Előadás a mozaikcsaládokról

Több tag van a mozaikcsaládokban, ami több lojalitás és konfliktussal jár

A mozaikcsalád azt jelenti, hogy a pár legalább egyik tagja hoz magával az új kapcsolatba egy vagy több gyermeket, akikhez társulhat új közös gyermek(ek) is. A családi képet még bonyolultabbá teszik az exekkel és a duplázódó nagyszülőkkel való kapcsolattartás, a testvérek, féltestvérek közötti kapcsolat, rangsor, az érintettek között a fizikai és érzelemi határok kijelölése, a hétköznapi szokások, ünnepi hagyományok egyeztetése, hogy csak a leglényegesebbeket említsük. 

- Furcsa állapot, de jelen van a világban. Nem tanították sehol, hogy ez hogyan működjön, a magyar szakirodalom is hiányos. Mivel egy évtizede élünk mi magunk is ilyen kapcsolatban, megtapasztaltuk a dolgokat, illetve a hozzánk terápiára járók is bővítették az ismereteinket a problémakörrel kapcsolatban. Mi magunk írtunk ezen tapasztalatok összegzéseként egy-egy könyvet – ismertették az előadók, akik létrehozták a Mozaikcsalád Alapítványt is. 

A téma nem annyira új egyébként, mint amilyennek látszik. A régi korokban, a korai megözvegyülésekkel járt a családba új felnőtt, a „mostoha” érkezése. Amely helyzetet számos népmese is megőrzött, legismertebb talán Hamupipőke történte. De nem kell, hogy a mai mostohák is gonoszak legyenek. Viszont a mozaikos együttélésnek sokkal kidolgozottabb szabályrendszerrel kell rendelkeznie, ami a család minden tagjára érvényes. Egyébként a mondjuk csak hétvégenként ott élő gyermek vendégnek érzi magát, hiszen a vendégre nem vonatkoznak a szabályok. Ha a nevelési helyzetekbe nem vonódik be az új pár, akkor könnyen izoláció és kapcsolati válság jön létre. A családi harmóniát időnként még jobban nehezítik az olyan „szívszakító” helyzetek, amikor a gyermek és az új társ közötti konfliktust kell valahogy megoldania részlehajlás nélkül. 

- Egyre több a válás, és az ezt követő új kapcsolatlétesítés, így a mozaikcsalád is. A 2016-os mikrocenzus mutatói alapján a 24 év alatti korosztály 23 százaléka él ilyen családi formában. Az is látszódik azonban, hogy kétszer nagyobb a válás a második házasság/kapcsolat esetén, vagyis valami még nem működik jól. Pedig családban, méghozzá két szülös családban élés lenne a cél. Egyelőre kevés a segítő szervevet, a szakirodalom, még a szakmán belül is bizonytalanság jellemző. Kevés a jó gyakorlat, a környezet viszonyulása nem túl jó. Miközben nagyon tudatosan kellene alakítani ezt a helyzetet. Sok esetben az előző kapcsolatot, a válást nem tudják feldolgozni és ez az elakadás akadályozza, teszi tönkre az új kapcsolatot. Ezt azonban már válás terápiával lehet orvosolni. Azt is fontos hangsúlyozni, hogy nem a különélő szülő szerepét kell átvenni az új partnernek. Több tag van a mozaikcsaládokban, ez sokkal több lojalitás konfliktussal jár, erre is valahogy fel kellene készülni. De félni nem kell, a konfliktusok mindig fejlődési lehetőséget rejtenek. És sok olyan probléma is adódik, ami a nem mozaikcsaládokra jellemző, nem kell mindent erre a helyzetre fogni. Új, közös gyermeket csak stabil alapokra vállaljon az új pár. Ne a születendő (funkció)gyermektől várják, hogy majd megerősíti a párkapcsolatot, vagy megoldás lesz a családi aszimetriára, az egyik felnőtt izoláltságra. A gyermek nem birtoktárgy, ha többen szeretik az nem baj. Bízzunk abban, hogy a volt párunk jól végzi a gyereknevelést, jót akar a gyermeknek és ugyanezt gondolja rólunk is – mondták többek között az előadók.