Ruhák és nemi szerepek összemosódása

Giccses, vagy sem, jó-e vagy nem, hogy elhasználjuk a kalocsai mintát - lehet rajta vitatkozni. De mi van, ha valaki inkább a hetési fehérhímzést használja, és hogy jön mindehhez a gender; vagyis a társadalmi, (és nem biológiai) nemiség fogalma.

László Edina zalaegerszegi születésű, most főleg Budapesten dolgozó textil- és mintatervező 2009-ben kezdte el gyűjteni a magyar mintákat, ezen belül is főleg a hetési úri hímzés vonzotta. Ezt a fehér alapon, fehér hímzést annak idején a szegények használták, hiszen még festőnövény sem kellett hozzá.

- Már akkoriban megfogalmazódott bennem, hogy jó volna ezeket az egyszerű, ám szép, letisztult és ízléses mintákat valamikor felhasználni egy megújult környezetben. Mondjuk egy teljesen mai ruhadarab díszeként, részeként - meséli.

Így került a hetési minta egy perelin-szerű, ívelt felsőrészre, ám nem hímezve, hanem szitázva, és nem előröl, hanem hátulról; vagyis a minta "negatívját", visszáját használta fel a tervező. Hogy miért? Mert úgy érzi, ez sokkal közvetlenebb. Az eredeti hímzést vizsgálva ugyanis, kifordítva látszott igazán a varrás menete, a tű nyoma, sőt még a pici hibák is.

László Edina

A történetnek itt még közel sincs vége, hiszen a zalai hímzés után az egykori huszárnadrágok, majd az ezek mintájára készült, századelős kocsisnadrágok felé fordult László Edina figyelme. Ezek szabásmintáit felhasználva (Kerecsényi Edit néprajzkutató munkásságának tanulmányozása után), a mai kornak megfelelő, divatos nadrágok, sőt hozzávaló ingek is készültek. És itt jön be a képbe a gender-szemlélet, mert ezeket az eredetileg férfiak által viselt nadrágokat/ingeket, nőkre adta. Illetve ez így nem pontos; nők is és férfiak is hordhatják. Vagyis egy teljesen uniszex kollekció jött létre (melyet egy fiús külsejű hölgy modellre próbáltak fel).

- A gender azt jelenti, hogy a 21. században összemosódnak a nemek. Nem biológiai, hanem társadalmi értelemben. Ez persze nem feltétlenül jó, de tény, hogy teljesen máshogy élünk és gondolkodunk mint száz évvel ezelőtt. Mások a szerepek, elmosódtak a határok. A nők manapság hasonló, sőt sokszor ugyanolyan munkákat végeznek, mint a férfiak. Kivéve talán a nehéz fizikai munkát. Így miért ne lehetne az öltözékük is hasonló, vagy netán ugyanolyan, némi fizikai adottságból fakadó eltéréssel - folytatta.

A tervező szerint ugyanakkor, ebben a megváltozott helyzetben is lényeges, hogy tudjuk, honnan jöttünk, kik vagyunk, és mik a gyökereink. Ezért fontos a múlt kutatása, és beépítése a mai hétköznapokba. A népművészetnek fejlődnie kell, hordhatóvá kell válnia. Azonban az is lényeges, hogy ne giccses, tolakodó, vagy magyarkodó legyen.

- Lehet, hogy lesz, akiben visszatetszést kelt, hogy férfiaknak és nőknek egyforma ruhák készülnek, de a szerepek és a feladatok összemosódásával a nők is egyre inkább a kényelmes, könnyen kezelhető ruhákkal tudnak azonosulni.

Persze ezek az alapdarabok, szabadon variálhatók különféle kiegészítőkkel. Így egy kocsisnadrághoz viselhető magas sarkú cipellő, vagy akár csizma is. És akkor a nőiességen sem esik csorba. (Hogy tényleg kell-e a tűsarok a nőiességhez? Na, ez egy újabb gender-kérdés.)