Követek és kék cédulák

Vá­lasz­tás­tör­té­ne­ti kon­fe­ren­cia a le­vél­tár­ban

Az ak­ko­ri egyes szá­mú lis­tán a Ma­gyar Kom­mu­nis­ta Párt­ra le­he­tett sza­vaz­ni, akik már a vá­lasz­tást meg­elő­ző­en „szö­vet­sé­get” kö­töt­tek a kis­gaz­dák­kal, szoc­de­mek­kel és a Nem­ze­ti Pa­raszt Párt­tal.
Sza­lá­mitak­ti­ka, el­nyo­más, meg­fé­lem­lí­tés; nem ép­pen szép­em­lé­kű idő­sza­ka ez a tör­té­ne­lem­nek. A „Pár­tok, vá­lasz­tók, kép­vi­se­lők” – Fe­je­ze­tek Za­la me­gye po­li­ti­ka­tör­té­ne­té­ből cí­mű kon­fe­ren­ci­án egé­szen a re­form­kor­tól nap­ja­in­kig te­kin­tet­ték át a té­mát ku­ta­tó tör­té­né­szek, le­vél­tá­ros­ok az el­múlt több mint száz­hat­van év fon­to­sabb vá­lasz­tá­sa­i­nak za­lai ese­mé­nye­it és ered­mé­nye­it.

Ap­ro­pó­ul az szol­gált, hogy idén ün­ne­pel­jük a 20. év­for­du­ló­ját a szo­ci­a­liz­mus év­ti­ze­de­it kö­ve­tő el­ső sza­bad vá­lasz­tás­nak. Mol­nár And­rás, a Za­la Me­gyei Le­vél­tár igaz­ga­tó­ja a részt­ve­vő­ket kö­szönt­ve el­mond­ta: a po­li­ti­ka­tör­té­net el­ha­nya­golt te­rü­let a tör­té­nész szak­mán be­lül, ezért is érez­ték úgy, hogy ide­je e té­ma kö­ré is egy ta­lál­ko­zót szer­vez­ni.

Dr. Gyimesi End­re pol­gár­mes­ter, a le­vél­tár egy­ko­ri igaz­ga­tó­ja úgy ér­zi, hogy a vá­ros Dísz­ter­me – mely a köz­gyű­lé­sek­nek is ott­hont ad – az egyik leg­al­kal­ma­sabb hely­szín, hogy po­li­ti­ka­tör­té­net­ről be­szél­ges­sünk. A fa­la­kat De­ák, Zrí­nyi és Csány kép­má­sai dí­szí­tik, me­lyek ins­pi­rá­ci­ót ad­nak. A pol­gár­mes­ter ezt kö­ve­tő­en Mik­száth Kál­mán par­la­men­ti kar­co­la­ta­i­ból idé­zett, mely­nek konk­lú­zi­ó­ja ta­lán ez le­het: „a rossz or­szág­gyű­lé­se­ket is jó­vá te­szik – a rosszab­bak.”

Ha pe­dig azt hisszük, hogy vá­lasz­tá­si csa­lá­sok, kam­pánycé­lú meg­vesz­te­ge­té­sek csak nap­ja­ink­ban for­dul­nak elő, na­gyot té­ve­dünk. Mol­nár And­rás elő­adá­sá­ból ki­de­rült, hogy bi­zony a kö­vet­vá­lasz­tás­nak már a re­form­kor­ban is ára volt; nem is ke­vés. A le­vél­tár igaz­ga­tó­ja az 1843-as Za­la me­gyei kö­vet­vá­lasz­tás költ­sé­ge­it vizs­gál­ta. Mint mond­ta: a mo­dern po­li­ti­kai kul­tú­ra gyö­ke­rei a re­form­ko­rig nyúl­nak vissza. Ek­kor kezd­tek for­má­lód­ni a pár­tok, s ma­ga a pol­gá­ri köz­élet is. A kam­pány­költ­ség fo­gal­ma is ek­kor ala­kult ki.

A tár­gyalt kor­ban pél­dá­ul a kon­zer­va­tív je­löl­tek vá­lasz­tá­si kam­pá­nyát pa­pi kö­rök­ből fi­nan­szí­roz­ták, a li­be­rá­li­sok kortesgyűlései pe­dig mér­he­tet­len evé­szet­be, ivá­szat­ba és du­haj­ko­dás­ba ful­lad­tak. De­ák Fe­renc ép­pen azért uta­sí­tot­ta vissza a kö­vet­sé­get, mert kor­tes­ke­dés­sel vá­lasz­tot­ták meg, amit ő a vég­ső­kig meg­ve­tett és le­né­zett. Mik vol­tak azok a je­len­sé­gek, amik­re a „ha­za böl­cse” össze­von­ta a szem­öl­dö­két? Hogy a kö­ve­tek tel­jes úti­költ­ség­ét és szál­lá­sát fi­zet­ték, csak egy do­log. Bár az a tény, hogy Ka­sza­há­zán kü­lön kortestábort is lét­re­hoz­tak el­szál­lá­so­lá­suk­ra, s még ze­né­sze­ket is fi­ze­t­tek szó­ra­koz­ta­tá­suk­ra, már – a ko­ra­be­li szám­lák sze­rint is – kezd egy ki­csit sok len­ni.

De hol van et­től még az a 800 ki­lo­gramm hús, 33 ki­lo­gramm só, 160 li­ter pá­lin­ka, több hor­dó bor, 1100 ki­lo­gramm rozs a ke­nyér­sü­tés­hez, ami az ege­kig emel­te a kam­pány­költ­sé­ge­ket, a fu­va­ro­sok és pe­cse­nye­sü­tő asszo­nyok na­pi­dí­já­ról már nem is be­szél­ve. Nincs új a nap alatt; már a – gyak­ran idil­li­nek vélt – re­form­kor­ban is meg­vesz­te­ge­tés­sel, le­fi­ze­tés­sel kí­ván­ták a vá­lasz­tó­kat, va­gyis a za­lai ne­me­se­ket rá­ven­ni ar­ra, hogy tá­mo­gas­sák a li­be­rá­li­sok prog­ram­ját.

A kon­fe­ren­cia to­váb­bi ré­szé­ben dr. Hermann Ró­bert, a Had­tör­té­nel­mi Köz­le­mé­nyek szer­kesz­tő­sé­gé­nek igaz­ga­tó­ja az 1848-as za­lai nép­kép­vi­se­le­ti vá­lasz­tá­sok­ról be­szélt. Dr. Dobszay Ta­más, az ELTE BTK egye­te­mi ad­junk­tu­sa pe­dig „Za­lai kép­vi­se­lők az Or­szág­gyű­lés­ben 1861–1875” cím­mel tar­tott elő­adást. Ki­de­rült: a du­a­liz­mus ko­rá­ban vált szo­kás­sá, hogy or­szá­gos po­li­ti­ku­so­kat in­dí­ta­nak olyan vi­dé­ki vá­lasz­tó­ke­rü­le­tek­ben, me­lyek­hez va­ló­já­ban nincs sem­mi kö­tő­dé­sük. En­nek el­le­né­re tud­tak (s tud­nak ma is) si­ke­re­ket el­ér­ni.

Fo­ki Ibo­lya, a Za­la Me­gyei Le­vél­tár főlevéltárosa az 1905/1906-os kor­mány­vál­ság za­lai ha­tá­sa­i­ról be­szélt. Dr. Paksy Zol­tán – szin­tén a ZML főlevéltárosa – elő­adá­sá­ban ar­ra ke­res­te a vá­laszt, hogy volt-e po­li­ti­kai ar­cu­la­ta Za­la me­gyé­nek a két vi­lág­há­bo­rú kö­zöt­ti kor­szak­ban. A ko­ra­be­li vá­lasz­tá­sok ada­ta­it össze­ha­son­lít­va ki­de­rül, hogy volt, bár ez nem tért el je­len­tő­sen a töb­bi du­nán­tú­li me­gye po­li­ti­kai irá­nyult­sá­gá­tól. A 20-as évek­ben a KNEP (Ke­resz­tény Nem­ze­ti Egye­sü­lés Párt­ja) és an­nak utód­párt­jai ta­rol­tak a tér­ség­ben, el­té­rő­en az or­szág töb­bi ré­szé­től, ahol a kis­gaz­dák nyer­tek. Ez a ke­resz­tény, nem­ze­ti be­ágya­zott­ság ké­sőbb is meg­ma­radt a tér­ség­ben.

Ká­li Csa­ba, a le­vél­tár igaz­ga­tó­he­lyet­te­se az 1947-es or­szág­gyű­lé­si vá­lasz­tás za­lai ese­mé­nye­it vizs­gál­ta. Az or­szá­gos kom­mu­nis­ta tér­hó­dí­tás és ma­ni­pu­lá­ció (vá­lasz­tó­jo­gi tör­vény mó­do­sí­tá­sa, tár­sa­dal­mi cso­por­tok ki­zá­rá­sa a sza­va­zás­ból, kék cé­du­lás vá­lasz­tá­si csa­lás) el­le­né­re Za­lá­ban a DNP (De­mok­ra­ta Nép­párt) nyert, míg or­szá­go­san a Ma­gyar Kom­mu­nis­ta Párt sze­rez­te meg a leg­több man­dá­tu­mot.

Dr. Me­ző Fe­renc egye­te­mi do­cens, az Észak-al­föl­di Re­gi­o­ná­lis Fej­lesz­té­si Ügy­nök­ség igaz­ga­tó­he­lyet­te­se az 1990–2010 kö­zöt­ti or­szág­gyű­lé­si vá­lasz­tá­sok za­lai és or­szá­gos ered­mé­nye­it ele­mez­ve ar­ról ér­te­ke­zett, hogy mi lett a sor­sa a rend­szer­vál­to­zás utá­ni gyűj­tő­pár­tok­nak (MDF, SZDSZ, KDNP, MSZP), mi­lyen más erők lép­tek he­lyük­re. Ho­vá ván­do­rolt ezek sza­va­zó­bá­zi­sa? Egyál­ta­lán med­dig le­het egy párt egye­dü­li gyűj­tő- vagy nép­párt a po­li­ti­kai pa­let­tán, s en­nek tük­ré­ben va­jon mi lesz a Fi­desz to­váb­bi sor­sa?