Gyimesi Endre az elődöket kutatja

A képviselővel a Zala megyei levéltárban találkoztunk, ahol már egy ideje a századelő zalaegerszegi polgármestereinek - név szerint Várhidy Lajosnak, Korbay Károlynak és Keresztury Józsefnek - pályafutását kutatja. Utóbbiról még viszonylag többet tud a közvélemény, hiszen Keresztury Dezső édesapjáról van szó, ám Várhidyról és Korbayról szinte semmit sem őriz a köztudat. "Míg a 19. század végéről két neves polgármesternek, Kovács Károlynak és Botfy Lajosnak is őrizzük emlékét, és sok mindent kötünk a 20-as 30-as években tevékenykedő Czobor Mátyás alakjához is, addig a kettő között eltelt időszak városvezetőiről szinte alig hallunk valamit" - meséli Gyimesi Endre.

Pedig a századelő, egészen az első világháború kitöréséig izgalmas és szép időszak volt, érdekes tehát megfejteni, hogy miért pont Várhidy és Korbay neve tűnt el a történelem süllyesztőjében: vajon igazságtalanul, vagy jogosan estek ki a "rostán". A történész egyelőre Várhidy Lajos életútjával foglalkozott bővebben, bár Korbayról is sok adatot talált.

Gyimesi Endre tavasztól visszatér a levéltári környezetbe

"Érdekes dolgok derültek ki a munka során" - folytatja. "Várhidy például 1900-ban, mindössze 29 évesen lett polgármester. Ismereteim szerint a rendszerváltozásig nem is akadt nálánál fiatalabb városvezető az országban. Budapestről került Zalaegerszegre, de anyai ágon voltak zalai gyökerei is. Árvaszéki jegyző volt, s mindössze két éve élt a városban, mikor Botfy Lajos halála miatt pályázatot írtak ki a polgármesteri tisztségre. Bár fiatalsága sokakat nem győzött meg, megnyerte a választást, igaz csak a másodikat, mert az első eredménytelen volt."

Várhidy 1907-ig vezette a várost. Tettei alapján akár Kovács Károlyhoz hasonló ismertségnek is örvendhetne. Ő alapította meg a Városszépítő Egyesületet, fasorokat ültetett, megoldotta az utcák szintezését, lejtezését, és próbálta a századelő kívánalmainak megfelelően modernizálni Zalaegerszeget. Tizenhat utca kapott új elnevezést nemzeti nagyjainkról, Várhidy ugyanis élen járt abban, hogy történeti eseményekről vagy személyekről nevezzenek el utakat. Az ő ideje alatt került felavatásra a zsinagóga, ekkor történt a város villamosításának jó része - ami miatt sokan támadták is -, megépült továbbá az evangélikus templom. Rendszerezte a város levéltárát, és sor került az első várostörténeti munka megírására is.

Kiemelkedő és példaértékű, hogy az országban először ő kezdeményezte a rendezett tanácsú városok konferenciáját. Felismerte, hogy a közös fellépés nagy erőt jelenthet az országos politika terén. 1907-től aztán ő lett a titkára, majd évtizedekig igazgatója a megyei jogú városok szövetségének, így ismét Budapestre költözött. Emellett társszerkesztője, majd tulajdonosa lett a Városok Lapjának. Utolsó Zalaegerszegen töltött éveiben bőven akadt ellenfele is, főleg az 1905-1906-os alkotmányos válság idején. Még fegyelmit is kapott, ám később kiderült: jogtalanul. Ettől függetlenül még is úgy döntött, elmegy a városból. Talán ezek az incidensek is hozzájárultak ahhoz, hogy nevét nem őrizte meg a történelem.

A zalaegerszegi Széchenyi tér az 1901-es években

Egy rövid, pár hónapos átmenet után aztán Korbay Károly lett a polgármester 1908 januárjában, aki ügyvédként szintén Budapesten kezdte pályáját. "Ő is kísérletet tett arra, hogy Zalaegerszeg kitörjön a kisvárosi életformából; több modernizációs intézkedése és újító javaslata is volt. Aktív volt ekkor a civil élet és a mecenatúra is a városban, hiszen sok jó nevű és jómódú ügyvéd élt itt. Persze nagy szenzációk nem történtek, és az igazsághoz hozzátartozik, hogy Kanizsa, valamint Szombathely sokkal jelentősebb városok voltak a régióban. Az első világháború pedig végleg megakasztotta a modernizációs kísérleteket." A kutató szerint Korbay nem is emiatt nem került fel a nevezetes polgármesterek listájára, hanem azért, mert mindvégig kemény ellenfele volt Mindszenty József plébánosnak, aki az egyik legfőbb politikai erő volt a városban. Korbay - vitáktól és személyeskedésektől hangos - 1915-ös távozása után pedig valószínűleg nevét nem nagyon népszerűsítették a helyi közéletben.

Gyimesi Endre a kutatómunkával kapcsolatban elmondta azt is, hogy most önzetlenül, minden elkötelezettség nélkül, hobbiból végzi ezt a feladatot. Azzal a korszakkal foglalkozik, ami mindig is közel állt a szívéhez. Tavasztól viszont hivatalosan is szeretne visszatérni a levéltári munkához, mert ahogy fogalmazott: vissza kíván térni a gyökereihez.

(Korabeli képek: Utcák, terek, emberek - Zalaegerszeg régi képeken; szerk.: Megyeri Anna 1997)