A Keszthelyi Fehér ember

A „Keszthelyi Fehér Ember" egy hamarjában Marinkay István szobrász által gipszből készített 56-os szabadságszobor, amit rohammunkában gyártottak az 56-os áldozatok emlékére. A gipszszobrot egy ma már Új-Mexikóban élő férfiről, Oravecz Istvánról mintázták. A jelenleg a Balatoni Múzeum lépcsősorának közepén álló alkotást 1956. november 1-jén avatták fel, de csak '57 januárjáig állhatott. A Vojtkó Ferenc által rendezett film a szobor megalkotásának körülményeit, a keszthelyi forradalmi eseményeket és a rendszerváltozás kezdetét eleveníti fel, megszólaltatva a szobrászt, megelevenítve Csengey Dénes író-politikust, a lokálpatrióták visszaemlékezését, a szobor utóéletének históriáját.

Halász János, országgyűlési képviselő, a Fidesz parlamenti frakciójának szóvivője, a Magyar Művészeti Akadémia felügyelő testületének elnöke parlamenti elfoglaltsága miatt köszöntő levelet küldött, melyben rávilágított: a rendezvény példás összefogással, a kormány támogatásával a közös múlt felé irányítja a figyelmet, felidézve ’56 őszének dicsőséges napjait és a közös jövő tervezésének szellemi táplálékául is szolgál. A helyiek kutatták, dokumentálták, őrizték a „fehér ember legendáját”, a DMA munkatársai pedig ismét nagyszerű munkát végeztek. Sikeres pályázatot írtak, majd elkészítették a filmet, hogy Debrecen és Keszthely egymásra találjon.

Ruzsics Ferenc polgármester köszöntőjében személyes emlékeit is felhozva arról szólt, hogy a világon egyedüliként Keszthely volt az egyetlen település, amelyik akkor állított szobrot a hősöknek, amikor a harcok még javában folytak. Utalt rá: Sokunkat mélyen érintenek ezek az utókor számára megőrizendő események, történetek és köszönet jár azoknak, akik akkor, értünk, mindezt megcselekedték. A dokumentumfilm megható példákkal, személyes tanúságtétellel mutatja be a szobor sorsát.

A sokáig bújtatott szobrot a restaurálásra többször elcipelő Havasi Bálint, a Balatoni Múzeum igazgatója kiemelte: a „fehér embert” megőrző múzeum a híd szerepét tölti be a múlt és a jelen között. Két éve a szobrot pályázati úton sikerült felújíttatni és elhelyezni a múzeum központi helyén, a lépcsőfordulóban. Az ugyancsak két éve szervezett emlékest tanúsága pedig az, hogy ’56 nem fehér és fekete, de tele van kibeszéletlen történetekkel, sok személyes nézőponttal. A film újabb nézőpontokat, újabb véleményeket kínál a történelem átértékeléséhez.

A dokumentumfilm vetítését követően Tar Ferenc tanár-történész moderálásában kötetlen beszélgetésre került sor a film készítőivel.