Bogdán Klára a használható népművészetről

Bogdán Klára fazekassal, népi iparművésszel a fazekas találkozón beszélgettünk a használható népművészetről. Egyrészt, mert a fesztivál ideje alatt szakmai előadás tárgyalta a fazekas termékek megújult zsűrizését, másrészt pedig mert 2011-ben a Zala Megyei Népművészeti Egyesület közreműködésével szervezett népi design pályázaton díjat nyert egyik kollekciójával. A projekt - ahogyan Bogdán Klára munkái is - a használható népművészetre fókuszált.

- Mit jelent pontosan ez a használhatóság? Nyilván nem egyfajta szakítást a gyökerekkel.

- Nem, erről nincs szó. A fazekasság már önmagában is valamiféle ősiséget, tradíciót jelent, és ez így is marad. Inkább az a lényeg, hogy olyan tárgyak készüljenek, amik a mai korban, a mai modern környezetben is funkcionálnak. Ne csak díszként, emlékként tekintsünk rájuk, hanem használjuk is őket. Ma már a pályázatokon is követelmény, hogy a fazekas termékek elegyítsék a hagyományos eljárásokat a modern technika adta lehetőségekkel, vagy új motívumokkal. Ez egy kis kreativitással könnyen megvalósítható.

- Honnan, miből lehet új motívumokat meríteni? Munkáidon például sok játékos mesefigurát látni.

- Nagyon szeretem a Reich Károly mesékhez készült illusztrációkat! A különböző bájos és szerethető állatfigurákat ültetem át a kerámiára. Ezen kívül vannak új technikák, lehet alkalmazni új színeket, formákat és mintákat. Sokan szeretik a hűtőmágneseket, a kerámia házi áldást, de a klasszikus formájú, ám új színvilágú mézescsuprot, fűszertartókat is.

- Szintén népszerű az almasütő, illetve a mézeskalács-szett. Ez utóbbival megnyerted a nép design pályázatot. Mitől sikeresek ezek a termékek?

- Tényleg, immár nyolc éve árulok kerámia almasütőt a fővárosi Vörösmarty téri karácsonyi vásáron. Ez nem saját ötlet, mert nagyon sok fazekas készít almasütőt, vagy éppen fondue szettet. Azonban minden kéz másképp dolgozik, mindenki mást tesz hozzá. Az almasütőhöz például adok magyar és angol nyelvű receptet, illetve a helyszínen frissen készítek sült almát, amit meg lehet kóstolni. A mézeskalács-szett pedig egy több elemből álló kis csomag. Egyrészt feleleveníti a mézeskalács készítés hagyományát, másrészt újragondol olyan klasszikus tárgyakat, mint a sodrófa, nyomóforma, vagy a kuglófsütő. Fontos, hogy a kerámiák mellé valami pluszt is adjon az ember.

- Volt egy bögresorozatod, ami egy kis vitát is kiváltott. A falusi háztartásokban sokáig divatos, hímzett, hol tréfás, hol pajzán szövegű falvédők képét ültetted át bögrére.

- Így igaz. Volt több eszmecsere is arról, hogy ez vajon mennyire számít fazekas vagy kézműves terméknek, de aztán megoldódott a probléma. A közönség pedig imádta, elfogyott mind egy szálig!

- Mennyire nyitott, vagy fogékony a szakma az újítások felé?

- Egyre inkább. Nemrég változott a zsűrizés szabálya, ami azt jelenti, hogy a hagyományos népi elemek mellé, a modern, vagy ha úgy tetszik design elemeket is be kell emelni a munkafolyamatba. Ettől a fazekasság tradíciói nem sérülnek, de tény, hogy nyitni kell az újdonságok és az új korszellem felé. Azt hiszem az a jó, ha amolyan középutat képviselünk: az ősi gyökerekből táplálkozunk, de válaszolunk is a mai kor kihívásaira. Úgy érzem, hogy nekem sikerült rátalálnom erre az útra. Azt is tudomásul kell venni, hogy egyre több fazekas megélhetésként tekint a foglalkozására, nem pedig hobbiként. A termelést így növelni kellett, hiszen nemcsak kiállításra, bemutatókra készülnek a tárgyak. Ez pedig a fazekas szakmát már egy picit elmozdítja az iparművészet felé.