Fagyerek újrafaragva

Éljen Kinoppió! a bábszínházban

A Griff Bábszínház a közelmúltban mutatta be Upor László Éljen Kinoppió! című bábjátékát. S bár az alaptörténet jól ismert, azt már a fabáb új - kicsit átfaragott - neve is jelzi, hogy van némi csavarintás, meg átgyalulás a történetében. Kinoppióról persze mindenki Pinokkióra asszociál; s az Upor-átirat egyik kulcseleme épp e nyelvi asszociáció lett. A szerző nem egyszerűen modernizálta az 1800-as évek végén íródott mese szövegvilágát, hanem újat írt. Ráadásul olyant, ami nem köznyelven szól; szójátékokból, csacska rímekből, rövidítésekből és tömörítésekből épül a szöveg. Mégsem idegen és furcsa, hiszen olvashattunk már hasonlót Esterházy Péternél, Parti Nagy Lajosnál, de mivel itt mégiscsak bábszínházi közegről és meséről van szó, akár Romhányi Józsefet is említhetjük. A gyerekektől meg azért sem áll távol ez a nyelvezet, mert kezdetben ők is így beszélnek: csak a fontos szavakat rakják egymás után, nem a teljes, nyelvtanilag helyes mondatot.

Szilinyi Arnold és Farkas Attila - Kinoppió és Dzsepettó szerepében

Amennyire tömörített az író, annyira gazdag színpadi eszközökkel dolgozott Pinczés István rendező. Színházi, bábszínházi és filmes, sőt diafilmes elemek alkotják az előadás egységét. Dzsepettó mester (Farkas Attila) a Pinokkió diafilmes változatát vetíti le Kinoppiónak (Szilinyi Arnold) mintegy nevelési céllal. Remélve, hogy az új(?) fagyerek nem követi el azokat a hibákat, amiket elődje. Persze a bábú itt is izgalmas kalandokba keveredik, és naná, hogy a pénz miatt. Ezen a ponton fordul a történet prezentálása is igazán 21. századiba. A gonoszok vérbeli gengszterek formájában érkeznek, akiknek vezetője Carramba (Hettinger Csaba) még a jó öreg Dzsepettót is sakkban tartja. Kinoppiót pedig hamar játékgép-függővé teszik. A nézőt itt éri a legtöbb filmszerű élmény is, aki pedig jártas az egerszegi kocsmák világában, igazi meglepetésre számíthat.

Persze Upor László fagyereke is átesik a pinokkiói tanulási folyamatokon. Neki is hosszúra nő az orra, ha nem mond igazat, és sok forgácsnak meg végtagnak kell lehullani róla, míg végül a hiszékeny, fafejű bábból önfeláldozó, vidám embergyerek válik.

Kinoppió tehát kicsit Pinokkió is, meg kicsit önálló lény is. Bár hasonló kihívások elé kerülnek, s majdnem ugyanolyan csínyeket követnek el, merőben más az a közeg és társadalom, ami szankciót állít mindehhez. Egy új, az eredetihez képest majdnem másfél évszázaddal "frissebb" nevelési módszert alkalmaz Dzsepettó (és a szerző/rendező), ahol nem minden a büntetésről vagy jutalmazásról szól. Sokkal inkább kell Kinoppiónak saját maga hibáiból tanulnia és erősödnie. Így tudja végül kifejleszteni az együttműködés és a másokon való segíteni akarás képességét is, ami még az elrabolt bábokat is életre kelti.