Mérnökség és design fúziója

Hazai arculattervező sikere Berlinben

Lepsényi Imre, és kollégája, Keltai Ágnes a 2011-es berlini díjátadáon, az elismeréssel

Ez utóbbi munkánál a Kassák műveiben gyakori felkiáltójelet (és annak kritikai attitűdjét) használta alapul, kiegészítve ezt a művész mai aktualitására irányuló nyíllal. Az eredetileg villamosmérnökként végzett alkotóval, branding-ről, designról és a tervezőmunka folyamatáról beszélgettünk.

- Nem túl gyakori, hogy egy villamosmérnökből designer lesz.

- A mérnökség nem áll távol a branding-től, ez utóbbi egyfajta jelentés-mérnökség - az ügyfél által képviselt üzenetet ülteti át a vizuális kommunikáció eszközeire. Fontos az elkészült termék gazdasági hatékonysága, - legyen az logó, vagy komplett arculati terv - sikeresnek kell lennie ahhoz, hogy hosszú távon hasznot hozzon. A BME villamosmérnöki karának elvégzése után doktori kutatással foglalkoztam, majd lassan elsodródtam a vizualitás területére. Jelenleg a Magyar Képzőművészeti Egyetem doktori iskolájának vagyok végzős hallgatója.

- Mi volt az első komolyabb munkád designerként?

- Az Izraeli Kulturális Intézet arculatának megtervezése egy fontos mérföldkő volt. Tudtuk, hogy ez egy jelentős munka, hiszen a világ első ilyen jellegű intézete Budapesten nyílt. A téma kényes, és összetett; ez a legjobb kihívás! A megrendelő nyitott volt, így csak rajtunk állt, mit hozunk ki a feladatból. Az arculat kidolgozásánál egy háromszög mátrix-rendszert vettünk alapul, amely az izraeli zászlón szereplő Dávid-csillagnak is a szerkezetét adja. Elkészítettem egy programot, amely ezt a háromszög-mátrixot képes végtelen verzióban mutálni - így például a megnyitó meghívóinak minden egyes darabja más mintát kapott. Kellett ehhez a digitális nyomdatechnika adta technikai lehetőség is.

- Léteznek aktuális trendek az arculattervezésben? Egyáltalán hogyan alakul ki az az egyensúlyi állapot, ami összehozza a tervező stílusát az adott intézmény jellegével, hangulatával?

- Nem tudom, léteznek-e trendek, mert nem figyelem ezeket. Véleményem szerint ha valami igazán korszerű, az mások számára úgyis csak utólag derül ki. Fontos ismerni a kulturális gyökereket, a design és a művészet előzményeit. Mindenki kapcsolódik valamilyen hagyományba, és jó tisztában lenni azzal, hogy pontosan milyenbe. A hagyomány adja szerintem a munka 80 százalékát, ehhez kapcsolódik egyfajta kortárs újraértelmezés 20 százalékban. Így lesz aztán az egészből egy új hagyomány, amihez majd mások tudnak kapcsolódni.

Végtelenített háromszög-mátrix az Izraeli Kulturális Intézet arculatában

- Mennyi idő és elmélyülés kell egy-egy nagyobb munkához?

- Sok. Legalább egy év. Az elején az ügyfél sem hiszi, hogy meg kell őt ismerni, a végén pedig - ha minden jól megy - barátság alakul ki. Mindegy mi a téma, ahhoz, hogy a közös gondolkodás alapjai meglegyenek, több találkozásra is szükség van. Ha ezen túljutunk, a tervezés már a munka legkönnyebb része, mert addigra félreértések nélkül áll rendelkezésre a gondolati mag.

- Most éppen min dolgozol?

- Leginkább a doktori disszertációmmal szeretnék a közeljövőben foglalkozni. Jelenleg több könyvön is dolgozom párhuzamosan, mint tervező, illetve van egy termékötlet, amelynek segítek a beindításában, mint szoftverfejlesztő és arculattervező. Az a jó, hogy úgy érzem, nagyjából mostanra bezárult az a nagy kísérleti háromszög, amelynek sarkait a mérnökség-design-képzőművészet adja. Fel kellett ismernem, hogy nem tudok megmaradni egy szakmában, így abból kell előnyt kovácsolnom, ami van, tehát a szakmák fúziójából. Hangozhat ez akár jól is, de sajnos nagyon nehéz ügy, hisz a megrendelő/vásárló/befektető szereti tudni, kivel áll szemben, amit általában szakmával neveznek meg az emberek - mindenki szereti az asztal másik oldalán ülőt valahogy beazonosítani, főleg, ha a pénzét is rábízná (egy megrendelés kapcsán). A design-díjak, amelyeket megszereztem, a legitimációt szolgálják. A doktori fokozat megszerzése szintén egy fontos lépés lesz a "megtévesztésben".