Az igazságot keresik

„Keresztutak” a Gönczi galériában

Dr. Gyimesi Endre polgármester Béres János munkássága előtt tisztelegve elmondta: az alkotó Dús László műhelyében kezdte pályáját, majd Szabolcs Péter szobrászművész tanítványa lett. Egyénisége ma már megkerülhetetlen a megyében, bizonyítja ezt számos általa készített köztéri alkotás, emléktábla is.

Más művészeti ágak képviselőivel is jó barátságban volt, e kapcsolatok inspirálták például a Ruszt Józsefről és Gábor Miklósról készített emléktábláit.

A művész jellegzetes figuráit, és a most bemutatott alkotásokat Szabolcs Péter méltatta. Ahogy tréfásan megjegyezte: „Béres János az én gyerekem. Nem én csináltam, de az enyém. Mellettem nőtt fel”. A két művész persze kölcsönösen hatott egymásra, s Szabolcs Péter is rengeteget tanult tanítványától. Többek között azt az emberi magatartást, ami csak az igazi reneszánsz-emberekre jellemző.

A szobrász az, aki szobrokat tud kitalálni, és hozzá tud tenni még valamit magából és az igazságból. Béres János ilyen. Tisztességgel nyúl az aranymetszés szabályaihoz, az igaz törvényhez. Szobraihoz közel kell hajolni, körbe kell járni őket. Főiskola nélkül, autodidakta módon hozta létre saját világát. Úgy birtokolja ezt az univerzumot, hogy közben folyamatosan az igazságot keresi, s azt, hogy hogyan tudna mindig többet adni másoknak.

És Béres János valóban ad; különös lényeket. Félig ember, félig állat alakokat. Melyekben ott domborodik minden, ami nőiség. Sem a szarv, sem a farok (mely mint tudjuk, csupán a gerinc meghosszabbítása) nem csorbít a bájon. Sőt, a mozdulatok, az organikus ívek olyan harmonikus egységet alkotnak, mintha valóban Isten teremtményeit nézné az ember.

Kelebi Kiss István alkotásait Fábián Gyula András költő ajánlotta az érdeklődők figyelmébe. A közös tárlat címével kapcsolatban elmondta: a keresztutak nem mások, mint gazdag hálózatai az ember alkotta és a természetes létnek. Utak keletkeznek és tűnnek el, ám mindig valami teremtő erő rejlik bennük. Ahogy Kelebi Kiss képeiben is.

A művész az irodalom – közelebbről a líra – felől közelített a képzőművészet felé. Az alkotói folyamat vajúdása látszik a festményeken. Belső tájakat, absztrakciókat látunk. Futó színeket, lekötött szárnyakat, magányos bohócokat, akrobatákat; akik mind ki akarnak törni.

(A tárlat március 27-ig látogatható a Gönczi Galériában, még több fotó a www.zalamedia.hu galériájában.)