Dinamikus városfejlesztés a századfordulón

Kapavágási ünnepély a vasútért

Kovács Károly polgármesterre és „csapatára” ezért nem kis feladat várt: olyan várost kellett formálnia, ami színvonalában, gazdasági és társadalmi fejlettségében megfelel a kor elvárásainak. Hatalmas építkezés vette tehát kezdetét a 19. század utolsó évtizedeiben. Új közintézményeket hoztak létre, középületeket emeltek; rendezték, csinosították az utcákat, tereket, városias külsőt adva ezzel a megyeszékhely központjának.

Vasútfejlesztés

Az agilis polgármester igyekezett mindenekelőtt a közlekedési gondokon javítani; megépíttette a Zalaegerszeg–Zalaszentiván vasúti szárnyvonalat, s megteremtette a feltételeit a Bak–Lenti irányú továbbépítésnek. A korabeli újság (Zalamegye) tudósítása szerint 1889. szeptember 29-én kezdődött meg a zalaegerszegi vasút építése, illetve a vasút „kapavágási” ünnepélye.

A zalai vasutak elnevezésű „projekt” első, ünnepélyes kapavágását egy ezüstkapával végezték, melyen a következő felirat díszelgett: „A Csáktornya–Zalaegerszeg–ukki helyi érdekű vasút építésének megkezdése emlékéül az első kapavágást ezzel a kapával tette bocsári Svatits Benő, Zalavármegye főispánja, hazánk és Zalavármegye közgazdasága és művelődésének emelésére”.

Az építő társulat emlékül a vármegyének ajándékozta ezt a kapát, melyet később a megyei levéltárban helyeztek el. Ezzel egy időben megkezdődött az első zalaegerszegi vasútállomás építése is, melyet 1890-ben fel is avattak; a mostani állomástól kicsit északabbra. A mai formáját 1927-ben nyerte el, Fábián Lajos budapesti építész tervei alapján.

Építkezések

Számos új épületet is köszönhet a város ennek az időszaknak. A Zala-Egerszegi Takarékpénztár számára bérházat építettek 1890-ben (ma a Göcseji Múzeum épülete). Bővült 1891-ben a megye székháza a Vármegyeház (ma Széchenyi) téren, a törvényszéket 1892-ben a Várkör utcában új szárnnyal egészítették ki.

Kedvezményekkel segítette a magánépítkezéseket is. 1888-ban téglaégetőt és -szárítót létesített a városban. Az ipar és a kereskedelem pezsdítése érdekében azt is elérte, hogy egy huszár hadosztályt telepítsenek Zalaegerszegre. A város költségén kaszárnyát emeltetett, s ellátta istállóval és lovardával is.

1893 márciusában versenytárgyalást hirdettek a már régóta tervben lévő Arany Bárány Szálló felépítésére is. Egy kétemeletes vendéglőt szerettek volna építeni a belvárosban. A leendő épület helyén a 18. századtól már működött ugyanezen a néven egy vendéglő, melyet ekkor lebontottak. Az új épület előirányzott költségeit 110.209 forintban állapították meg.

Az Arany Bárány egy évvel később 1894 decemberére el is készült Györgyi Géza és Zuschmann János – „Fekete körben kettős nyíl” jeligével benyújtott – tervei alapján. A részlettervek kidolgozását pedig Morandini Románra bízta a testület, aki aztán a kivitelezési munkákat is megkapta 1893–94-ben. A háromszintes, L alakú saroképület bejárata eredetileg a keleti oldal (Széchenyi tér) felől volt.

Oktatás, nevelés

1888-ban megalakult a Zalaegerszegi Kisdednevelő Egyesület, melynek legfőbb célja az volt, hogy az „egészségügyi igényeknek megfelelő, valláserkölcsi és nemzeti alapú” óvodát létesítsenek a kisgyermekek számára. Az óvoda felépítésével kapcsolatban adakozásra hívták fel a városlakók figyelmét. Bár az egyesület tagjainak száma szépen gyarapodott, s év végére már a 170 főt is elérte, az új óvoda építéséhez mégsem gyűlt össze elegendő pénz.

Ezért az első óvodaépület létesítése elhúzódott. 1890 júliusában a polgármester értekezletet hívott össze, amelyen a királyi tanfelügyelő, a felekezetek lelkészei és a város néhány befolyásosabb képviselő-testületi tagja vett részt. Az értekezlet megállapította, hogy a kor igényeinek megfelelő óvodát csak a város tud az óvodai alap felhasználásával együtt létesíteni.

Az új óvodát a város telkén, az akkori ipari iskola helyén tervezték felállítani, ennek költsége 9000 forintba került volna, ehhez a fedezetet az óvodai alaptól átvett 13.000 forinttal kívánták biztosítani. Az volt viszont a probléma, hogy ennek az összegnek a kamata nem volt elegendő egy óvoda fenntartásán túl, annak fejlesztésére is. Az óvoda-ügy így tovább húzódott.

Végül 1892 szeptemberében a városi képviselő-testület elfogadta az óvoda új tervét illetve költségvetését, és elhatározták, hogy a város tulajdonában lévő „Horváth-féle házat” átadják óvoda céljaira. A kivitelezési munkákra hárman jelentkeztek, ebből Öszterreicher Samu olai mester ajánlatát fogadták el. Végül 1893-ban került átadásra a mai Ady Utcai Óvoda épülete.
1890-ben a Központi Elemi Iskola épülete a régi Arany Bárány vendéglő (tehát még nem az új szálló) és a Polgári Fiúiskola udvarából kiszakított területen épült fel.

Kovács Károly nevéhez fűződik az állami főgimnázium megépíttetése is, bár mire elkészült, a polgármester már lemondott hivataláról. 1894-ben azonban még ő volt az egyik kezdeményezője annak a szerződéskötésnek, mely a gimnázium felépítése érdekében jött létre az államkincstárt képviselő Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium, Zalavármegye törvényhatósága és Zalaegerszeg rendezett tanácsú városa között.

Az építkezés 1896-ban kezdődött el, Herczegh Zsigmond és Baumgarten Sándor miniszteri műépítészek tervei alapján, az építést Morandini Tamás építész és Gráner Sándor vállalkozó végezte. 1897-re már a városi panoráma díszeként magasodott a régen óhajtott gimnázium.

Adósság

A lelkes és vállalkozó kedvű polgármester nem számolt a város teherbíró képességével, és óriási adósságot halmozott fel. Csak egy példa a sok közül: az Arany Bárány Szálló építése kapcsán már 1892-ben – tehát a tényleges építés megkezdése előtt egy – a városi közgyűlésen utaltak arra, hogy a szálloda építésére korábban felvett 80.000 forintot egyéb építkezési túlkiadások fedezésére használták fel. Ezért elhatározták, hogy a Pesti Magyar Kereskedelmi Banktól 105.000 forint kölcsönt vesznek fel 50 évre, 5 és fél százalékkal 98 forint árfolyam mellett.

Mindezek ellenére Kovács Károly városfejlesztő érdeme nem vitatható el, így egyénisége és munkássága kiemelkedő a város történetében.