az első korabeli 6x9-es fotót még a 80-as évek közepén kapta egy idős embertől; a kép a negyvenes években készült az akkori helyi futballcsapatot megörökítve. Azóta jó néhány – ma már történelmi dokumentumnak számító kuriózummal – bővült a gyűjtemény, melynek büszke tulajdonosa Kopecskó János, Csesztregen élő fényképész.

Régi fotók gyűjteménye Csesztregen

– A kép megjárta az orosz hadifogságot is, ugyanis ajándékozójától - aki szintén rajt van a képen – nem vették el fogvatartói. Azt kérte, nagyítsam fel és készítsek reprót róla. Mivel jómagam is fociztam, elkezdtem kutakodni a helyi sportegyesület régi fotói után. Sokan voltak segítségemre, így nemcsak ezek, hanem a falu 1945 előtti életét bemutató fotók is a kezembe kerültek. Egyebek mellett egy 1928-as kép az akkori futballcsapatról, ami más képekkel együtt most a Göcseji Múzeum „Testedzés és életöröm” – Zalai sportok című kiállítását színesíti.

Számos fotó mesél Csesztreg közösségi életéről; megismerhetjük a színjátszókat, a tűzoltó egyesületet és zenekarát, képzeletben együtt sétálhatunk a vasárnapi mise után hazafelé tartókkal. Van itt egy kép 1925-ből; a Kerkában álló férfi a falu szeme láttára vett fürdőt télen. Számos képen látjuk folyónkat kiáradva, a gázlókon közlekedő embereket, a később megépült fahidat, ami már nem áll.

– A fotókon látszik, szívesen álltak lencse elé régen is.
– Ünnepi alkalmaknak tekintették, melyre mindig szépen felöltöztek. Ez azért érdekes, mert a világháborúk időszakában nagy szegénység volt, de ahogy „tartottak” tisztaszobát, így ünnepi ruhát is. A képek arról is árulkodnak, hogy nemcsak öltözetük, de hajuk, ábrázatuk is rendezett volt. A szép oldalukat akarták megmutatni, és ez ma sincs másképp. Az emberek többsége szép képet akar, ami rendjén is van.

Számomra, mikor magamnak fotózok, nem a szépség a fontos, hanem a meglátott illetve átélt pillanat megörökítése. Tényképek ezek a fotók, amit én, mint tényfényképész készítek. Egyik ilyen legkedvesebb fekete-fehér fotóm még a hetvenes években készült a zalaegerszegi skanzennél. Egy idős urat ábrázol cigarettafüstöt fújva.

Korábban több kiállításon részt vettem, aztán a fényképész munka szokványos hétköznapjai mellett nem készítettem fotókat kiállításra. De az érdekes képek készítéséről azonban nem mondtam le; aki ugyanis erre adta a fejét, azt belsőleg hajtja valami. Mint engem; belsőmmel, sosem a fényképezőgéppel fényképezek. Nagy kedvenceim a portrék.

– Ezek a fotók most a fiókban vannak. Mikor láthatja a nagyközönség?
– Bízom benne, hogy nem sokára lesz rá lehetőség. A kiállítás, az újbóli megjelenés már régi vágyam. A dologra ugyanis kisebbik fiam, Jankó „vett rá”, mikor évekkel ezelőtt elkezdett fotózni. Nem volt ebben semmi szülői ráhatás, csak az, hogy végül is ebben nőtt fel. Ezért tervezünk közös kiállítást várhatóan jövőre.