A közép-európai gímszarvas bölcsője Zala

Vadászati hagyományokról Néber Szilveszter fővadásszal

– A vaddisznóhajtás egy plusz jövedelem. Ha egy vadgazdálkodó a vártnál kevesebb bevételre tett szert a gímszarvas-vadászattal, akkor valamennyi forrást még bepótolhat a vaddisznóhajtással. Ez az időszak a vadkárok rendezése is egyben. Sajnos, a csapadékos időjárás következtében tovább maradt lábon a kukorica, ami jelentősen megnövelte a vadkárokat, és ezáltal a vadgazdálkodók kártérítési kiadásait. Másrészt csökkentette a vadásztatás eredményességét, mert az átáztatott talaj miatt nem lehetett megközelíteni egyes területeket – mondja Néber Szilveszter fővadász, a Zala Megyei Vadászkamara titkára.

– Európa- és országszerte is elszaporodott a vaddisznóállomány. Növelték-e a kilövések számát?
– A megyei vadászati hatóság egy emelt létszámban határozta meg a kilövések számát. Ha ez nem elegendő, akkor a vadgazdálkodó külön engedélyt kérhet. Aki viszont nem tudja teljesíteni az előírt létszámot, azt a vadászati hatóság szankcionálhatja. A vaddisznó egész évben nagy károkat okoz a mezőgazdasági területeken, elszaporodása ezért is vezetett a vadkárok jelentős emelkedéséhez.

– A gímszarvasnál a trófeák súlya a mérvadó, a vaddisznónál az agyar hossza számít.
–  A trófeabírálatra bemutatandó minimum méret 16 centi, a 19–22 centiméter közötti illetve feletti agyarok már elég szép eredménynek számítanak. Mindazonáltal a vadászat, vadgazdálkodás nem csak adatokból és számokból áll, hanem magába foglalja a több évszázados hagyományok, a vadászati kultúra és etika megismerését, művelését. A vadászat ettől a „többlettől“ lesz kulturális élmény. Ehhez azonban az igény is kell, ami változó lehet, mivel nem vagyunk egyformák.

Úgy vélem, a bér- és vendégvadásztatás során egy elvárható szintet minden vadászatra jogosultnak tartania kell, melybe beletartozik a vendégek ellátása, a szállás színvonala, a vadászat levezetése, a vadkezelés, a vadásszá avatás hagyománya. S talán a legfontosabb a megfelelő alázat, az állatok méltóságának elve. A teríték készítése nem más, mint tiszteletadás az elejtett vadnak, a vadászat ünnepélyes befejezése, mely felejthetetlen élményt nyújt vadásznak, hajtónak egyaránt.

– A vadászkamara tud-e mindebben segíteni?
– Minden évben a gímszarvas-vadászat előtt tartunk továbbképzést a vadászatra jogosultaknak a vadászati hatósággal együtt. Ez segíti felkészülésüket a szarvasbőgés szezonjára. De tájékozódhatnak az országos és helyi szaklapokból, a vadászkamara ilyen célú kiadványaiból, valamint a kamara keretein belül működik egy etikai bizottság is. Felhívnám a figyelmet arra, hogy a szervezet nem kizárólag szankcionál, hanem etikai ajánlásokat fogalmaz meg, amit közzétesz.

– Vitás kérdés a kürt használata, amit a német és osztrák vendégvadászok elvárnak. Miért?
– A régi magyar vadászati kultúrának nem volt része a kürt használata, mondhatni ez egy nyugati termék, ami hívásra átjött, majd meghonosodott. A szokások és hagyományok tekintetében jómagam a vegyes stílusú vadászruhákat kifogásolom. Ez egy speciális öltözet, a vadászati tevékenység körülményeihez való alkalmazkodást segíti, másrészt azonosítja viselőjét a társadalom más tagjai előtt, illetve ha követi a helyi hagyományokat, megkülönböztet más nemzetek vadászaitól. Ezért nem értem, miért kell keverni a magyar stílust például a tirolival.

Jó példát lehetne venni a szlovénekről, van egy egyen ingük, melyen zerge-embléma található. A jelkép ismert, így egy ilyen öltözetet viselő vadászt más országokban szlovénnak azonosítják be. Az emblémák térségeként is változóak, így egyszerűen megkülönböztethető a ljubljanai vagy a muravidéki vadászszövetség tagja. Hazánkban az Országos Magyar Vadászati Védegyletnek valamint az Országos Magyar Vadászkamarának van emblémája, ezt lehet és kell a ruházatra ölteni.

– Zalában mi lehetne a jelkép?
– Mindenképpen a gímszarvas. A lényeg az, hogy az embléma jelezze, melyik a legjellemzőbb illetve a „legsikeresebb“ vad egy adott térségben. És ne felejtsük el, Zalát a közép-európai gímszarvas bölcsőjével azonosítják.