A novelláknak reneszánsza van

Szerelem, elmúlás, város-vidék Turbuly Lilla kötetében

A színikritikusként is ismert (amúgy jogász és bölcsész végzettségű) szerző ezúttal novellákkal jelentkezik. Az „Alaszkai-öböl” című könyv egy NKA-s szerzői pályázatnak köszönhetően készült el. Turbuly Lillával Gyenes Imre könyvtáros beszélgetett az új kötetről, és többek között arról, hogy négy regény után miért írt most novellákat, illetve milyen érzés állandóan ingázni Budapest és Zala megye között?

Kiss Gábor könyvtárigazgató, Turbuly Lilla és Gyenes Imre a kötetbemutatón

A szerző úgy érzi, hogy a novellának, mint műfajnak napjainkban van egy kis reneszánsza, és ezek a rövidebb szövegek jobban alkalmazkodnak a mostani – főleg online térben zajló – olvasási szokásokhoz. A kötet anyagát jórészt a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban írta, kicsit „kényszerítve” magát az írásra. Abban a közegben – nyitástól-zárásig – nem terelte el más a figyelmét. Ugyanakkor néhány korábbi szöveg is bekerült a könyve.

Az első ciklusban lévő novellák főleg szerelmi, kapcsolati problémákat tárnak fel (labilis, nem jól működő párkapcsolatok elevenednek meg), de az elmúlás és a halál is fontos téma nála. Mint meséli, valamiért érzékeny az ezt ábrázoló, megjelenítő történetekre. A halálcikluson túl azért optimistább és humorosabb szövegek is kerültek a kötetbe, illetve fővárosi és vidéki helyszínek – és az ezekhez kötődő történetek, figurák – is megelevenednek. Jelezve a szerző kétlakiságát, hiszen hosszú évek óta ingázik Budapest és Gutorfölde (vagyis Náprádfa) között.

Az Alaszkai-öböl novellái jórészt a Fővárosi Szabó Ervin könyvtárban íródtak

Mint azt a kötetbemutatón Turbuly Lilla elmesélte, mindkét helyszín nagyon fontos az életében, és éppúgy otthon érzi magát a fővárosban (ahol már nagyjából egyetemista kora óta lakik), mint Zalában. Ez a kettős identitás örök írnivalót ad számára. Főleg, mert azt tapasztalja, hogy a két világ – melyben ő otthonosan mozog – csupa előítélettel van egymás iránt. A falu és a nagyváros nem tud kapcsolódni, mint ahogy a novellákban szereplő emberek sem tudnak mindig kapcsolódni egymáshoz. Ezért is lett a kötet címe az Alaszkai-öböl, ami szimbolikus jelentéssel bír. A köztudatban ugyanis az öbölnél két óceán (valójában a gleccserekből lefolyó jeges víz és az óceán vize) találkozik, de a vizek nem tudnak keveredni egymással. Színük eltérő, és éles határ választja el őket egymástól. Pont, mint a könyvben szereplő helyszíneket és szereplőket. Számára viszont nagyon fontosak ezek a helyek. Közülük is kiemelkedik a budapesti Károlyi-kert, melyhez közel lakik. Ez a kert már más műveiben is megjelent (például a Nyúl Karcsi a Károlyi-kertben című színdarabban, ami a zalaegerszegi átiratban Vizslaparkká „változott”), hiszen egyetemista kora óta kötődik hozzá. Sokat olvasott és dolgozott is itt. A novellákban szereplő helyszíneket érintve egy fővárosi városnéző séta is tervben van – hangzott el.

Turbuly Lilla jelenleg további novellákon dolgozik, ezenkívül gyerekszíndarabot ír. Év elején pedig elkészült egy önálló ifjúsági regénye, illetve egy másik, melyet három szerzőtársával közösen jegyez. Mint mondja, amíg a vírushelyzet megengedi, eljár színi előadásokra is, hiszen ez a műfaj szintén közel áll a szívéhez. A karantén egyébként lelkileg nem kedvezett neki az íráshoz. Jobban szeret olyan közegben dolgozni (könyvtárak, kávéházak), ahol körbenézve azt látja, hogy mások is ügyködnek valamin.