Zsebre megy a megabájtlufi

Az okostelefon habzsolásra csábít 

A The New York Times újságírója kíváncsi volt arra, mennyire van tisztában a fogalommal az amerikai "utca embere". Mint kiderült, a legtöbbjükben csak homályos elképzelés él róla. Egyikük azt mondta, hogy a megabájt "egy olyan dolog, ami kell az internet használatához", majd hozzátette, hogy nekik "háromra vagy négyre van szükségük egy hónapban".

A 24 éves Miranda Popkey már közelebb járt a megoldáshoz. "Azt méri, hogy mennyi információt tárolok. Ha túl sokat, akkor nem tudok melléklettel küldeni e-maileket" - fejtette ki.

Ebben az összefüggésben egy megabájt 1000 kilobájtot jelent - közel ekkora egy tisztességes digitális fényképezőgéppel készített felvétel vagy durván egypercnyi dal, illetve egy jó halom e-mail.

Nem egyszerű számolgatni

És itt kezdődnek a problémák: olyan dolgokat számolni egészen egyszerű, mint a perc vagy az SMS, de nincs intuitív, illetve természetes módszer az adatok felhasználásának mérésére.

A szolgáltatók azt mondják, ők mindent megtesznek azért, hogy előfizetőik takarékosan tudjanak bánni az adatokkal. De a zavaró körülmények és ehhez kapcsolódóan a váratlan költségek folyamatosan növekednek, ahogy az emberek egyre gyorsabb készülékekre és egyre gyorsabb hálózatokra váltanak.

Még a legképzettebb mobilelőfizetők is könnyen csapdába eshetnek. Olyanok is, mint például Paul DeBeasi, a Gartner vezeték nélküli technológiákra szakosodott kutatási alelnöke: egy alkalommal óvatlanul letöltött egy filmet a Netflixről az iPadjére, és extradíjat kellett fizetnie az adatlimit túllépése miatt.

DeBeasi elvégzett egy számítást, és megállapította: az, hogy egy normál felbontású Netflix-videót néz két órán keresztül, 2 gigabájtnyi - vagyis 2000 megabájtnyi - adatfelhasználásnak felel meg.

"Ha valaki normál felbontású filmeket néz (vagyis HD helyett megelégszik az SD minőséggel), és havonta csak öt alkalommal, az máris 100 dollárral megnövekedett mobilszámlára számíthat" - mondta. Saját tapasztalatából okulva azt javasolja mindenkinek, hogy amikor csak lehetséges, használják a Wi-Fi hálózatokat, olyankor ugyanis nem pörög a mobilszolgáltató számlálója.

Robbanásszerű növekedés a mobiladat-forgalomban

Számos tanulmány szerint a legtöbb - amerikai - okostelefon-tulajdonos még nem jár a beállított adatlimit közelében, de a felhasználás mértéke az előrejelzések szerint jelentősen emelkedik majd az elkövetkező években.

A hálózati ipar meghatározó szereplője, a Cisco a közelmúltban jelentetett meg egy tanulmányt, amely szerint az mobiladat-forgalom 2011-ben több mint a kétszeresére nőtt, és ennek a tényezőnek a nagysága 2016-ig eléri a 18-szoros értéket.

Ennek az emelkedésnek a motorjai a negyedik generációs hálózatok lesznek. A nagyobb sebesség arra ösztönzi az okostelefonok használóit, hogy még több adatintenzív alkalmazást, szolgáltatást - mint amilyen a videó - vegyenek igénybe, így a 4G hálózatokon működő okostelefonokon - a Cisco szerint - 50 százalékkal nagyobb forgalom bonyolódik majd, mint ha lassabb lenne. A legújabb, 4G-kompatibilis iPad modell valósággal zabálhatja az adatokat, mivel extraminőségű képernyője különösen csábít arra, hogy valaki azon nézzen nagy felbontású videostreameket.

És hamarosan nem csupán a saját, személyes adatforgalom nagysága miatt kell aggódni. A Verizon és az AT&T is bejelentette, hogy dolgoznak olyan előfizetői csomagok kialakításán, amelyek adatforgalmazási keretét több eszköz között is el lehet osztani, hasonlóan a beszédforgalomra szolgáló családi - vagy itthon kisvállalati - előfizetésekhez. Mindez azt jelenti, hogy a szülőnek már nemcsak azon kell rajta tartania a szemét, hogy hány SMS-t küld és hány percen át telefonál a gyermeke, de a mobilhálózaton át streamelt videók, zenék és játékok mennyiségére is.

A reklám és a valóság

Michael Weinberg, a távközlési cégek nagyobb számlázási átláthatóságának elősegítéséért küzdő nonprofit csoport, a Public Knowledge vezető jogtanácsosa egészen addig elment, hogy feltette a kérdést: miért kellene az okostelefon-használóknak többet fizetniük a több adathasználatért?

Mint mondta, a szolgáltatók nem mutattak fel semmiféle bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy az adatmennyiség korlátozásával csökkenne a hálózatok terhelése. Szerinte semmiféle kapcsolat nincs aközött, amit a szolgáltatók reklámjai üzennek, és aközött, amit a használók valóban megtehetnek az adatforgalmazásban.

A probléma abból fakad, hogy nehéz meghatározni, mit is jelent az adat a való világban, összevetve a szolgáltatók néhány hirdetése által felvázolt valóságképpel - fogalmazott Weinberg. Ezeknek a hirdetéseknek a szereplői ugyanis a Facebookon élik az életüket, videókat néznek okostelefonjaik képernyőin, ha pedig valaki a példájukat követi, nagyon gyorsan a nyakára hághat a - pénzügyi - keretének.

What Is My Cap? néven a Public Knowledge egy weboldalt is üzemeltet. Ennek célja elmagyarázni az embereknek, hogy mennyi video- és zenei tartalmat élvezhetnek, mielőtt elérnék adatfogalmazási korlátaikat egy-egy szolgáltatónál. Az AT&T és a Verizon különböző szinteken kínál adatcsomagokat. Az AT&T-nél például 20 dollár fejében 300 megabájtnyi adat érhető el a 3G hálózaton, 3 gigabájt 30, 5 gigabájt pedig 50 dollárba kerül. Azoknak, akik túllépik a keretet, minden további gigabájtért újabb 10 dollárt kell fizetniük.

A T-Mobile USA-nál az adatok, a percdíjak és az SMS-ek egységes csomagot alkotnak, az egyik ilyenben a korlátlan beszédcélú és SMS-használat, valamint 2 gigabájtnyi nagysebességű adat forgalmazása havi 60 dollárba kerül. Ha az előfizető túllépi ezt a határt, az adatkapcsolat lelassul.

A T-Mobile-éhoz hasonló a Sprint árképzése is: a legkisebb egységes csomag - adat, beszéd, SMS - havi 70 dollárért érhető el. Havi plusz tíz dollár fejében - egyfajta "prémiumként" - korlátlan adatforgalom is lehetséges.

Néhány mobiltelefon-felhasználó még élvezi a - Sprintétől eltérő - régebbi "korlátlan" csomagok előnyeit, de az AT&T és a Verizon igyekszik elsorvasztani ezeket az előfizetéseket, illetve lassítani az adatátviteli sebességet az olyan ügyfeleknél, akikről azt állítják, hogy a legtöbbet használják a hálózatot.

A hiányos tájékoztatás mint üzleti érdek

Schwark Satyavolu, a Truaxis - ez egy olyan cég, amelyik a fogyasztók számára kínál eszközöket a közüzemi számláik menedzseléséhez - vezérigazgatója szerint leginkább az AT&T-hez és a Verizonhoz hasonló szolgáltatóknak áll érdekükben, hogy a felhasználók sötétben tapogatózzanak.

"Több pénzt vághatnak zsebre, ha semmiféle tájékoztatást nem nyújtanak - állítja Satyavolu. - Az az érdekük, hogy ne adjanak információkat, hadd távozzon dolgavégezetlenül az ügyfél."

Az AT&T és a Verizon vitatja ezeket az állításokat, mondván: többféle megoldást is kínálnak az ügyfeleiknek, hogy azok figyelemmel tudják kísérni adatforgalmukat. Például mindkettőnek van olyan weboldala, amelyen kalkulálható az adatforgalom, így mindenki láthatja, hogy egy bizonyos tevékenység mennyi adat használatával jár. A Verizon ügyfelei regisztrálhatnak a My Verizon nevű szolgáltatásra is, hogy értesítést kapjanak, ha elérték a havi előfizetett csomagjuk forgalmának egy bizonyos százalékát.

A Gartner alelnöke ugyanakkor kétségeinek adott hangot. Szerinte a legtöbb ügyfél aligha használja az ilyen adatfelügyeleti eszközöket, a magasabb mobiltelefon-számlák pedig elkerülhetetlenné válnak a növekvő adatfelhasználás miatt.

"Nagyon oda kell figyelni a távközlési költségekre - tanácsolja. - Ahogy mindenki egyre mobilabbá válik, mind többet használja a mobilhálózatokat. Ezekkel a növekvő költségekkel pedig a gazdálkodó szervezeteknek és a magáncélú felhasználóknak egyaránt számolniuk kell. Nincs más alternatíva."