Negró, lufi, szívószál

Fischer Judit tárlata az Adyban

2005-ben társával, Mécs Miklós médiaművésszel (aki főleg fotókat, videókat és installációkat készít) létrehozták a Szájjal és Aggyal Festők Világszövetségét (SZAF), mely többek között a tartalmatlan és középszerű művészeti alkotások létjogosultsága ellen küzd. Szerintük ugyanis "a képzőművészetben tevékenykedők kapcsolata magával a művészettel egyre őszintétlenebbé és gondolatszegényebbé válik".

Fischer Judit és Mécs Miklós alkotásai az Ady iskolában

Fischer Judit leginkább akvarelleket fest, ahol a hétköznapi élet és a gyermekkor tárgyai jelennek meg. Ráadásul régi stílusú, kidobásra váró nyomtatópapírokon. A jelentéktelennek, vagy inkább túlságosan is természetesnek gondolt tárgyak (például szívószál, lufi, negró, csavarok, Maci méz, szotyi, régi játékok) nem kapnak új értelmet a képeken. Épp ellenkezőleg; a fehér papíron, környezetüktől és pillanatnyi használatuktól megfosztva őket, teljes valójukban kerülnek a szemünk elé. Így nem maguk a tárgyak változnak, hanem a mi perspektívánk.

A kiállítást tréfásan őszintén és őszintén tréfásan Mécs Miklós nyitotta meg. Ahogy mondta most kivételesen nem valamilyen látványos akcióval, hanem "komoly" - életről és művészetről szóló - beszéddel.

A tárlaton az akvarellek mellett legújabb közös alkotásuk, a "kőműves dekoltázs-sorozat egy részlete is látható. A nadrágból kivillanó férfi és női fenekekről már több mint félszáz felvétel készült szerte Európában. A kiállítás november 21-ig látogatható.