BUÉK a századelőről

Százezer képeslap a fiókokban

A József Attila Városi Könyvtárban látható is volt Kisgyörgy Erzsébet karácsonyi képeslap kiállítása. Ez persze a karácsonyi témakört felkaroló lapjainak kis szelete, hiszen több mint 13 ezer darabot gyűjtött belőlük, szortírozva fekete – fehér, színes, feliratos, vagy anélküli, régi, külföldi, és a látható gyertyák száma alapján. A pontos rendszerezést könyvtárosi múltjának köszönheti, hiszen évekig volt az egykori zalaegerszegi szakszervezeti könyvtár munkatársa, később igazgatója. De jelenleg is, nyugdíjasként vezeti a Idősek Klubjának könyvtárát. Kiállítása nemcsak a városi könyvtárban van rendszeresen, hanem Szombathelyen is minden évben, itt működik ugyanis az a képeslapgyűjtő egyesület, melynek 1989 óta tagja. Ugyanebben az évben volt az első kiállítása Zalaegerszegen, az akkori Városi Művelődési Központban.

- Hogyan kezdődött ez a szenvedély?

- Nyolcadikos elemista koromban (1949) jártam először a Balatonon, ahol összebarátkoztam néhány velem egykorú lánnyal. Mindannyian sportolók voltunk, s valahogy úgy alakult, hogy amerre jártunk küldtünk egymásnak lapot. Ezeket eltettem emlékbe, de nem gondoltam arra, hogy ez lesz a gyűjteményem alapja. Később jöttek a családtól kapott lapok. Eleinte csak magyar városokról és sátoros ünnepekről voltak képeslapjaim. A 70 – es évekig csak rakosgattam őket a fiókba, aztán azt vettem észre, hogy egyszer csak megtelt a szekreter. Tankönyveknek kellett volna a hely. Selejtezést terveztem, aztán rendszerezés lett belőle. Működni kezdett a könyvtárosi rendszerező énem, s kezdetét vette a gyűjtő szenvedély. Azóta ajándékba kapom a lapokat, vásárolom, cserélem, vagy tombolán nyerem az egyesületben – mondja mosolyogva.

- Amikor új lap kerül a kezébe. Honnan tudja, hogy az új – e az ön számára vagy már ott lapul a 101 ezer darab között?

- Vizuális típus vagyok, rendszeresen nézegetem a képeslapjaimat és 99,99 százalékra meg tudom mondani, hogy megvan – e már nekem az adott lap.

- Van kedvenc témaköre?

- Nincs, minden jöhet, ami a kezembe akad. Azért a kistelepülések képeslapjai és a zalaegerszegiek a mániám. Jelenleg 1794 településről 33. 209 képeslapom van. Zalaegerszegről 1898-ból származik a legrégebbi. A képeslapok egy része történelmi értékkel bír. Fel is használtak már belőle naptárakhoz, könyvekhez néhány darabot. Egyébként Zalaegerszegről 1898 óta minden évből van legalább egy képeslapom, de hogy ez mennyire közelíti a teljes megjelenést, azt nehéz kideríteni.

- Van jövője, és akár jelene is mai világunkban a képeslapoknak?

- Szerintem még küldenek az emberek egymásnak lapot, én is fogok karácsonyra a húgomnak. Bár bevallom a telefon néha kényelmesebb a jókívánság átadáshoz. Az első képeslapot 1870-ben adták ki Ausztriába és az 1880-as évektől kezdett elterjedni – s miközben mesél sorra járjuk a lakás helyiségeit, ahol patinás rendben állnak a dobozok, képeslapokkal telve

– Nem ártana egy nagyobb lakás, mert lassan kiszorulok a képeslapok miatt, a gardrób is ezzel van tele, ahogy az előszobafal akasztós része is be van már polcozva. Lassan a szomszédban kell tartanom a ruhákat – teszi hozzá viccesen. S nemcsak a családi örökség a szekreter, hanem egy 150 éves szekrény is a gyűjteményt szolgálja, ez utóbbi az előválogató funkciót bírja. S az egyéb szekrények is ahogy sorra feltárulnak tematizált képeslapokat mutatnak. Van itt minden téma, reklámtól a külföldi népművészetig, a pápák és a "Lenin" doboz tartalma egymástól távoli helyen őrzi a múltat.

- Mi lesz a gyűjtemény sorsa?

- Egy része a zalaegerszegi múzeumé lesz, a többit az egyesületnek vagy gyűjtő barátaimnak adom.

- 2009-ben még azt nyilatkozta, hogy a célja a 100 ezer darabos gyűjtemény. Ezt már túl is lépte, mik a további tervei?

- Nem a darabszám, más lett az életcélom. Szeretném megérni a 80. évet, ahogy a családom több tagjai is átlépte ezt a kort. A képeslapgyűjteménnyel való foglalkozás ebben is segíthet, mint ahogy annyiszor kihúzott a bajból, mint egy jó barát.