Szilveszteri mellbedobások

Rendszerváltó erotikatörténet – ha „elmegy” a pornócsatorna

Nem napjaink celebvilágáról szólnak a fenti mondatok, s nem is erkölcsi példabeszédről lesz szó. Sokkal inkább arról, hogy 20 esztendővel ezelőtt a demokratizálódással egy időben hogyan omlottak le a szocialista „ál-prüdéria” falai. Az 1989–90-es Egerszeg újságot fellapozva az látszik, hogy többször is szóba került a meztelenség és a szexualitás, amiről az előző rendszerben maximum a szilveszteri tévéműsorban vagy felvilágosító órákon illett beszélni.

De mi is történt a 80-as évek trendi aktnaptáraitól a kapitalista pornóipar betöréséig terjedő időszakban? Majd mi volt az a három fő motívum, ami húsz esztendővel ezelőtt felhívta a figyelmet itt Zalaegerszegen a pornóipar kezdődő beszivárgására és a tabuk lazulására?

Köztudott, hogy a kommunista rendszer nem tűrte a nyilvános meztelenséget (hogy nem nyilvánosan mi zajlott, az más kérdés). A piac és a reklámipar szűkössége miatt kevés hivatásos modell volt az országban. A 60–70-es években a teljes akt ritka – sőt leginkább tiltott – jelenség volt.

Az enyhülés a 80-as években jött, ekkor kezdtek tömegesen elterjedni az akt kártya- és falinaptárak, ez utóbbiak aztán az autószerelő-műhelyek, kollégiumi szobák és a garázsok „díszei” lettek. Sajátságos rejtekhelyet teremtve a korszak férfitípusának: a garázs olyan „asszonymentes övezet”, ahol lehetett inni, fusizni, diskurálni a haverokkal, meg nézni a cicis csajokat.

Aztán jött Gorbacsov, meg a glasznoszty (vagyis a nyilvánosság, nyíltság és a korlátok feloldása). Magyarországon meg Árkus József, aki a 80-as évek második felében a megújult Parabola című műsor főszerkesztője lett. Itt aztán évekig ment a „kitárulkozás” a glasznoszty nevében, hát még a szilveszteri különszámban, a Szuperbolában.

Persze a napilapok, magazinok se maradhattak le: az év végi lapszámokban bőven mutattak szerpentinnel, konfettivel, vagy éppen pezsgőhabbal díszített kebleket, totálban. (Néhányuk még ma is hű ehhez az évbúcsúztató szokáshoz, pedig már rég nem vicces, mert bármelyik hétköznap látni ennél „olyanabbat” is.)

1989-ben aztán az újságosstandokon valóban kezdtek megjeleni a „nyugati” pornóújságok, erotikus magazinok, melyek erkölcsi vitákat gerjesztettek. Ez vezette húsz évvel ezelőtt az Egerszeg újság egyik munkatársát, hogy előbb az akkori városi televízióban, majd a lap hasábjain foglalkozzon a témával. Beszélt szülész-nőgyógyász (dr. Szabó Rudolf), meg plébános (dr. Kovács Lajos Bánk) is a kérdésről.

Pszichoszexuális zavarok, aberráció, tiszta erkölcsök, házastársi örömök szentsége, gyermeki lelkek védelme került szóba. Persze azt elismerték, hogy az új helyzethez alkalmazkodnunk kell, s mivel a folyamat visszafordíthatatlannak látszik, valahogy kezelni kell a problémát. Például úgy, hogy az újságokat igényesebb, kevésbé „ütős” címlappal látják el, vagy nejlonborítással védik, hogy gyermek szeme ne lássa.

A másik jelenség a filmek rohamos terjedése volt: kezdetben csak a szomszédos osztrák bevásárlóközpontokból behozott videókon nézték a hangalámondásos szexfilmeket az emberek. Később azonban a mozikban is megjelentek a 18 éven felülieknek szóló filmek. Míg vérfolyósban „A cápa”, szexelősben az „Emmanuelle” (1974-ben készült) kapta a legnagyobb visszhangot. Hiszen moziban eddig ilyent még nem látott az ország.

A film műfaját tekintve persze erotikus, és nem pornó, de a rendszerváltozás körüli nagy zűrzavarban nehéz lett volna ezeket a különbségeket így hirtelen megmagyarázni. Akárhogy is, a kritikusok lányos zavarukban sok mindent mondtak a filmről: hatásvadász, etikailag és szexuálisan hazug. A közönséget azonban mindez kevéssé zavarta, vagy ha zavarta is, a kíváncsiság erősebb volt, és mégis beültek a moziba.

 A pornóiparon kívül 1990 táján egy másik szálon is elkezdett futni a történet. Mégpedig a szexuális felvilágosítás és megelőzés terén (nem osztályfőnöki óra szintjén). A 80-as évektől lett felkapott téma az AIDS. Ami érthető, hiszen a nagyvilágból egyre riasztóbb adatok érkeztek a HIV-fertőzöttek számával kapcsolatban.

A vírus terjedése elleni küzdelembe, és a megelőzés propagálásába számos külföldi, majd magyar színész és énekes is beszállt. Így fordulhatott elő, hogy a nemzet akkori „csótánya”, Nagy Feró, népszerű rádióműsorának (Garázs) anyagából készült hanglemezéhez óvszert is mellékelt. Az ötlet kétségkívül jó volt, bár 89–90 fordulóján még kicsit merész. (Igaz, nem sokkal később a magyar királyi televízióban is látható volt már óvszerreklám.)

A Feró-sztori vége viszont teljesen magyar. A helyi sajtóhírek szerint ugyanis a boltokban kapható lemezek többségének borítójáról hiányzott az „ajándék”. Hogy a gumit a csomagolómunkások, a szállítók, az eladók vagy a lemezt nézegető fiatalok nyúlták-e le, máig nem tudni. Mint ahogy azt sem, hogy az erkölcsösség vagy a szükséglet vezérlete-e őket.

Hogy húsz év után mennyire tudtuk elfogadni a szexuális tartalmakat? Hát az attól függ, ki kérdezi. Mindenesetre jelzésértékű, hogy szexshop már régóta van a városban. Az egyik kábelszolgáltató nem hivatalos információja szerint pedig, ha éjszaka vihar van, és zavar van az adásban, akkor a pornócsatornák mielőbbi hibaelhárítása miatt hívják legtöbben az ügyeletest.