"Kicsi ólomkatonák...”

Harci alakulatok a kávézóban

Dr. Rónaky János ólomkatonáiról van szó. Ám nem vásárolt miniatűröket állított ki a népszerű fül-orr-gégész főorvos, hanem saját készítésű katonáit. Az elmúlt 30 évben ugyanis, a rendelési idő végeztével katonákat formázott és festett. Tanulmányozva közben a magyar és európai harci alakulatokat, hadrendeket, viseleteket. Így a tárlaton holland, francia, porosz és napóleoni katonákkal is találkozhatunk. De az alkotó nem engedett 48-ból, sőt 49-ből sem, hiszen például a szabadságharc korának Sándor és Vilmos huszárezredeit és a honvéd gyalogságot is megmintázta.

Március 15-én, a városi ünnepséget követően Rónaky János egy tárlatvezetést is tartott a kávézóban. Felvázolta a magyar huszárezredek rövid történetét, s a szabadságharcban betöltött szerepüket. Az áprilisi törvények értelmében a magyar kormány rendelkezett az ország területén álló császári királyi hadsereghez tartozó katonai alakulatokkal. A szabadságharc „terhét” a huszárok vették magukra.

A császári alakulatok 23 ezredéből tizenkettőt adó, kizárólag magyarországi sorozású huszárezredek nagy számban csatlakoztak a szabadságharchoz. Mikor 1848 nyarán a harcok kitörtek, még csak négy ezred (1., 2., 3., 11.) volt Magyarországon. Ebből is az utóbbi, vagyis az erdélyi 11., azaz Székely huszárezred kettészakadt, s két román legénységű százada a császári, a maradék hat század pedig magyar oldalon harcolt.

Az említett Sándor és Vilmos huszárezred hat, illetve négy százada a nyár folyamán törvényesen hazakerült. Később a Sándor huszárezred ezredesi osztálya két századdal hazaszökött Grazból. Történt ez azért, mert 1848 szeptemberétől a hazajutás törvényes keretei megszűntek, azonban ennek ellenére több század is hazaszökött a Habsburg birodalom különböző területeiről.

Rónaky János beszélt az ólomkatonák készítésének történetéről is. Mint mondta, játékkatonákat már a régi időkben is mintáztak. Kezdetben kartonból, majd fából formázták a katonákat, a 18. században pedig ónból készültek. A maihoz hasonló figurák a 19. században jelentek meg, ekkortól váltak fokozatosan 3 dimenzióssá az addig lapított formák. Magyarországon manapság az ólomkatona-készítés kihalóban van, sajnos csupán néhány nagyobb fesztiválon (Savária-karnevál, Kapolcs – Művészetek völgye) lehet még igazi készítőkkel találkozni.