Nyomta a sódert

Fábry és az agybéli elváltozások

Az „oltani vagy nem oltani?” – kérdés feltevésével azonnal egy kis „aktuálpolitizálásba” kezdett, majd televíziós anyacsatornájának talán legvitatottabb új műsorát állította fejtegetésének központi témájául. A nézőtér első sorában ülő szerelmespár tagjain sem siklott el a tekintete szótlanul, mikor konstatálta, hogy egymás kezét fogva hallgatják mondandóját: „Ilyen fiatal még a kapcsolat?” – kérdezte tőlük érdeklődéssel. Ezt követően a jelenről inkább a múltra terelődött a szó.

Viccrepertoárjából előkerült székelyes, lenines, állatos és mórickás egyaránt, majd hosszabb élménybeszámolóba kezdett gyermekkora társbérletet érintő emlékeiről az '50-es, '60-as évekből: megelevenedett előttünk többek közt az Andrássy út egy első emeleti lakásában lakó „Anód néni” és „Katód bácsi” alakja, akiket – mint mondta – „azért hívtunk így, mert fordítva voltak bekötve.”

Szó esett egy kamionos felszarvazott férjről, akit szomszédja csak úgy emlegetett: „a szarvassá vált fiú”. Ugyanez a szomszéd elnevezett egy nyilas érzelmű bácsit Ámornak, egy munkásőrt pedig szürkeállománynak – tudtuk meg Fábrytól.

Hallhattunk nagyapja alvás közben lecsúszott protéziséről, s egyik nagybátyja bepörgetett üvegszeméről, a leányfalui nyaralásairól, orgonabokorba pisiléseiről, lapulevél használatáról WC-papír gyanánt. Felelevenítette két „kedvenc” KISZ-es mondatát: „Legyen a hajad hosszú, de mindig legyen ápolt!”, illetve „Merjünk élt vasalni a farmernadrágba!”

Ezt követően hosszú, sokszor kissé trágár, többek fülét sértő kifejezésekkel tarkított monológ kezdődött a nemiséggel kapcsolatban. A házibulik tapizós emlékeivel kapcsolatban megjegyezte: „Az anyánk melltartóján gyakoroltuk, hogy kell az ilyet kikapcsolni...” S aztán mikor már élesben kiderült, hogy „nincs kapocs; GPS-szel szólva: következett az újratervezés.”

Azt is megosztotta velünk, hogy az egyik francia autómárka szimbóluma a női nemi szervet juttatja eszébe, majd hozzátette: „Kicsit egyirányú a műsor, ezt én belátom.” Több ízben felelevenítette „drága Boncz Géza poénjait”, de elhangzott Farkasházy Tivadarhoz, Markó Ivánhoz, Varnus Xavérhoz fűződő egy-egy emléke is. „Két éve mennyien voltak itt?

Mert a következő történetet már akkor is elmeséltem!”... – vezette fel egy Mongóliába tervezett utazással kapcsolatos történetét, melynek egyik szereplője barátja édesapja, egy sebész főorvos volt: „Tőle mindenki félt, mert ő mindenkit operált, operál vagy operálni fog” – fűzte hozzá. Kissé elkanyarodva az eredeti sztoritól, megemlékezett egy boncmesterről, „akit Fűrész Gézának hívtak, de komolyan!” Majd így folytatta: „Hangsúlyozom, az egészet egyetlen mondatért mesélem, de még messze vagyunk.”

Érdekes és komikus történeteinek elmesélése után, az est végére érve így szólt: „Láthatják, hogy agybéli elváltozásaimnak vannak súlyos eredőpontjai.” A válaszul kapott vastaps után még egy poénra visszajött, majd búcsúzóul ennyit mondott: „Már beszéltem a fordítva bekötöttségről, ugye?...”