- Két évente látogat hozzánk a schönstatti Márianővérek képviseletében az előadó. Zalaegerszeggel és az óvodánkkal, a kapcsolat egy volt szülő, Vissi Edit révén jött létre, aki szervezi ezeket az összejöveteleket - mondta Kovácsné Ujj Andrea óvodavezető. - A hallgatókat vegyes korosztály alkotja, kismamától a nagymamáig. Azért jók ezek az előadások, mert gyakorlati tanácsokat, konkrét segítséget, egyszerű, de tanulságos módszereket hallhatunk, hogy minden élethelyzetben megtaláljuk a helyünket, a boldogságot.

Az egész világon, Európa számos országában jelen vannak a schönstatti márianővérek, Magyarországon Pilisszentléleken van a központi helyük. A rendtagok példaképe Mária, tanításaikkal a leányokat, nőket és a családokat szólítják meg. A női életszakaszokkal kapcsolatos elmélkedéseket könyvben is megjelentették már.

Gertraud Evanzin (jobbról) szerint ki kell kerülni a hétköznapok csapdáit

A nővér előadásában elmondta, hogy találjunk saját időt és helyet a lelkünkkel való kapcsolathoz, hogyan kerüljük ki a hétköznapok szélsőségeit, a mértéktelenség (munka, élvezetek, elismerés hajszolása) különböző csapdáit, hogyan tartsuk meg a csendes hétköznapok szentségét, a háziasszony létet.

- Idézzünk fel egy olyan napot, amikor jól mentek a dolgok és hogy ennek mi volt az oka. Talán kellően kialudtuk magunk, szépen sütött a nap, kedves volt hozzánk a párunk vagy sétáltunk a jó levegőn. Figyeljünk arra, mitől lesz jobb a kedvünk és ezt építsük be az életünkbe. Mert amikor jól érezzük magunk, belülről "kivilágosodunk" ragyogunk. Ez is lehet a feladatunk, hogy megtanuljuk ezt az állapotot, mert ilyenkor Isten szól hozzánk. Régen, a déli harangszókor az emberek félretettek minden munkát és elmondtak egy imát. Nekünk is kell egy ilyen emlékeztető, hogy minden nap hagyjunk időt és módot arra, hogy Isten megszólíthasson. Így tudunk életünk végére "feljutni a hegyre", azaz tudatossá, belső bölccsé válni, bár látszólag az öregedés a test leépüléséről szól csupán. S igaz, hogy az utolsó szakaszban a külső tér szűkül a szobára vagy talán ágyhozkötöttségre, de a belső világ eléri végső kiteljesedését. Életünk utolsó lapjára is kell írni, ez adja meg az egész történet értelmét, s az utolsó fejezet akár váratlan fordulatot is hozhat.

Bár a legintenzívebb változások kora 42-58 év között zajlik. Ekkor érzi egy nő, hogy a delelőn van, több mint egy ifjú, egyfajta elégedettség tölti el. Közben változik a szervezete, a kapcsolatai, most már neki kell gondoskodni a szüleiről, talán nagymama is lett közben vagy éppen a karrierje csúcsán van, a gyerekeinek már kevésbé van szükségük rá, a régi családi együttlétek egyre ritkábbak. Ezt megélhetjük sajnálkozva vagy azzal a gondolattal, hogy most valami más szép időszak következik. Ekkor tanulnak meg a nők a valóban fontos dolgok mellett dönteni, egyre többször képesek "nem"-et mondani arra, amit nem szeretnének. A változások akkor lesznek pozitívak, ha hajlandók vagyunk lerakni a felesleges terheket, megszabadulni régi tárgyaktól, kinőtt ruháktól csakúgy mint rossz szokásoktól, melyek már nem szolgálnak minket, lehúzó érzésektől, kapcsolatoktól. Azt a bizonyos vizet közösen kell borrá változtatni, nekünk is hozzá kell tenni a magunk részét.

Aki el tudja fogadni a korát, sokkal több lehetőséggel szembesül, mint aki mindezt tagadja. Ugyanis önmagunkhoz való hozzáállásunk adja a boldogságot. Érett nő fontos jellemzője az önbizalom, amikor már nem zavarja, hogy nem úgy néz ki, mint a lánya. Az élet délutánján aztán egyre nagyobb szerepet kap az önzetlen szolgálat, nő a szeretet képessége, fontossá válik a küldetés megtalálása.

Ha hálás vagyok, bizalmam van. Ha bizalmam van, nem kell félnem attól sem ami az élet végén vár rám - hangzott el az előadást záró gondolat.