Ritkán terítünk pokrócot a ligetbe

Sőt, sokan ezt furcsának is találnák. Padon ülő szerelmespárok, kutyasétáltatók, levegőző nyugdíjasok, trécselő tinik még csak-csak feltűnnek - mondjuk a Vizslaparkban. A város két legrégibb parkja (melyeket az 1930-as években alakítottak ki) a Dózsa-liget és a Béke-liget viszont sokszor üresnek, kihasználatlannak tűnik, de sok más zöldfelületnek is hasonló a sorsa. Vajon a parkokkal van gond, vagy az itt élők szemléletével - merül fel a kérdés.

Mielőtt azonban szakértőt keresünk a jelenség okainak feltárása, ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a kert (ami park, liget is lehet) már az ősidőktől fogva szimbolikus jelentősséggel bírt. Az archaikus népek vallásaiban éppúgy fontos szerepet töltött be, mint az irodalomban, vagy a képzőművészetben. A földi Paradicsom szimbóluma, maga a Kozmosz, a világmindenség, az Éden, de a termékenység, valamint a Bűn és bűnbeesés jelképe is. Mindezeket talán Bosch híres Gyönyörök kertje című triptichonja "foglalja össze" legjobban. Ennél pedig csak Radnóti sorai lehetnek ismertebbek: "...és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma..."

Arról, hogy milyen lábnyomokat rejtenek, vagy éppen nem rejtenek a zalaegerszegi parkok, s mi lehet az esetleges "távolmaradás" oka, Németh Miklós nyugalmazott városi főkertésszel, a városvédő egyesület tagjával beszélgetünk. A szakemberrel a Béke-ligetben találkoztunk, ahol ott tartózkodásunk alatt mindössze néhány kutyasétáltatót, egy fiatal párt, és egy-két "áthaladót" láttuk. Csupán egy fiatalember (Bence) mondta azt, hogy ő bizony barátaival rendszeresen kijár pihenni kockás pokróccal a parkokba. Ilyenkor nemcsak piknikeznek, és beszélgetnek, hanem előkerülnek a hangszerek is.

Németh Miklós szerint ha értékük alapján vizsgáljuk a parkokat, akkor az eszmei, esztétikai és környezeti értékein túl nagyon fontos az is, hogy milyen funkciója van az adott zöldfelületnek. A városi parkoknak, ligeteknek kikapcsolódásra, rekreációra, sportolásra is alkalmasnak kell lenniük. Lényeges, hogy milyen a park árnyékos területeinek megoszlása, ami a növényzet elrendezésétől függ. Az a jó, ha minden napszakban vannak árnyas övezetek, ahol nyári időben hűsölhet az ember.

A parkokban, ligetekben meghatározott arányban kell magasabb fákat, a bokrokat és gyepet telepíteni. Egy egyhektáros területre 100-110 fa szükséges, az összterület 60-70 százaléknak gyepből, 10 százalékának cserjéből kell állnia. A szakember szerint, ha egy parkot nem szívesen látogatnak, akkor annak a növények, utak nem megfelelő elrendezése is lehet az oka. Azt is látni kell, hogy nem minden fa alkalmas arra, hogy kifeküdjenek alá; a fenyő tűlevelei például nem biztos, hogy "kényelmesek". Problémát jelent az is, hogy az utóbbi években elszaporodtak a kullancsok, mert - egy uniós jogszabály alapján - nem lehet irtani őket. Ez sok emberből eleve félelmet vált ki.

Az egykori főkertész úgy látja, hogy a város parkjainak állaga romlik. Kevés az ivókút, a játszásra, sportolásra alkalmas tér és eszköz, a kihelyezett bútorok (padok, asztalok) jó része pedig elöregedett. Sok helyen a gyep állaga sem megfelelő, emiatt nem is lehetne a fák alá feküdni. Bár a faállomány viszonylag jó állapotban van, és az utak- kerékpárutak fejlesztése terén is történtek pozitív változások.

Ahogy a park szimbolikájában is megjelenik bűn, úgy sajnos a valóságban sem kíméli a parkokat: gyakran nem oda illő alakok - vandálok, hajléktalanok - pusztítják, szennyezik a környezetet. Néha pedig szatírokról, erőszakos cselekményekről is szólnak a hírek, ami miatt sokan az esti órákban már szívesen mennek be a ligetekbe. A szakember szerint volna mit javítani a közbiztonságon.

Németh Miklós az egyik legnagyobb problémának azt látja, hogy a városlakók egy része nem tiszteli a fákat és a parkokat. Sokan természetesnek gondolják, hogy van fa (hiszen rengetegen települtek be a városba a környező falvakból, ahol eleve adott a nagyobb zöldfelület, vagy erdő), s nem gondolják, hogy a városban ez komolyabb odafigyelést, gondoskodást igényel. Nincs már akkora tradíciója a parkokban való "korzózásnak" sem, ami a 20. század elején, közepén még divat volt. Az itt élők egy jó részének ugyanis van szőlőhegye, birtoka, így ha zöldbe vágyik, oda megy.

A volt főkertész arra is felhívta a figyelmet, hogy a parkok jövőbeni fejlesztésénél, az elpusztult, megbetegedett fák, cserjék pótlásánál nem árt gondolni arra is, hogy az éghajlatváltozás miatt egyre szárazabb lesz a klíma. Emiatt bizonyos fajták (a párát kedvelő fenyők) lehet, hogy kiszorulnak. Vannak azonban olyan szárazságtűrő, és Magyarországon is honos (nem őshonos) fák és virágok, melyekkel széppé és időtállóvá válhat a környezetünk.