Zenetanár és templomi orgonista

Két éve diplomázott és azóta  orgona- és zongoratanár Zalaegerszegen. Egykori tanára, Győrffyné Könczöl Tímea hívta meg a zeneiskolába, amit örömmel elfogadott, hiszen é taníthatja is kedvenc hangszerét – kezdte a bemutatkozást a fiatalember. – A zene mindig közel állt hozzá, hegedülni és furulyázni tanult először, aztán jött a zongora és az orgona.

Beleszeretett az orgona hangjába

- Tudtam, hogy zenész akarok lenni már hetedikes koromban. Sőt tanár. Szolfézs tanárnak készültem, ezzel a határozott elképzeléssel állítottam be Győrffyné Könczöl Tímeához a zeneiskolába, aki ezen megdöbbent és felkészített a középiskolára. Vallásos családból származom és egy misén jött később a belső hang, hogy nekem meg kell tanulnom orgonálni. Beleszerettem a hangjába. Olyan sokszínű, ami más hangszernél nincs is. Horváth Gábor egykori káplánnak köszönhetem, hogy összekapcsoltam a misére járást és az orgonálást.

- Végül a szolfézs elmaradt?

- Nem, párhuzamosan mindkét végzettséget megszereztem, de jelenleg szolfézst nem tanítok.

- Fiatalon nem jellemző a templomi orgonálás, de a kertvárosi templom amúgy is a fiatalosságáról híres.

- Valóban ritka. Született kertvárosi vagyok, és éppen amikor végeztem az iskolával, adódott itt az orgonista hely. Nemcsak az orgonát szeretem, hanem az egyházi zenét is. Minden vasárnap négy misén veszek részt, időnként esküvőkön. Hétközben nem tudok ilyen szolgálatot vállalni, mert tanítok. És emellett sok koncertem is van. Például a kertvárosi templomban két éve tartó sorozat a „Vasárnap esti muzsika”, ami ősztől nyárig minden hónap utolsó vasárnapján várja az érdeklődőket. A bő félórás hangversenyekre mindig hívok vendégfellépőt is magam mellé. Most tervezem, hogy egyházzenei előadással is kiegészítjük ezt dr. Kovács Szilárd, a pécsi Szent Péter és Szent Pál Székesegyház orgonistája közreműködésével. Az orgonaművész Debrecenben az egyetemen volt tanárom. De volt már hegedűs, szaxofonos, énekes vendégem is.

- Ez elég sűrű programnak tűnik. Sok mindennel foglalkozik.

- A középiskolában (Szombathelyi Művészeti Szakgimnázium) énekest is akartak belőlem faragni, mert állítólag a hangom is jó, de ez már tényleg nem fér bele az időmbe. Viszont megbíztak kórusszervezéssel, mert az még nincs a Kertvárosban. Várjuk is a jelentkezőket. Természetesen a próbák újabb elfoglaltságot jelentenek majd. Kaptam már több felkérést zeneszerzésre is.

- A miséken való zenélést a pap határozza meg, vagy hogyan kell elképzelni a felkészülést a vasárnapokra?

- Szoktunk egyeztetni. De azt magam is tudom, hogy mi lesz a téma, ahhoz milyen énekek valók. A bevezető zenéket én írom.

- A templomi orgonálás szolgált vagy önfejlesztés?

- Szolgálat nyilván és fejleszt. Egy mise nem egy koncert, nem egy begyakorolt műsor, gyakorlatilag improvizáció, amit az adott körülmények alakítanak. Sokat tanít, hogy igazodni kell mindehhez és minden vasárnap más az egész. Érdekes, hogy nyáron lassabb az énektempó, mint télen – mondja mosolyogva. – Itt egy éneklő közösség tagjának kell lenni, akik egyébként nagyon befogadók és gyerekkorom óta ismernek.

- Ma pedig már kulcsa is van a templomhoz.

- Gyakorolni szoktam itt, illetve zenét csak itt tudok szerezni, ez a sajátos hangulatú környezet ihlet meg.

- Az egész lényéből, kisugárzásából az látszik, hogy megtalálta a helyét és nagyon hamar és gyorsan. Jó orgonistaként nem gondolta, hogy máshol helyezkedjen el?

- Itt vagyok otthon, megtaláltam a helyem és ez jó érzés.