Valentin-nap és nagy zabálás egy napon

Olyannyira, hogy a torkos csütörtököt a dupla nyereség reményében idén két héttel korábbra hozta a honi vendéglátás. Ne áltassuk magunkat, Bálint püspök élete, és farsang vége keveseket érdekel igazán, a tradíció felhánytorgatása e két ünnep esetében pusztán üzleti fogás. Tulajdonképpen nincs is ezzel semmi baj, hiszen egyrészt kell néha egy kis vidámság, másrészt meg a karácsonyi roham, és a húsvéti szolid vásárlás között valamivel fel kell pörgetni a kereskedelmet. Legalább is, ami a vendéglátást, illetve az ajándék-, csokoládé és virágvásárlást illeti. (Hogy ez sikerül-e, arról majd később.)

                                                                                                         (Illusztráció)

Ettől függetlenül mindkét ünnepnek megvan a maga eredete (sőt még ellentmondása is), elég, ha csak néhány lexikont fellapozunk, vagy az interneten utánanézünk. A Magyar Néprajzi Lexikon és a Katolikus Lexikon szerint is torkoscsütörtök, vagy más néven zabálócsütörtök a hamvazószerdát (vagyis az első böjti napot) követő csütörtök, ami arra szolgált, hogy a farsangi maradékot elfogyasszák. Vannak azonban etnográfusok, akik ezt kétségbe vonják, mondván: elég furcsa, hogy a megkezdett szigorú böjtöt felfüggesztették azért, hogy megegyék a maradékot, amikor arra húshagyó keddig bőven volt ideje a családnak. Elképzelhető tehát, hogy a torkos csütörtök valójában egy héttel korábban volt. (Erre utal Bálint Sándor néprajzkutató Ünnepi kalendárium című könyvében is.)

Göcsej és Hetés néprajzát kutató Gönczi Ferenc hamvazószerda utánra teszi ezt a csütörtöki napot, bár az ő gyűjtése szerint Göcsejben ez inkább jósló (párválasztó) és rontáselhárító (kígyó és patkány ellen) nap volt a századelőn.

                                                                                                           (Illusztráció)

Bálint-napról - vagy ahogy a rendszerváltozás után elterjedt, Valentin-napról - sokan gondolják azt tévesen, hogy semmi közünk hozzá, hiszen angolszász vidékről érkezett üzleti fogásról van csupán szó. Részben igaz, hiszen a kereskedelmi tévék és sztárpárok kreáltak belőle fokozatosan cukormázas, piros szivecskés ünnepet. Ettől függetlenül Szent Bálint már a 14. századtól az ifjú párok védőszentjévé vált. (Hiszen a legenda szerint a hite miatt kivégzésre váró püspök, fogva tartója vak lányát meggyógyította, majd szép üzenetet küldött neki. Innen ered a bálint-napi üzenetküldés szokása.) Bálint a magyarországi németajkúak körében is népszerű volt, sőt Paládi Kovács Attila szerkesztette Magyar Néprajz című könyvben (VII. kötet) mint párválasztó, időjósló ünnepként szerepel.

Idén némi változás látszik a két ünnepet illetően, hiszen egyrészt az előrehozott torkoskodás nem váltotta be igazán a hozzá fűzött reményeket (emiatt több étterem "pót-zabálást" is hirdet). Másrészt lapzártánkig nem nagyon láttunk piros szívbe öltöztetett kirakatokat sem a belvárosban, pedig egy héttel Valentin-nap előtt már mindig kész volt a dekoráció. Belestünk néhány üzletbe (virág-, ajándék- és csokiboltba), hogy vajon készülődnek-e, de mindenhol ugyanazt a választ kaptuk: nem nagyon. Persze aki akar, tud venni szíves bögrét, szép csokrot, kaspós virágot, bonbont, de semmi Valentin-napi hivalkodás. Inkább a nőnapra, és a húsvétra "gyúrnak" az üzletvezetők.

Lehet, hogy a válság is jó valamire: kevesebb a giccs a polcokon. Aki pedig meg akarja lepni a kedvesét, még mindig elviheti egy torkos csütörtöki vacsorára.