Véget ért a GébArt-i művésztelep

A zalai ihletésű, archaikus, hagyományos kerámiákon kívül a tájleíró műveken át az elvont formákig sokféle stílusban mozogtak a művészek. A Gébárti-tó partján megrendezett művésztelepen idén öt alkotó vett. Eva Gotthard keramikus (Ausztriából), Szemereki Terézia Ferenczi-díjas keramikus és iparművész (Budapestről), Kungl György Munkácsy-díjas szobrász- és keramikus (Zsámbékról), Pázmándi Antal Ferenczi-díjas szobrász- és keramikus (Budapestről), valamint Németh János Kossuth-díjas keramikusművész, aki a zalai alkotókat képviselte.

Persze Budaházi Tibor sem vonta ki magát a munkából, bár mint mondta, festőművészként először furcsa volt neki, hogy kerámiatelepet kell vezetnie. A feladatot azonban kihívásnak tekintette, olyannyira, hogy ő maga is rengeteget tanult a két hét alatt. Térbeli és geometrikus formákkal kísérletezett, és olyan kerámiákat hozott létre, amiknél a formában és a felületben rejlő játékosság is lényeges elem. Olyan jelekkel és szimbólumokkal dolgozott, melyek a festészetében is benne vannak; a most készült kerámiaszobrait is azok a struktúrák, textúrák, sőt figurális rajzolatok jellemzik, amiket Budaházi vásznain is láthat a néző. Mint mondta: a művésztelep technikailag is új lehetőséget nyitott számára. Az alkotásai nem koronggal készültek – ez nem is volt kritérium a kerámiatelepen – hanem lapokból építette fel a kompozíciókat.

Szintén lapelemekből készíti kerámiáit Szemerekei Teréz is, aki a záró kiállítást megelőző napon az utolsó simításokat végezte itt készült munkáin. Mint mesélte: síkban mintázza meg a lapokat, majd ezeket építi össze. Ez rengeteg lehetőségre ad alkalmat, sőt ezek a technikák az építészeti kerámiákhoz is elvezetnek. Gyakran készülnek ugyanis ezzel a módszerrel épületekre, vagy a belső terekbe kerámiadíszek. Az iparművész – akinek 2007-ben a Gönczi Galériában már önálló tárlata is volt – a GébArt-i művésztelep témáját és mottóját ("A mindenség öröme") úgy dolgozta fel, hogy átalakította kicsit azt a motívumrendszert, ami egyébként is jellemzi alkotásait. A Kézművesek Házában az adottságok miatt alacsonyabb égetési hőfokkal készülnek a tárgyak, így ehhez igazította elképzeléseit. Ez viszont nem jelentett problémát, hiszen – mint mondta –változatos dolgokat lehet ebből is kihozni; különösen a mázazás, színezés terén.

Budaházi Tibor szerint egyébként a résztvevők jól oldották meg a feladatot. A jelmondatot – ami egy Juhász Ferenc idézet – mindenki saját érzékenységén keresztül dolgozta fel. Persze már érkezéskor megvolt mindenkinek a maga elképzelése vagy koncepciója arról, hogy mit is fog dolgozni a tábor két hete alatt.

A most készült kerámiaművek a tárlat után a város GébArt-i gyűjteményébe kerülnek.