A szülők mindig "színötös" gyereket szeretnének

Igazítsuk elvárásainkat a gyermek képességeihez

- A feladat sok mindenkié. Az információ tengernyi, ebből adódóan szelektálni kell intelligensen és szigorúan. Itt a tananyag összeállításra és a tankönyvszerkesztésre gondolok. A tanárokat divat szidni manapság, sokszor nem alaptalanul. A helyzet persze nem ilyen egyszerű, mert a pedagógusok is túlterheltek. Rengeteg a fentről jövő intézkedés, mindent gyorsan kell csinálni. A tanárok szintjéről kellene indulni, széles körben megbeszélni az ötletbörze felvetéseit. Néha alig elviselhető a zűrzavar. Túl sok a leadandó anyag, nincs idő az elmélyülésre. A szülők akkor is "színötös" tanulót szeretnének, ha ők soha nem voltak azok. Jó lenne segíteni abban, hogy szülő és tanár minél reálisabban értékelje egy gyermek képességeit. A szakmáknak, a középfokú képzettségnek nagyobb teret kellene kapnia. A pszichológusok szerintem nem csak az iskolából hiányoznak, hanem felsőbb szinten is. Ott, ahol a változást hozó döntések születnek.

- A vizsgadrukk egy olyan érzés, amivel előbb utóbb mindenki találkozik az élete során. Mindenki képes a vizsgadrukk leküzdésére?

- Igen, mindenki képes, ha kellően motivált a vizsga letételében, ha a képességeinek és az érdeklődésének megfelelő helyen van. Legyen az egy KRESZ vizsga, vagy egy matematika érettségi. Különbözőek vagyunk abban, hogy mennyire izgulunk a vizsgák során, ahol egyébként szükséges a pozitív stressz, mert segít a témára koncentrálni és a gondolkodást mozgósítani, a megfelelő részt szelektálni az ismeretanyagból. Ha a stressz túllép egy bizonyos szinten, bekövetkezhet a pánikállapot, ami negatívan hat a teljesítményre. Ennek elkerülésében szerepe van a diáknak, a tanárnak, a szülőnek és igény felmerülése esetén a pszichológusnak is.

- A tanulóknak egyre nehezebb elvárásoknak kell megfelelni. Mit adhatunk gyermekünk kezébe, hogy csökkentsük az iskolai stresszt?

- Az elvárások óhatatlanul konfliktushelyzeteket eredményeznek. A jó szülő-gyermek kapcsolatot építeni kell. Van szülő, aki ösztönösen, jó minták birtokában képes erre, van, aki segítséget kér, és akad, aki rosszul csinálja. A pánikozó szülő nem segít gyermekének. Próbáljuk objektíven megítélni gyermekünk képességeit (segít ebben a jó tanár, a pszichológus), igazítsuk elvárásainkat a gyermek képességeihez. Figyeljünk gyermekünkre, tartsuk fenn a párbeszédet, de ne adminisztráljuk agyon, és bízzunk meg benne mindaddig, amíg komoly okot nem ad a bizalmatlanságra. Nem kell feltétlenül a gyermekem barátjának lenni, de jó szülőnek igen. Olyannak, aki egészséges értékrendet közvetít, elvár, szabályokat állít, de nem túlszabályoz, aki dicsér, de nem ok nélkül, aki követhető mintát nyújt gyermekének.

- Közelít a bizonyítványosztás ideje. Mi történik akkor, ha irreális eredményt vár el a pedagógus a diákjától, és a gyerek nem képes teljesíteni tanárának túlzott elvárását?

- Tapasztalatom szerint a tanároknak ritkábban vannak túlzott elvárásaik. A jó pedagógus reálisabban látja tanítványait, mint a gyakran elfogult szülő. Inkább a szülőknek vannak túlzott elvárásaik, mert szoronganak gyermekük jövőét illetően, ami manapság bizony nem is alaptalan. A tanárok oktató munkáját nehezíti, és annak rovására megy, a tanulók körében mostanság eluralkodott fegyelmezetlenség, vagy agresszív viselkedés, a tiszteletlenség a társaikkal, vagy a pedagógusokkal szemben. Vannak jó képességű, folyamatos terhelésre képes gyermekek. Őket küldik minden tanulmányi versenyre, sokszor szabályosan "kizsákmányolják" őket. Erre oda kellene figyelni tanároknak és szülőknek egyaránt.

- Sok a teher a gyerekek vállán. A pedagógusoktól szinte feldolgozhatatlanul nagy mennyiségű tananyagot kapnak, és mindemellett csak akkor lehet sikeres egy diák a későbbiekben, ha kellő számú különórán is részt vesz. Biztosan agyonhajszolt és kiégett felnőttekre van szükség?

- Szelektálni pedig meg kell tanulni. Ha már tudom, hogy mi a célom, arra koncentrálok. Erősen teljesítmény centrikus világban élünk. Álljunk meg "egy percre", állítsuk fel a fontossági sorrendet és ne akarjunk mindig, mindenkinek megfelelni. Az általános iskolák és gimnáziumok tananyagának tényleg nem kellene főiskolai vagy egyetemi szintű információkat, követelményszintet tartalmaznia. Az arany középutat érdemes közösen, segítséggel megtalálni.

- A vakáció több évtizeddel ezelőtt még jobbára a diákok önfeledt pihenéséről szólt. Most nyelvtanfolyam, diákmunka, autóvezetési tanfolyam az osztályrésze a középiskolába járóknak. Lehet, vagy van ennek a trendnek veszélye?

- Tudatosságra, pontos célokra, megfelelő időbeosztásra szükség van. Felgyorsult és tengernyi információt közvetítő világunkban, ha sikeresek is szeretnénk lenni, meg kell, próbálnunk rá találni arra a munkára, ami érdekel és abban jónak, nagyon jónak lenni. Újra azt mondom, hogy szelektálni kell. A nyár elsősorban a pihenésről kell, szóljon, de persze nem csak arról. Át kellene gondolni a tv-képernyők előtt sokszor elfecsérelt időt, a sok éjszakázást, az alkoholfogyasztást, hogy a még rosszabbakat már meg se említsük. Intelligensen szelektálva legyünk mobilisek, tudjunk átállni és változtatni, átképződni és újrakezdeni. Jó lenne, ha a mennyiség mindenhatósága egyensúlyba kerülne az elhanyagolt minőséggel. A nyári pihenés perszesohasem maradhat el.