90 éves doktort köszöntöttek

Bolla István 1923-ban született a Veszprém megyei Pórszalókon. A középiskolát a pápai Benedek rendi gimnáziumban végezte, orvosi diplomát pedig a fővárosi orvostudományi egyetemen szerzett, annak ellenére, hogy tanulmányait a háború, majd a hadifogság is hátráltatta. A szigorló évek letöltése után, 1953-ban Salomváron kezdett dolgozni. Asszisztense akkoriban felesége volt, akivel még Budapesten ismerkedett meg.

A falu egykori körorvosa a kezdeti időket felidézve elmesélte: akkoriban még nem volt villanyvilágítás, sem aszfaltozott járda. Emiatt ha beteghez hívták gyalog, lovas kocsival, vagy szánnal tudott csak a helyszínre menni, gyakran térdig érő sárban. Felesége, Bolla Istvánné Marika néni ehhez hozzátette: férje női gumicsizmából készített magának cipő- és lábszárvédő lábbelit a hatalmas sár ellen, amit hazatérve egy lavór vízben áztattak.

A házaspár 19 évet töltött el Salomváron, időközben születettek meg gyermekeik (István, Mária) is. 1972-ben aztán Zalaegerszegre költöztek, ahol a doktor előbb a Mártírok úti majd a páterdombi rendelő körzeti orvosa lett. Bár szülésznek készült, a salomvári évek alatt az orvostudomány számos területén (belgyógyászat, fogászat) szakmai gyakorlatot szerzett. Sokoldalú és sikeres munkáját "Érdemes Orvos", "Munka Érdemrend ezüst fokozata" és "Kiváló Munkáért" díjakkal is elismerték.

1983-as nyugdíjba vonulását követően még néhány évig foglalkozott gyógyítással. Mint mondja, bár már jó ideje nem praktizál, ám az orvostudománytól nem szakadt el, hiszen szívesen olvas orvosi könyveket, tudományos cikkeket. Napjai aktívan telnek; még most is rendszeresen barkácsol, fúr-farag a garázsban, ha pedig az időjárás engedi, szívesen megy a család balatoni nyaralójába. Mivel pedig egyik unokája a nyáron nősült, bízik abban, hogy hamarosan dédunokája is lesz.