Kenyéráldás a ferences-kertben

Utalt azon nehéz évekre, amikor mindezek miatt támadásnak volt kitéve népünk, de a túlélés záloga mégis a gyökerekhez való ragaszkodás volt. A magyar hősök, szentek, királyok és kultúránk tisztelete tette lehetővé, hogy kiművelt pannon tájon élhetünk.

- Szent Istvánt 1083-ban avatták szentté, s már ekkor látszódott, hogy bár elhunyt a király, műve, a megmaradás záloga tovább él. Ettől kezdve lett elfogadott nemzeti ünnep augusztus 20. S hányszor csengett az évszázadok során panaszosan, a "hol vagy István király?", s hányszor keresték elődeink a "magyarok tündöklő csillagát", amikor szembe kellett szállni a gonosszal, a hitetlenséggel, a külső - belső rombolás ezer formájával. S a történelmi viharokban nem halványodott el az Árpádházi örökség, és igazán csak ma tudjuk birtokba venni mindezt. A rendszerváltás óta nyíltan tiszteleghetünk a Szent Jobb előtt, s a határon túli magyarok is méltón tudnak ünnepelni velünk együtt. A zászló szentelések, kereszt és emlékmű állítások lépten nyomon hirdetik a sokáig kitörölni kívánt eszmények jelentőségét. S bár Szent István intelmeit fiához intézte, mégis nekünk is szól, akik szintén fiainak tekinthetjük magunkat. Törvényei szintén, melyek az igazságtevő szigorra, s arra tanítanak hogyan éljen népünk tisztességes és békés életet, a jó gyarapodására a gonosz büntetésére helyezve a súlyt. Bár ez utóbbiak jó ideig várattak magukra, sokszor éppen az ellenkezőjét láthattuk, a gonosz gyarapodását. Ma szociális érzéknek neveznénk, ahogy kitért az özvegyek, árvák, szűkölködők támogatására. A szegények segítése ma gyakran elmarad az egyéni önzés és közönyösség miatt.

Augusztus 20, egyre színesedő ünnep. Az új kenyér, a termés betakarítás, az új élet ünnepe. Az idősebbek még emlékeznek az egykori verejtékes aratásra, a cséplőgépek zúgására, a felhalmozott kévékre, a malmokban a liszt fehér folyamára. A mai nemzedéknek is tudnia kell, mennyi munka eredménye, hogy kenyér kerül az asztalra. S bár ma könnyebb a munka, de több alázat és megbecsülés járna az új élet szimbólumának, a búzának és a kenyérnek, melyet egykor bűn volt eldobni, s nem szegték meg, míg keresztet nem rajzoltak rá. A múlt századtól szokás a szalagos barna kenyér, mely állami ünnepünk egyik szimbóluma, s egyben az éltető vidék megbecsülésére figyelmeztet. Kérjünk áldást a magyar kenyérre, s megmaradásunkra - mondta többek között Péntek Imre.

Az áldást osztó papok közül Török Zoltán református lelkész mai honfoglalásnak, közösség, hit és hazaszeretet éltető mozzanatnak nevezete a Kárpátokkal övezett földben termett kenyér megáldását és közös elfogyasztását.

- Ez az áldás adjon bizalmat a nehezebb időkben teljesebb örömöt a szebb napokban!

Az ünnepi műsorban közreműködött a ferences plébánia énekkara, a Zrínyi gimnázium diákjai (felkészítő Bajnóczy Zoltán) és a Városi Fúvószenekar négy tagja. Az új kenyeret Komáromy Béla ajánlotta fel, aki Gyutai Csaba polgármesterrel és a jelen lévő egyházi képviselőkkel közösen szegte azt meg.