Címeres pecsét Ebergénynek

III. János Sopron megye főszolgabírája lett, s három házasságából születtek leszármazottai. A másik ág, IV. Istvántól indul, akinek unokája, László hadi pályán jeleskedett, tábornok, altábornagy majd tábornagy rangot viselt, s bárói címre emelkedett (fiú örökös ezen az oldalon nem volt, így a bárói cím is kihalt 1724-ben). Az ő birtokában volt többek között Alsó és Felső-Ebergény, Szent-László, Zompács, Bollahida, Petri, Kis-Kökényes, Topos-háza, Dobron, Pór-Ságod, Csáford. Illetve van a családnak egy erdélyi ága is, melyet pontosan leszármaztatni nem lehet.

A család ősi címerében kék pajzs udvarban zöld réten áll egy oszlop, melyre két kígyó tekeredik. Az oszlopon korona, melyben pelikán áll, feje fölött fehér rózsa (a rózsa nem minden ábrázolásban maradt fent). Felette nyitott, pántos sisak, sisakdíszként ismét pelikán. A foszladék jobbról ezüstvörös, balról aranykék. (A bárósági címer ennek kibővített változata, négy részre osztott pajzs udvarral, benne kettős farkú, koronás oroszlán, pelikán, levágott török fej, középen piros rózsa.) Az ebergényi településrész okiratain ezután a család ősi címeréről mintázott pecsét nyomat lesz látható.

Címer egyébként lehet családi, nemzetiségi, testületi, társulati, felvett, örökségi vagy engedményes, nemesi vagy polgári. Anno ősi eredettel (szokásjog) vagy adományozás révén lehetett hozzájutni. Meghatározott alapelvek szerint megszerkesztett jelkép, pajzsba foglalva, meghatározott színek használatával. Eredetileg fegyvereken (pajzs) használták, a keresztes hadjáratok idején, a 11-12. században terjedt el. Majd a lovagi tornák során nőtt tovább a használat. Magyarországon Zsigmond király (1387-1437) idejében kezdett elterjedni. Az ősi magyar címerekre az egyszerűség és naturisztikusság jellemző.

A későbbi korokban a közigazgatás és törvénykezés fejlődésével egyre több nemes kezdett pecsétet használni (akik saját zászló, és így saját címer alatti sereget nem tudtak egyébként felmutatni anyagi okokból). Mátyás idejében válnak egyre díszesebbé a címerek, s a 17. századtól kezdődik a hanyatlás kora, míg az ezredfordulótól ismét egyre nagyobb figyelmet kapnak eme jelképek.