Kunhalmok a Plakátházban

Tablókon az ősi temetkezési helyek története

A kunhalmok eredetét, természetes környezetét, „mitológiáját“, valamint a környezetükben végzett régészeti feltárásokat bemutató tárlat a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóságának jóvoltából valósult meg. Kurátora Kustár Rozália régész, a kalocsai Viski Károly Múzeum munkatársa volt.

Kőfalvi Csilla, a plakátház vezetője elmondta: nem klasszikus plakát-, és nem is klasszikus régészeti kiállításról van szó, ám a téma összetettsége és érdekessége miatt mindenképpen fontosnak érezte, hogy helyt adjon a jórészt színes tablókból álló, informatív anyagnak.

A tárlatot Ilon Gábor régész, a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat (KÖSZ) Szombathelyi Regionális Központjának vezetője ajánlotta az érdeklődők figyelmébe (felvételünkön). Mint mondta a bemutatott tablókat látva a föld, Földbolygó és ember, valamint a táj és ember kulcsszavak jutottak először eszébe.

Ezek mind lényeges kérdések, ha a kunhalmokról beszélünk, hiszen kialakulásuk, létezésük és sok esetben pusztulásuk összefügg az ember által alakított – épített vagy rombolt – környezettel, illetve környezeti hatásokkal. A halmokon megfigyelhető minden emberi tevékenység és azok következménye, legyen szó folyószabályozásról, ártéri gazdálkodásról, vagy éppen napjaink égető problémájáról, a klímaváltozásról. A halmok vizsgálatába így több tudományág is bekapcsolódik a geológiától, geográfiától kezdve a néprajzon át a régészettudományig.

Ilon Gábor szerint a kiállításnak fontos üzenete is van: egy visszajelzés arról, hogy vannak jó törvényeink. A környezetvédelmi törvény is, és a kulturális örökségvédelmi törvény is védi a kunhalmokat, várakat. Két külön ágazatról van szó, ám ez a tárlat jó példa a közös munkára, együttműködésre.

A Duna–Tisza közének kunhalmai hajdani árterületek partjain, hordalékkúpok, hátak legmagasabb pontjain állnak. Leggyakrabban őskori (réz-, bronz-, vaskori), római kori (szarmata), vagy a nomád életformát követő kunok temetkezéseinek sírhalmai. A kunhalom kifejezés a 19. századi nyelvújítás eredménye, abból a meggyőződésből fakad, hogy ezeket az emberkéz alkotta halmokat a kunok hozták létre. Ez a nézet sokáig tartotta is magát, ám a 20. századi hitelesítő feltárások kiderítették, hogy a halmokat különböző korokban – többségében őskorban – építették.

A kunhalmok az évezredek alatt több funkciót is betöltöttek: gyakran járványok, háborúk tömegsírjainak tartották őket. Sokszor árvízmentes övezetként lakóhelyül szolgáltak, de amolyan messzelátó őrhelyként, vagy jelző helyként is szolgáltak. Hang-, füst- és tűzjelek továbbításában nagy szerepük volt.

A kunhalmok a kereszténység előtt pogány szertartások (például jóslás, gyógyítás, égi jelek figyelése) helyszínei is voltak. A kereszténység pedig templomokat, kálváriákat vagy ítéletvégrehajtó helyeket emelt a dombokon.

Mivel a halmok a különböző történelmi korszakokban otthont adtak temetőknek, kisebb településeknek, váraknak, egyfajta „kincses halmok“ is, hiszen mélyükben gazdag kultúrtörténeti leletanyag rejlik. Ezek egy része már feldolgozásra került. A tárlaton ezek anyagából is látható válogatás. A kunhalmok óvása természetvédelmi és kulturális örökségvédelmi feladat is.