Továbbra is hasznosításra vár a ruhagyár

A 90-es évek privatizációs hulláma azonban a ruhagyárat sem kerülte el: 1990-ben több külföldi befektető bevonásával részvénytársasággá alakult az addig állami tulajdonban lévő ZA-KO, 1996-ban pedig többségi osztrák tulajdonba került. Tíz évvel ezelőtt, a cég akkori gazdasági vezetője, Mazzag Gábor lapunknak úgy nyilatkozott, hogy a problémák már az 1993-as öbölválság idején megkezdődtek, ám még jó négy éven át több nagy vásárló - köztük egy amerikai cég - életben tartotta a gyárat.

Ez utóbbi távozása után, 1997-től csökkent a volumen, karcsúsítani kellet a vállalkozást, és a cég vesztesége évről évre nagyobb lett. 1999-ben még nullszaldós volt a vállalat, 2001-ben már a 700 millió forintot is meghaladta a hiány, az utolsó évben pedig 450 millió volt a veszteség, amivel a részvénytársaság csődhelyzetbe került. Olyannyira, hogy - mint a felszámoló cég képviselője dr. Szabó Antal akkor fogalmazott - még a karcsúsításra sem volt elég pénz. Vagyonértékesítésre lett volna szükség, de ezt hitelfelvétel miatt már nem tudták megtenni.

Kezdetben szó volt arról, hogy egy újonnan alakuló, kisebb gazdasági társaság átvenné a maradék megrendeléseket, s ezzel párhuzamosan új piacokat kutatna fel, de a tervekből végül semmi sem lett. A víziók között szerepelt az is, hogy lehetséges, hogy lakópark lesz a gyár helyén.

Nos, lakások sem épültek, és a számos további elképzelésből egyelőre csak a bevásárlóközpont valósult meg. A néhai gyár és környéke eléggé lehangolt, kissé gettósodott képet mutat. Kitört üvegek, düledező falak, többé-kevésbé elbontott termek. Sivárság, szemét és graffitik hirdetik a folyamatos amortizációt és kilátástalanságot. Az elmúlt években ugyanis nem igazán történt előrelépés a megmaradt, több mint 3 hektáros terület értékesítésével kapcsolatban.

Lapunk úgy tudja, a tulajdonos Zalaegerszegi Magnum Hungária Kft. folyamatosan hirdeti a 670-700 millió forint értékű területet, de a gazdasági válság miatt vevő nem akad. Több elképzelés is volt: OBI áruház, kulturális központ, de végül nem valósult meg egyik sem. A tulajdonos viszont kérte az önkormányzatot, hogy a jobb értékesítési feltételek érdekében módosítsák a városrendezési terv e területre vonatkozó szakaszát. Ez meg is történt, és kereskedelmi besorolásúvá vált a környék.

Közben azért történt némi pozitívum is, a tulajdonos ugyanis megépítette a Landorhegyi-iskola műfüves pályáját, s hozzájárult, hogy a Déryné utcából kerékpárút vezessen a Platán sor felé. Ezzel is hozzájárultak a környezet fejlesztéséhez.

Hogy városképi szempontból mégis meddig tartható ez az állapot? Bertók Sándor főépítész kérdésünkre elmondta: természetesen nem örülnek ők sem a kialakult helyzetnek, és mivel magántulajdonról beszélünk (a gyár sosem volt az önkormányzat birtokában), az önkormányzat sokat nem tehet. A város egyik frekventált területéről van szó, ezért remélik, hogy hamarosan történik valami előrelépés. A legjobb az lenne, a szolgáltató cég, kiskereskedelemi vállalkozás költözne a helyszínre, vagy kulturális célra hasznosítanák a volt gyárat. Figyelembe kell venni azt is, hogy a környék egy lakóövezet, így nem mindegy, hogy mi települ a területre.

Egyes építészek úgy vélik, hogy bár a gyár épülete nem ipari műemlék, ám megjelenése, stílusa, eszmeisége és életkora miatt mindenképpen érdemes lenne a megőrzésre.