Archivum
Elmaradt a katarzis
Egészen bizonyos, hogy a történeti magyar reformkornak nincs még egy olyan karizmatikus, a mese naivitásának bájosságát és a népi realizmus kézzelfogható létezését ötvöző és megörökítő irodalmi „terméke”, mint Petőfi Sándor János vitéz (1845) című elbeszélő költeménye. Nem véletlen, hogy a műmese irodalmi „alapanyaga” Kacsóh Pongrácot is megihlette (1904), és daljátékká formálta Kukorica Jancsi és Iluska találkozásának, evilági megpróbáltatásainak, tragikusan szép, az örök élet terrénumában beteljesülő fantasztikus szerelmi történetét.
Csalódott nézők a jános vitéz bemutatóján
Az egerszegi színházban színpadra állított előadás mélységesen a nézői előfeltevések alatt maradt, természetesen nem csupán azért, mert a János vitézt tradicionálisan kizárólagos korhű és kosztümös darabként tudjuk csak elképzelni. A zalai előadás sajnos sem az újszerűség, sem az eredetiség élményével nem ajándékozott meg bennünket. Sőt, pontosan azt nem adta vissza, ami a János vitéznek (akár mint irodalmi műnek, akár mint zenés darabnak) a lényege, hiszen – a látottak alapján – a népi realizmus „valósághűsége” helyett a falusi világ manipulált „életképével”, a mesei varázsától megfosztott történet kiábrándító jeleneteinek eklektikus egyvelegével kellett megelégednünk.
A Hevesi Sándor Színházban bemutatott János vitéz című előadás legszembetűnőbb fogyatékossága, hogy Tóth András önmagában sem tisztázta pontosan, milyen rendezői koncepció mentén kívánta színre vinni Kacsóh Pongrác darabját. Ennek következében maga a bemutató is színpadilag kidolgozatlan és rögtönzött jelenetek gyakran nem is konzekvens sorozatának benyomását keltette: a két felvonás nemcsak két különböző „világot” jelenített meg, de – dramaturgiailag indokolatlanul – erőteljesen megbontotta az előadás egységét is.
Emellett a három jól körülhatárolható és meghatározó helyszín és az azokon történtek (a nyári falusi mező, a francia király udvara és Tündérország virtuális valósága) tovább erősítették ezt a széttagoltságot, hiszen nehezen foglalható egységbe a paraszti miliőt naturalisztikusan idéző, háttérben pipacsos mezőkön szalmabálák árnyékában kéjesen szerelmeskedő fiatalok megjelentetése, a francia király udvarának és személyének abszurditást keltő és groteszk formában történő színpadra állítása, valamint a halhatatlanság szimbólumát megtestesítő Tündérország fülledt erotikát (férfiak után vágyakozó tündérleányok vonaglása) sugárzó megidézése.
Tóth András–Lisztóczky Hajnal koreográfussal és Kiss Gabriella díszlet- és jelmeztervező elgondolásával egyetemben – Kacsóh Pongrác daljátékából a néző számára nehezen követhető előadást rendezett: miközben üzenetében és formai kivitelében igyekezett napjaink aktualitására hangszerelni a darabot. A prózai idézetek, a dalbetétek, a díszletek (jelmezek) és a koreográfia az összetartást gyengítő, egymásnak ellentmondó irányban hatottak.
Tóth András „formabontó” rendezése nyilvánvalóan erőteljes próbatétel – időnként érezhetően a szerepükkel való identitászavar – elé állította a színészeket is. A bemutató előadáson nyújtott játékuk alapján nem is nagyon emelhetjük ki egyikük teljesítményét sem, hiszen a szerepformálás „szürkesége” mellett időnként a közismert dalok előadása is egyhangúra sikeredett. Deák Gábor (Kukorica Jancsi) és Misurák Tünde (Iluska) semmi újszerűt nem nyújtott a szerepében.
Tánczos Adrienn a gonosz mostoha alakjában inkább a testi szerelemre kiéhezett kéjnő alteregójára emlékeztetett, miként Kricsár Kamill a pipogya, önmaga felett is uralkodni képtelen francia királya is a darab szellemiségével ellentétes hatást váltott ki. A véletlenszerűnek tűnő szereposztás szerencsés példájaként talán ezúttal csak Benedekffy Katalin (francia királykisasszony), Hertelendy Attila (Bagó, trombitás) és György János (a falu csősze) találó kiválasztását emelhetjük ki.
A Hevesi Sándor Színház János vitéz című darabjának bemutatóján – nem a színészi alakítások miatt – az utóbbi időszak leggyengébb előadását láthattuk. Sajnálatos, hogy az aktualitásra törekvő, érzékelhetően parodisztikusra és pamfletszerűre hangszerelt rendezői szándék öncélú, Petőfi Sándor és Kacsóh Pongrác szellemiségéhez méltatlan produkciót „eredményezett”.
MEGOSZTÁS
-
rövidhírek
Szalagkorlátnak csapódott egy autó az M7-es autópályán, NagykanizsánálTisztújítás a zalaegerszegi FidelitasnálMilliós értékű, védett fajnak számító kockásliliomot károsítottak meg ZalábanÉpül az új térköves járda a zalaegerszegi Hunyadi utcábanForgalmi akadály van a 74-es úton, Nekeresd közelében Még lehet jelentkezni a Keresztury SzavalógáláraMűszakilag hibás sparhelt miatt izzott a korom egy becsvölgyei kéménybenBaleset történt Nagykapornaknál, a 76-os útonSzarvassal ütközött két autó ZalaegerszegnélA kiszáradt karácsonyfa veszélyeire figyelmeztet a katasztrófavédelem -
rovatunk hírei
1000 üdvözlőlap és meghívó Verdák: Al Barátokra lel101 híres bombázó Traffipax infó 2016.Július 20.Páka szerethető, élhetőSármellék sikereiNaperőmű létesülhet Söjtörön"Amerikából jöttünk, 25 érmet hoztunk!” Tavat kerülő vesebetegekKöszöntötték az 500 ezredik ügyfelet top 10
Egy korszak vége: megszűnt a Betti cukrászdaJól sikerült jubileumi évet zárt a BogáncsFényes égi jelenség január 3-án: közel került a Vénusz a HoldhozÚj gyalogosátkelő és buszmegálló a Baross ligetnélA lakosság segítségét kérik a zalai rendőrökSzarvassal ütközött két autó ZalaegerszegnélLegyen-e Petőfi-szobor Zalaegerszeg belvárosában?Épül az új térköves járda a zalaegerszegi Hunyadi utcábanBaleset történt Nagykapornaknál, a 76-os útonRómeó és Júlia a Hevesi Sándor Színházban