Az olvasás népszerűsítéséről

Beszélgetés Kiss Gábor könyvtárigazgatóval

A zalaegerszegi Deák Ferenc Megyei Könyvtár igazgatójával annak kapcsán beszélgettünk, hogy az Országos Széchényi Könyvtár „Családi olvasás éve 2010” elnevezésű kampányt indított az olvasás népszerűsítése érdekében.

– A 2013-ig szóló országos könyvtári stratégiának alapvető eleme az olvasáskultúra fejlesztése, melyet elősegítő törekvések a 90-es évek kezdetére nyúlnak vissza. A mozgalom elindítását az a felismerés indokolta, hogy az internet és az egyéb elektronikus kommunikáció hatására az olvasási kedv érzékelhető módon esett vissza. A magyar lakosság nincs ezzel egyedül, a tendencia világjelenség.

Az emberek nagy része nemcsak nem olvas, de más egyéb tájékozódási eszközt sem vesz igénybe. Vagyis a probléma nem úgy vetődik fel, hogy vagy – vagy, hanem úgy, hogy sem – sem.  Nagyon elszomorító ez, amit alátámaszt egy közelmúltbeli felmérés, miszerint a magyar lakosság 40 százaléka egyetlen könyvet sem olvas el egy évben.

– Ön szerint milyen problémákat okozhat az olvasás hiánya?
– Az olvasás hiánya túlmutat a műveltségbeli, ismeretbeli hiányosságokon. Ugyanis olyan mértékű megértésbeli problémákat okoz az embereknél, melyek szabályszerűen veszélyeztetik a társadalmi kommunikációt, valamint az egyén mindennapjait, munkavállalását, ügyei intézését. Az olvasás kapcsán egyébiránt sokan csak a könyvekre gondolnak, pedig az internet-tartalmakat is kellene olvasni és értelmezni. Az olvasottság, a műveltség hiánya megmutatkozik az emberek egymásközti kommunikációjában is. Nem tudják egymást tisztelettel megszólítani, és még vita sem kell ahhoz, hogy egymást mindenféle jelzővel illessék. A durva, agresszív kommunikáció ma már össztársadalmi méretű probléma.

– Beszéljünk arról is, mivel gazdagítanak bennünket a könyvek?
– „Gondold meg, hogy csak az ember olvas” – írja Márai Sándor Füveskönyvében. Vagyis az olvasás kizárólag az ember kiváltsága. Az újabb és újabb ismeretek „átadásával” gondolkodásra késztet, hozzásegít az árnyalt fogalmazáshoz, a különféle kifejezések értelmezéséhez. A kifejező és világos beszéd birtokában pedig mi magunk is érthetőbbé válunk.

– A könyvek és az olvasás megszerettetésében fontos feladat hárul a családra.
– Valóban így van, a család az a közeg, ahol a gyermek először találkozik a könyvekkel a mesélés élmények megélésével. A könyvek, az olvasás szeretete azon is múlik, hogy miként tanul meg olvasni. Élmény vagy kötelező (iskolai) feladat lesz-e számára? Nehéz ügy ez, ugyanis a mai akciódús, agresszivitással teli rajzfilmeknek és internetes játékoknak köszönhetően a gyerekek többsége képekben és nem szövegben gondolkodik.

Ráadásul, ha 50 másodpercen belül nem történik valami újabb akció, figyelmük rendkívül alábbhagy. Emiatt a mai gyerekeket nem érdekli a könyvekben szereplő tájleírás, jellemrajz, kizárólag csak azokra a sorokra kíváncsiak, amikor történik valami. Kedvenc a tévé és a film, melyekkel az a fő baj, hogy az akciókat, agressziókat érdekes látványnak, és nem súlyos tettnek élik meg a gyerekek. Mindazonáltal a könyvek sem mentesek az erőszakos leírásoktól, de mivel ezeket el kell képzelni, kellemetlenül hatnak, az olvasóból rosszallást váltanak ki.

– Mit tehetnek ezért a könyvtárak?
– Az olvasás megszerettetésében fontos szerepet játszanak a könyvbemutatók, melyek nagy népszerűségnek örvendenek itt helyben, de a kistelepülési könyvtárakban is. Vetítéssel, kötetlen beszélgetéssel tesszük élővé ezeket a programokat, melyek a szerzővel való megismerkedést szolgálják. Sokan úgy tartják, a könyvkiadásba kellene több pénzt fektetni. Nekem az a véleményem: erősíteni kellene a társadalmi elfogadottságot is, hogy mindennapos dologgá válhassanak az író-olvasó találkozók.