A többség elégedetlen

Ritka a jó tv-műsor

„Nekem az a véleményem, hogy az egész egy nagy nudli. Én ritkán nézek TV-t – az átlaghoz képest – szinte csak a sorozataimat, azokat viszont töménytelen mennyiségben. Sokkal több „intelligensebb“ szórakozató műsorra lenne szükség, amilyen például a Beugró vagy az Á lá carte, vagy akár a Legyen Ön is milliomos. Nem az egyre több minimális agyi színvonalat igénylő vetélkedők vagy a „sztárokról sztároktól“ jellegű műsorok számát kellene növelni, hanem az olyanokét, ami gondolkodásra késztet, új információkkal lát el – vélekedik a huszonnégy éves Viktória.

Nincs kibékülve a tévéműsorokkal a hasonló korú Rita sem. „Szerintem sok és felesleges valóságshow van műsoron, főleg a kereskedelmi csatornákon. Vajon a közszolgálati adókon miért nincs? Előbbieket akkor sem nézném, ha lenne TV az albérletemben. Jó volt, amikor régen ment a Vészhelyzet keddenként, bőven elég is volt egy sorozat egy hétre. Most meg mindenhol csak azok mennek. Bár tény, hogy van köztük egy-kettő, amit szerintem is érdemes nézni. Nagyon hiányolom viszont a kulturális műsorokat.

Nem értem, hogy miért nem mehetnek a köztévén vagy a földi sugárzású kereskedelmi csatornákon olyanok, mint például a Beugró vagy régen a L’art pour l’art, amiken tényleg lehet szórakozni. Őszintén szólva nem a nézőket hibáztatom, hogy ilyen a kínálat. Tény, hogy a nézettség sokat számít, de azt kevesen tudják, hogy amikor ilyen felmérést számolnak, abba az is beletartozik, amikor mi csak épp egyik csatornáról a másikra kapcsolunk!

Nagyon szeretem a Kultúrház, vagy az Arcok a liftben című műsort.  A napközbeni betelefonálós, meg sms-küldős kvízjátékok viszont kimondottan idegesítenek. Rettentően unalmasak, és ritka rossz szövegeik vannak a műsorvezetőknek. Jakupcsek Gabriellán kívül én hirtelen egy színvonalas, okos és szakmailag hozzáértő tévést sem tudok mondani. Hetente úgy három, négy órát TV-zek, de rosszabb időszakaimban képes vagyok a napi hatra is, és olyankor mindegy mi megy.

„ Vele ellentétben a szintén húszas évei közepén járó Attila, saját bevallása szerint csak keveset nézi a tévét: „Kevés az értelmes műsor, inkább népbutítás megy. Egyik kereskedelmi csatorna kínálata rosszabb, mint a másiké! Maximum focit érdemes nézni, vagy valami ismeretterjesztő filmet.

Általában reggelente, a kedvenc sorozatára kapcsolja be a TV-t Bea. A huszonéves lány szerint is kevés jó műsor van. „Mondjuk a Házalakítás még érdekes, de esténként megint csak a kedvenc sorozataimat nézem meg. Egy időben csak az ismeretterjesztő csatornák adásait követtem figyelemmel” – teszi hozzá.

„Azt nem értem, miért nem lehet egy olyan filmet leadni a TV-ben, amiben nincs erőszak, vér, trágár beszéd. Szerintem ez nagyon elkeserítő, és a legrosszabb az egészben az, hogy mindez főműsoridőben megy, a gyerekek is láthatják – fakad ki a kérdés kapcsán a harmincas évei elején járó Kriszti. „Én a könnyed, romantikus filmeket szeretem, valamint az ismeretterjesztő csatornák adásait.
Nálunk szinte mindig megy a TV, mert szerencsére mindenféle adónk van, amik között azért időnként lehet találni értelmes műsorokat is” – mondja.

„Leggyakrabban azt nézem, amit a férjem szeretne, ő ugyanis a családban a „programfelelős” – mondja a nála idősebb korosztályhoz tartozó, negyvennyolc éves Gyöngyi. „Reggel a rádió szól, TV-t munka után nézek csak, de inkább hétvégén van rá időm”.

A híradót szeretem mindennap megnézni, hogy nagyjából tájékozott legyek az ország és a világ történéseit tekintve. A filmeket már csak nem reklámos csatornán tudom megnézni, tehát olyanon, amelyen a műsorok között, és nem pedig közben van rengeteg reklám.

Azt nagyon sajnálom, hogy a Beugrót már nem a köztévé adja.“ – teszi hozzá. Rajtuk kívül még többeket megkérdeztünk, s ennek alpján elmondható, hogy az emberek jórésze nosztalgiával gondol a néhány éve sugárzott műsorokra, mint például a Jakupcsek show, ahol nem Mónika- és Yoshi-szintű problémákról volt szó, vagy a laza hangvételű Osztálytalálkozó, amit először Friderikusz Sándor, később Szily Nóra vezetett.

Általános vélemény, hogy az igényesebb műsorvezetők lassan elfogynak, vagy olyan csatornákra szorulnak, amely nincs minden háztartásban. A gasztronómiai showműsorokról többen úgy vélik: jók lennének, csak meg kellene gondolni, kiket is hívnak meg azokba. No meg úgy egyáltalán: Jó volna észrevenni, hogy a nézőt sem lehet teljesen átverni, és lassan csömörünk lesz a televízióban uralkodó „celebkorszaktól“! – összegezhetjük a keszthelyiek nem éppen hízelgő véleményét a jelenlegi kínálatról.