Archivum

Régi idők popzenéje

2009. november 24. kedd, 08:53

Címkék:

A keszthelyi Balaton Színház vendége volt a Sebő Együttes pénteken délelőtt, ahol az ifjúsági bérletes előadáson énekelt versek repertoárjából adott elő zenei ízelítőt a város kisiskolásainak. A koncerten a háromtagú kamarazenekar az alkalom tematikájának megfelelően válogatott József Attila, Weöres Sándor, Csokonai Vitéz Mihály verseiből és a magyar költészet más remekeiből. A jelenlevők a gitár mellett lanton, tárogatón és tamburán és különböző folklór hangszereken hallhatták a középkori énekmondók stílusában játszott népzenét.

Folklór matinén Sebőékkel

Az együttes a régi stílusú kelet-európai parasztzene aláfestésével ismertette meg a fiatal korosztály számára a tanórai keretek között elsajátított irodalmi alkotásokat. Kezdésként József Attila A kanász című megzenésített verse után a szépirodalom kötelezőin, ismert és tanult nagyjain kívül kortárs költőktől hallhattak ízelítőt, így például Varró Dánielnek egy modern, és Kovács András Ferenc erdélyi költő által Weöres Sándor emlékének ajánlott versét, amelynek választása játékossága révén a gyerekek ízlésvilágához is igazodott.

Sebő Ferenc, a zenekar frontembere elmondta: ez más közeg mint az iskola, ahol a gyerekek alkalomadtán elengedhetik a fülük mellett az ismereteket. Ennek megfelelően a délelőtt folyamán folyamatosan bevonta a közönséget a műsorba, akik aktívan részt vettek, hol tapsuk adta az alapot a vidám ritmushoz, hol a nekik szánt kérdésekre válaszoltak kötetlen formában. Mindenekelőtt az énekes részletesen is bemutatta a műsor alatt közreműködő hangszereket, Barvich Iván kezében tárogatóval, Perger László főleg tamburán adta a kíséretet az énekhez.

Ő maga pedig egy ősrégi tekerőlanton zenélt, amelynek érdekessége, hogy a hangszer és a rajta található három húr szinte egy teljes zenekart helyettesít. Sebő szerint a régi dalformák nem mentek ki a divatból, a zene ma is a dallamos ritmikán alapul, valamikor az általuk is játszott performance a régi idők popzenéje volt, így fejezték ki magukat az énekmondók a zenei aláfestés és a verselés együttes emelkedettségével.