Mozgóposta-bélyegző és Matchboxok

Különlegességek a Múzeumok éjszakáján

A skanzenbe múzeumbusz vitte a vendégeket, akiket zrínyis diákok vártak egy majdnem stand-up comedy-vel. A séta végén, az olajipari múzeumban világító kövekben is gyönyörködhettünk.

A Göcseji Múzeum Kisfaludi-termében előadások (Orha Zoltán régész: "Mit csinál a régész? - Tudomány vagy kincskeresés"; Dr. Simán László: Diapanorámás előadás a világ körül) várták a látogatókat. A foglalkoztatóteremben pedig igazi ritkaságokra (sapkák, kisautók, bélyegek, levelezőlapok) lelhettünk, három helyi gyűjtő - Horváth Jenő, Mező Szabolcs, Pohánka Iván - jóvoltából.

A gyerekek kedvence az autókiállítás volt

Pohánka Iván, akit a városban legtöbben képkeretezőként ismernek, érdeklődésünkre elmondta: 19. századi postatörténeti dokumentumokat hozott a mostani minitárlatra. Európai, amerikai szép és mutatós bélyegekről, képeslapokról, pecsétekről mesélt a terembe lépőknek. Az üdvözlőlapokon és leveleken ugyanis a bélyegzők is nagyon fontosak; nemcsak esztétikai értelemben, hanem mert egy pillanatnyi képet vetítenek elénk a múltból. Ha ugyanis halovány a pecsét, akkor lehet, hogy figyelmetlen volt a postamester, vagy már fogyóban volt a tinta, ha pedig túl erős, vagy elmosódott, akkor az azt jelenti, hogy megfolyt a tinta, vagy zsíros volt a párna. A kollekció hosszú évek gyűjtésének eredménye. Jó részük börzékről, "felfedező utakból" származik, de van olyan is, ami családi hagyaték. Pohánka Iván mindig nyitott szemmel jár, hiszen nem tudhatja, hol akad rá egy újabb, izgalmas darabra. Az est során az egyik legkedveltebb tárgy például egy mozgóposta-bélyegző volt, ami sorsára várva, gazdátlanul hevert valahol. Fénykorában azonban a Csehimindszent-Bérbaltavár vonalon teljesített szolgálatot. A Múzeumok éjszakáján is jól funkcionált: a gyűjtő mindenkinek pecsételt egy kis üdvözlőlapot, aki meglátogatta az asztalát.

Pohánka Iván postatörténeti dokumentumokról mesélt

Mező Szabolcs három éve gyűjti a kisautókat, s e rövid idő alatt is szépszámú, egyedi kollekcióval büszkélkedhet. A kiállításra 320 darabot hozott (a gyerekek nagy örömére) de összesen 740 kisebb-nagyobb járgányból áll gyűjteménye, amit egyelőre otthon - vitrinekben, dobozokban - tart. Mint mondja, a Dinky, Corgi és Matchbox márkájú járműveket gyűjti, azon belül is a 40-es, 50-es és 60-as évekre fókuszál. A legrégibb darabja egy Dinky teherautó 1938-ból. A kedvencei is ettől a gyártótól származnak: a 40-50-es évek nagyobb, ma már ritkaságszámba menő járműveit kedveli. Persze miniatürizált változatban. Ezen kívül vonzódik az 50-es években készült hintókhoz és lovas kocsikhoz is, amik a Matchbox korai termékei. Az autók főleg Angliából érkeztek Zalaegerszegre, Szabolcs ott már - az internetes kapcsolatok révén - jól ismeri a gyűjtőket. Legalább 2000 darabig el szeretne jutni, annál is inkább, mert szeretne a városban egy kisautó múzeumot életre hívni.

Az éjszaka folyamán a "Központok a Zala mentén" című állandó kiállításon muzeológusok osztották meg a látogatókkal színes történeteiket, élményeiket egy-egy tárggyal kapcsolatban. Ott jártunkkor Marx Mária etnográfus épp egy csodálatos mángorló (fából faragott, főleg vászonból készült anyagok simítására, vasalására szolgáló eszköz) eredtéről mesélt. Az egyedi darab a vármegyeháza börtönében készült a 19. században. Az elítéltek akkoriban gyakran kezdtek el faragni rabságuk alatt. Régi metszetek alapján készítették mintáikat. Egész faragó-iskolák jöttek így létre, és a mesterek a szabadulás után is tanultak egymástól.

Marx Mária egy régi mángorló születésének körülményeit elevenítette fel

S ha már rabság: a Múzeumok éjszakájának egyik legkedveltebb programeleme a rabszállító autóval megtett rövid körjárat volt. A félóránként induló rabomobilra felszállva bárki rács mögé kerülhetett. Akinek pedig nem jutott elég hely a fogva tartottak között, a smasszer székére is ráülhetett. Hogy melyik szerep jobb, bizonytalan. Az viszont igaz, hogy kívül tágasabb; pláne ha szabadulás után egyből a söntés felé visz az út.