A képzőművészeti raktár titkai

Ba­rokk szob­rok­tól az exp­resszi­o­niz­mu­sig

A Gö­cse­ji Mú­ze­um rit­kán lát­ha­tó kép­ző­mű­vé­sze­ti gyűj­te­mé­nye­i­ről kér­dez­tük dr. Kostyál Lász­ló mű­vé­szet­tör­té­nészt. Az idén 60 éves in­téz­mény igaz­ga­tó­he­lyet­te­se elöl­já­ró­ban le­szö­gez­te: a mú­ze­um­nak nem gyűj­te­mé­nyei van­nak, ha­nem egy és oszt­ha­tat­lan kép­ző­mű­vé­sze­ti gyűj­te­mé­nye, ami több egy­ség­ből te­vő­dik össze.

A kol­lek­ció ma már több mint 2000 da­rab­ból áll. A gyűj­tés fény­ko­ra pe­dig leg­in­kább a ’70-es, ’80-as évek­re te­he­tő. Ma vi­szont a köz­gyűj­te­mény pénz­ügyi hely­ze­te mi­att alig van le­he­tő­sé­gük gya­ra­pí­ta­ni az ál­lo­mányt. Az utób­bi 10 év­ben egy fel­hí­vás ered­mé­nye­kép­pen ér­ke­zett több za­lai mű­vész­től al­ko­tás a gyűj­te­mény­be, de vá­sá­rol­ni nem na­gyon tud­nak.

– Az el­múlt év­ti­ze­dek­ben egy­részt tu­da­to­san, más­részt pe­dig al­ka­lom­sze­rű­en bő­vült a mú­ze­um kép­ző­mű­vé­sze­ti anya­ga. Az in­téz­mény alap­fel­ada­tá­ból adó­dik egy­faj­ta gyűj­té­si kon­cep­ció, va­gyis el­ső­sor­ban a za­lai, má­sod­sor­ban pe­dig a kor­társ ha­zai mű­vé­szek al­ko­tá­sa­it ke­res­sük. Ezenkí­vül „ad hoc” mó­don is bő­vült a gyűj­te­mény: tük­röz­ve az elő­dök lel­ke­se­dé­sét, íz­lé­sét.

– Me­lyek a leg­ré­gibb da­ra­bok?
– A vár­me­gye­há­za haj­da­ni port­ré­ga­lé­ri­á­já­nak da­rab­jai és ré­gi temp­lo­mok ba­rokk szob­rai. Eze­ket még Szentmihályi Im­re, a mú­ze­um el­ső igaz­ga­tó­ja lel­tá­roz­ta be. A na­gyobb egy­sé­gek az 1970-es évek­től ér­kez­tek. En­nek a gyűj­tés­nek az alap­ját tu­laj­don­kép­pen az Egervári Mű­vész­te­lep anya­ga ad­ta. Már 1967-ben fel­ve­tő­dött a Vá­ro­si Kép­tár lé­te­sí­té­sé­nek gon­do­la­ta. Az volt a cél, hogy a mű­vész­te­lep itt ma­radt al­ko­tá­sa­i­nak le­gyen ki­ál­lí­tó­he­lye.

– A kép­tárkér­dés az­óta is na­pi­ren­den van.
– A je­len gaz­da­sá­gi hely­zet­ben iga­zá­ból nincs na­pi­ren­den. De a té­ma új­ból és új­ból elő­ke­rül. Hat év­vel ez­előtt jó­ma­gam el­ké­szí­tet­tem egy kon­cep­ci­ót, ami egy­faj­ta alap­ja le­het ké­sőb­bi­ek­ben a kép­tár meg­va­ló­sí­tá­sá­nak és mű­kö­dé­sé­nek. Azt is min­den­ki tud­ja, hogy kel­le­ne kép­tár, hi­szen a vá­ros­ban van­nak ugyan ki­ál­lí­tó­ter­mek, ga­lé­ri­ák, ám a kor szín­vo­na­lá­nak meg­fe­le­lő, tá­gas, több gyűj­te­mé­nyi egy­sé­get és idő­sza­ki tár­la­to­kat is be­fo­gad­ni ké­pes ki­ál­lí­tó­hely nincs.

– Vissza­tér­ve a Gö­cse­ji Mú­zeum gyűj­te­mé­nyé­nek egy­sé­ge­i­hez: az em­lí­tett Egervári Mű­vész­te­lep anya­gán és a so­kak ál­tal jól is­mert Kisfaludi Strobl Zsig­mond-kol­lek­ci­ón kí­vül mi­lyen na­gyobb cso­por­tok van­nak még?
– A kép­ző­mű­vé­sze­ti anyag jó ré­szét a Hertelendy-gyűjtemény ad­ja. Hertelendy Lász­ló mű­gyűj­tő za­lai szár­ma­zá­sú volt, s ren­ge­teg kép­ző­mű­vé­sze­ti al­ko­tást vá­sá­rolt nem­csak ma­gyar, ha­nem kül­föl­di mes­te­rek­től is. Fest­mé­nyek­ből, kis­plasz­ti­kák­ból, nyo­ma­tok­ból és gra­fi­kák­ból áll ez a gyűj­te­mé­nyi egy­ség.

Meg­ta­lál­ha­tók ben­ne pél­dá­ul a 19. szá­zad­ra jel­lem­ző úgy­ne­ve­zett nép­élet­ké­pek mely­nek szép pél­dá­ja Ba­ra­bás Mik­lós „Vá­sár­ra me­nő oláh csa­lád” cí­mű al­ko­tá­sa. Ez a fest­mény több pél­dány­ban ké­szült, az egyik ná­lunk ta­lál­ha­tó. A Hertelendy-gyűjteményben ezenkí­vül sok egyéb mel­lett Orlai Petrich So­ma és Benczúr Gyu­la egy-egy fest­mé­nye is meg­ta­lál­ha­tó.

Ami a Kisfaludi Strobl-gyűj­te­ményt il­le­ti: va­ló­ban ez a leg­is­mer­tebb, hi­szen si­ke­rült ál­lan­dó ki­ál­lí­tást ren­dez­ni az al­ko­tá­sok jó ré­szé­ből. A gyűj­te­mény fel­dol­go­zá­sa, ér­té­ke­lé­se vi­szont még nem tör­tént meg tel­je­sen. Ké­szü­lő­ben van a mű­vész­ről egy mo­nog­rá­fia, mely re­mé­nye­im sze­rint ha­ma­ro­san nap­vi­lá­got lát.

– Kü­lön egy­sé­get ké­pez a ha­zai exp­resszi­o­niz­mus je­les alak­já­nak, Frank Fri­gyes­nek a ha­gya­té­ka is.
– Így igaz. Ez az anyag két rész­let­ben ke­rült a mú­ze­um­ba. Kö­zel 40 fest­mény és 250 gra­fi­ka, váz­lat, rajz tar­to­zik a kol­lek­ci­ó­hoz. Frank Fri­gyes éle­te vé­gén több mú­ze­um­ban he­lyez­te el al­ko­tá­sa­it. 1975-ben a Gö­cse­ji Mú­ze­um­mal is meg­ál­la­po­dott. Tud­ta, hogy Kisfaludi Strobl ha­gya­té­ka is itt ta­lál­ha­tó, s úgy érez­te, a za­lai mú­ze­um jó gaz­dá­ja lesz mű­ve­i­nek.

Per­sze azt is sze­ret­te vol­na, ha ezek egy ál­lan­dó ki­ál­lí­tá­son fo­lya­ma­to­san lá­to­gat­ha­tók, de ez egye­lő­re nem va­ló­sul­ha­tott meg. A mú­ze­um gyűj­te­mé­nyé­nek egy ki­sebb egy­sé­gét ké­pe­zi még az egy­ko­ri Za­la me­gye ma Hor­vá­tor­szág­hoz tar­to­zó ré­szén szü­le­tett Bol­dog­fai Far­kas Sán­dor szob­rász­mű­vész és ér­mész ha­gya­té­ka, Gácsi Mi­hály Munkácsy-díjas gra­fi­kus anya­ga, aki 1976-tól ha­lá­láig (1987) élt  és al­ko­tott Za­la­eger­sze­gen.

Fon­tos meg­em­lí­te­ni Né­meth Já­nos ke­ra­mi­kus­mű­vész al­ko­tá­sa­it is, me­lyek­ből má­jus­ban nyílt meg az ál­lan­dó ki­ál­lí­tás. Bár az ő gyűj­te­mé­nyé­nek csak egy ré­sze – kö­rül­be­lül 71 mű – van a mú­ze­um tu­laj­do­ná­ban. Eze­ken kí­vül az 1970-es, ‘80-as évek­ben mi­nisz­té­ri­u­mi vá­sár­lá­sok kö­vet­kez­té­ben is ke­rül­tek je­len­tős mű­vek a vi­dé­ki mú­ze­u­mok­ba. Ilyen ado­má­nyo­zás ered­mé­nye, hogy Glatz Osz­kár vagy Czóbel Bé­la al­ko­tá­sá­val is ren­del­ke­zünk.

– A gyűj­te­mény stí­lu­sát és ko­rát te­kint­ve na­gyon össze­tett. Le­het azt mon­da­ni, hogy az 1800-as évek­től nap­ja­in­kig fel­vo­nul­tat­ja a főbb mű­vé­szet­tör­té­ne­ti kor­sza­ko­kat?
– Ennyi­re ez nem egy­ér­tel­mű, ugya­nis sok min­den hi­ány­zik, fő­leg a 20. szá­zad irány­za­ta­i­ból. Pél­dá­ul alig van avantgárd al­ko­tás a mú­zeum­ban. Azt is saj­ná­lom, hogy a za­lai szü­le­té­sű Vaj­da La­jos­tól csu­pán egy da­rab gra­fi­kánk van. Hosszú tá­von sze­ren­csés­nek tar­ta­nám, ha a mú­ze­um anya­ga és a Gébárti Mű­vész­te­lep anya­ga – ha nem is fel­tét­le­nül tu­laj­don­jo­gi­lag – szer­ves egy­sé­get ké­pez­het­ne. Ez utób­bi­ak tá­ro­lá­sá­ról je­len­leg a Keresztury ÁMK, mint a mű­vész­te­lep szer­ve­ző­je gon­dos­ko­dik.

– Ha már tá­ro­lás­nál tar­tunk, a Gö­cse­ji Mú­ze­um mek­ko­ra te­rü­le­ten, és mi­lyen kö­rül­mé­nyek kö­zött tud el­rak­tá­roz­ni egy ek­ko­ra kép­ző­mű­vé­sze­ti anya­got?
– Egy kép­ző­mű­vé­sze­ti rak­tá­runk van, ami­ben rá­adá­sul ipar­mű­vé­sze­ti tár­gyak is van­nak. A he­lyi­sé­gek túl­zsú­fol­tak, de né­hány éve si­ke­rült a fest­mé­nyek tá­ro­lá­sá­ra egy új el­já­rást – az úgy­ne­ve­zett akasz­tó­há­lós rend­szert – ki­dol­goz­nunk. Ko­ráb­ban pol­co­kon vol­tak a fest­mé­nyek, egy­más­nak tá­maszt­va, ám így a ké­pek moz­ga­tá­sa sé­rü­lés­ve­széllyel járt. A mos­ta­ni meg­ol­dás sok­kal biz­ton­sá­go­sabb és prak­ti­ku­sabb. Ezenkí­vül ter­mé­sze­te­sen ügyel­nünk kell a rak­tár hő­mér­sék­le­té­re, pá­ra­tar­tal­má­ra, és fi­gyel­jük a por kon­cent­rá­ci­ó­ját is.

– A gyűj­te­mény da­rab­jai elég rit­kán lát­ha­tók ki­ál­lí­tá­so­kon, pe­dig sok mú­ze­um épp a költ­ség­ha­té­kony­ság mi­att in­kább sa­ját anya­gá­ból vá­lo­gat, ha kép­ző­mű­vé­sze­ti tár­la­tot ren­dez.
– Két­ség­kí­vül ol­csóbb meg­ol­dás, mint „le­hív­ni” va­la­mi­lyen na­gyobb tár­la­tot a fő­vá­ros­ból, vagy más vá­ros­ból. Az is igaz, hogy az anyag elég gaz­dag ah­hoz, hogy be­mu­tas­suk. Er­re azért volt pél­da több eset­ben is, idő­sza­ki ki­ál­lí­tá­sok ese­té­ben. Gond vi­szont, hogy hely­hi­ánnyal küz­dünk. A mú­ze­um egyet­len idő­sza­ki ki­ál­lí­tó­te­rén „osz­toz­nak” tör­té­né­szek, ré­gé­szek, nép­raj­zo­sok és a mű­vé­szet­tör­té­nész. Így tény­leg rit­kán le­het tár­la­tot ren­dez­ni a gyűj­te­mény­ből. Ezért is len­ne fon­tos egy kép­tár, hi­szen ak­kor mindezeket a gyűj­te­mé­nyi egy­sé­ge­ket il­let­ve más, pél­dá­ul kor­társ mű­ve­ket is be le­het­ne mu­tat­ni a kö­zön­ség­nek.