Színházi vitaest a Kövek kapcsán

Röviden így lehetne összefoglalni annak a nyílt fórumnak a tapasztalatait, melyet a színház próbatermében rendeztek a Kövek című ifjúsági előadás kapcsán. A több mint kétórás találkozón előkerült azért a régi lemez is: van –e helye trágár beszédnek a színpadon?

Mint ismert, a vitaestet amiatt kezdeményezte a színház vezetése, mert Pummerné Gróf Katalin szülő, illetve gyermeke nemtetszését fejezte ki az előadással kapcsolatban, panaszával pedig levélben a fenntartóhoz fordult. Dr. Besenczi Árpád igazgató, Sztarenki Pál rendező és Madák Zsuzsanna dramaturg úgy gondolták, hogy a "feljelentés" jó alkalom arra, hogy ismét egy nyílt fórumon vitassák meg a pedagógusokkal, szülőkkel, diákokkal, politikusokkal és általában a színházbarát közönséggel, hogy mi a szerepe a színháznak a városban, mit lehet elvárni egy ifjúsági előadástól, és hogy mi is a színházi nevelés lényege.

Az estnek számos vendége volt (akik a beszélgetés előtt meg is tekintették a szóban forgó előadást): az önkormányzat részéről Velkey Péter humánigazgatási osztályvezető, Bognár Ákos önkormányzati képviselő, a szakmai oldalról pedig többek között Verebes István rendező, Novák János a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház igazgatója, Cziboly Ádám pszichológus, drámatanár. A meghívottak között voltak ezen kívül a rendőrség ifjúságvédelmi osztályának képviselői is. A beszélgetést Bethlenfalvy Ádám drámapedagógus moderálta.

A fórumon természetesen a panaszt tett szülő is részt vett, aki megerősítette, ami a levélben szerepelt; az a baj az előadással, hogy a negatívumok, rossz érzések nincsenek a végén feloldva, és ezt a gyerekek nem tudják feldolgozni. Mások szerint nem a darab mondanivalójával van gond, hanem azzal, hogy nem egyértelmű, hány éves kortól ajánlott az előadás. Többen úgy érzik, hogy 5. osztályos kor alatt nem való a Kövek a gyerekeknek, sőt van, aki ennél is idősebb korban ajánlaná. Persze mindez a gyerekek érettségén is múlik, ami nem mindig függ az életkortól. Összességében a szülők, pedagógusok több előzetes információt szeretnének kapni a színháztól egy-egy ifjúsági darabbal kapcsolatban, illetve azt szeretnék, ha az előadást követően is lenne mód "kibeszélni" a látottakat. A vitán több javaslat is elhangzott azzal kapcsolatban, hogy főpróbahéten legyen a pedagógusoknak és a szülőknek módja arra, hogy megnézzék és véleményezzék az előadásokat.

Ezen a ponton vita alakult ki arról, hogy vajon kinek a felelőssége átbeszélni a gyerekekkel a látottakat? Elvárható-e a szülőtől, hogy képben legyen (a többség szerint igen!), vagy inkább az iskola feladata az utólagos beszélgetés (persze, az övé is). Madák Zsuzsanna úgy reagált, hogy ők hisznek a pedagógusokkal való közös munkában. Ezt szolgálja a Tantermi deszka programjuk is, valamint az ifjúsági előadásokhoz kötődő segédanyagok (ilyen a Kövek kapcsán is készült).

Novák János szerint az ifjúsági színházi munka egy folyamatos küzdelem, hiszen nem mindegy, hogy mit játszanak a gyerekeknek. Fontos, hogy a darabok egyszerre legyenek ismerősek is számukra, de meglepetés is legyen bennük. Az ifjúsági darabot az különbözteti meg a felnőttől, hogy egy nagyobb ügyre (fiatalkori bűnözés, anorexia, szülők válása, stb.) koncentrál. Olyan "problémadarabok" ezek, amik egy adott közösségben felmerülő konfliktusok megoldására keresik a választ/válaszokat. Hiszi, hogy a színház már fiatal korban is egy közösségi élmény, és drámafoglalkozás nélkül is meg kell, hogy állják a helyüket az előadások.

Verebes István szerint a fórumon folyamatosan egymás felelősségét emlegették a felszólalók, a legfontosabbról pedig nem beszélt senki: a minőségről. A színház felelőssége ugyanis az, hogy felkeltse a gyerek érdeklődését, és hasson! A hatásra persze mindenki máshogy reagál; lehet, hogy tetszik, lehet, hogy nem. Ez utóbbi is rendjén van, el kell fogadni. A Kövek pedig igenis hatással van a nézőre, mert rém pontos, és tükröt tart. Arra keresi ugyanis a választ, amire a színház általában: hol tévedtem?

A vitán résztvevő diákok szerint is rendben volt az előadás, értették a szimbólumokat, és nem volt benne durva trágárság. A felnőttek körében ez utóbbiról (mint oly' sokszor) ismét vita alakult ki. Bognár Ákos úgy fogalmazott, hogy az ő konzervativizmusa nem tűri a színpadon a káromkodást. Kiss Katalin, a keszthelyi Farkas Edit Római Katolikus Szakképző Iskola igazgatója a képviselő mondandóját kiigazítva elmondta: a káromkodás istenkáromlást jelent, és ilyen nem volt a darabban. A csúnya beszédnek pedig van helye a színpadon, ha annak célja van: negatív tulajdonságokat, rossz cselekedeteket erősít fel, vagy mutat be. Ezzel a jelen lévő gyerekek is egyetértettek: szerintük egy fiatalkori bűnözésről szóló darab sótlan, hiteltelen lenne némi trágárság nélkül.

Dr. Gyimesi Endre volt polgármester, a város díszpolgára utolsó felszólalóként elmondta, Ruszt József boldog lenne, ha hallotta volna a vitaestet, hiszen megvalósulni látszik a nagy álma: a város színházértő generációkat nevel fel, és diskurzus zajlik magáról a színházról. Szerinte a nemtetszést és a kritikákat azonban első körben nem biztos, hogy panaszlevelekbe foglalva, kerülőutakon kell nyilvánosságra hozni. Jobb azt először a színház vezetésének címezni.