Böjte atya karácsony előtti gondolatai

A jótett gazdagabbá tesz, az igazi ajándék mi magunk lehetünk

- Ha ilyenkor, az ünnepek közeledtével mindenki a saját családjában, portáján igyekezne harmóniát teremteni, kitakarítani, az egész világ sokkal szebb és békésebb lenne - jegyezte meg a főként adományokból már 2350 elárvult gyerekről gondoskodó, Déván élő ferences rendi szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány életre hívója.

Megítélése szerint harmónia azonban csak a szívből jövő szeretet igaz érzésével teremthető meg. E nélkül a méregdrága ajándék is legfeljebb - akár egy harsogóan díszes, de üres doboz kibontva - csalódást kelt.

- A jótett, az erény gazdagabbá, örvendezővé tesz bennünket, márpedig jónak lenni - mint tudjuk - örömteli dolog. A jó példa pedig ragadós, meglepően sok követője akad, akár a rossznak, ami viszont inkább lehúzza az embert - szögezte le. - A belső békénket, nevezzük akár boldogságnak, nem a javak felhalmozásával, tapsok kicsikarásával, egymás fölé kerekedéssel teremthetjük meg - elég hozzá jót tenni.

Mindenki tehet szeretetteljes gesztust

A maga szerepéről szólva hangsúlyozta, hogy Isten megbízottjaként ő egyfajta "reklámhordozónak" tekinthető, aki a szolidaritás érzését igyekszik felerősíteni, amerre jár. Szerinte az állam és az egyház a szociális kérdéseket nem tudja megoldani, ehhez elengedhetetlen az emberekben meglévő nagylelkűség ébren tartása.

- Megannyi Böjte atyaként mindenki tehet a környezetében, az utcájában valami olyan apró, szeretetteljes gesztust, amellyel a rászoruló gyerekeken, családokon lendíthet. Amit alighanem más pénzért sem csinálna meg, de mi ezzel a cselekedetünkkel kedvező irányba terelhetjük a dolgokat - magyarázta. - Sok ilyen kis pozitív impulzus pedig összeadódva elérheti a kritikus tömeg szintjét. Amikor a közömbösség helyét a segítőkészség, a gyámolítás szelleme hatja át, a közhangulat, az általános életérzésünk is nagyot javulhat.

A válságról, az élet nehézségeiről úgy vélekedett, hogy nem a világgal van a baj, hanem az emberekkel.

- Gyakran úgy járunk, mint a kapatos székely ember, aki hazafelé a sötétben nekimegy egy oszlopnak, aztán körbetapogatja, és bosszúsan megállapítja: csapdába kerültem, be vagyok zárva. Bódult állapotban nem érzékeli, hogy több irányba is folytathatná az útját. Nyafogunk, pánikolunk, holott jobb körülmények között élünk, mint a középkorban akár egy király - fejtette ki a szerzetes. - Az elmúlt ezer évben például soha annyi ruhája nem volt elődeinknek, mint nekünk, a hűtőszekrényünk tele van mannával. Sok az egészségtelenül kövér ember, miközben a Kárpát-medencében mindenütt megkapálatlan, gazos kerteket, leszűretlenül hagyott almafákat, üres ólakat látni. Pedig megmaradásunk jórészt azon múlik, hogy az őseink által megművelt földeket újból termővé tegyük. Igazi bajok persze időről időre óhatatlanul ránk törnek, de ennek hozadékai is vannak: ilyenkor gyönyörű, szép emberi vonások kerülhetnek elő.

Szépülő világban élünk

A ferences szerzetes nem osztja azok álláspontját, akik szerint rossz irányba halad az emberiség.

Szerinte kibontakozó, szépülő világban élünk, még akkor is, ha a "gonosz lélek ezerrel próbálja gyalázni". Példaként említette, hogy az elmúlt 20 évben - szemben a korábbi évszázadok gyakorlatával - a Kárpát-medencében senkit nem öltek meg hite, világnézete vagy nemzeti identitása miatt.

- A mai emberből leginkább a hit hiányzik. Hit nélkül pedig a napi élet is nehezen működik - hangsúlyozta. - Még a földműves sem kezdheti a tavaszi szántást anélkül, hogy hinne abban: erőfeszítése eredményéből ősszel kenyér készülhet. Az ember tévedhet, a politikusok vagy a kormányok a szeg mellé üthetnek, de hinnünk kell benne, hogy a világ jó kézben van. Isten dolgozik, gondoskodik rólunk. Ha azonban a fiókja rángatása miatt egy szekrény a fejünkre borul, a balesetért nem hibáztathatjuk az asztalost.