MAKOVECZI KÖZÖSSÉGÉPÍTÉS ZALÁBAN

www.kereszturyvmk.hu / Állandó kiállítások / MAKOVECZI KÖZÖSSÉGÉPÍTÉS ZALÁBAN
Makoveczi közösségépítés Zalában
 
állandó, Gébárti Regionális Népi Kézműves Alkotóház, Keresztury Dezső VMK , kiállítás, Makovecz Imre, Zalaegerszeg
Tablókiállítás
„Kezdettől azt az egy épületet szerettem volna megépíteni, amely az emberiség kezdete előtt már állt.”

Makovecz Imre (Budapest, 1935. november 20. - Budapest, 2011. szeptember 27.) Ybl- és Kossuth-díjas (és még számtalan elismerés birtokosa) magyar építész, a magyar organikus építészet megteremtője. A Magyar Művészeti Akadémia alapítója, örökös tiszteletbeli tagja.

A Gébárti Regionális Népi Kézműves Alkotóház galériájában tekinthető meg e kiállítás is. Létrehozása kettős gondolatiság mentén fogalmazódott meg. Egyrészt Makovecz Imrének a népi kézműves alkotóházak létrehozása kapcsán elévülhetetlen eredményeket létrehozó gondolatiságot, másrészt munkásságával Zalában több helyszínen is találkozhatunk, azon megvalósult épületek formájában, melyek máig meghatározói egy-egy település arculatának. Továbbá épp kézművesházunk szomszédságában épült meg a Boldogasszony Kápolna a Gébárti Szabadidőpark keleti oldalán.

Az első ok:

A közösségi alkotóházak létrejötte a 70-es évek elején felerősödő táncház mozgalom elindulásához köthető, mellyel együtt a kézművesség is új útra indult. E mozgalomnak és az akkori Népművelési Intézetnek köszönhető, hogy a fiatal, tehetséges ifjú kézműveseket, akik a Népművészet Ifjú Mestere pályázatokon tűntek fel, táborba hívta, és a népművészet újszerű értelmezése kovácsolta közösséggé az ott résztvevőket. Hamarosan megalakult a Fiatal Népművészek Stúdiója, közismerten az FNS, melyet „Nomád nemzedék”-ként aposztrofált egy 1981-ben megjelent könyv.

Az új gondolatiság a tárgyalkotás hármas egységének - forma, díszítmény, funkció - új szemléletét jelentette, miszerint a funkció és a forma az elsődleges, a díszítmény ezt szolgálja, mint alárendelt, de szervesen hozzá tartozó egység. Mindez együtt járt az életszemléletbeli változással is, meg kell élni a népművészetet, abban el kell merülni, csak akkor válik élhető kultúrává. E szemléletmód kialakításában, terjesztésében, vezető szerepet vállaltak dr. Bánszky Pál, Borbély Jolán, Péterfy László, Karsay Zsigmond és még sokan mások.

E gondolatiság révén született meg az igény, hogy legyenek olyan „házak”, melyek alkotói színteret biztosítanak. Az első ilyet Makovecz Imre, Kossuth-díjas építész tervezte, és mondta ki a tokaji ház építésekor (1978-79-ben): ,,A tokaji házépítésnek előre tudott célja és értelme a közösség…".

Idézzük fel gondolatait a Mozgóvilág 1980/3. számában megjelent naplórészlete alapján.

„Az amatőrmozgalom, a Fiatal Népművészek Stúdiója a főiskolákra be nem került, de művészi ambíciójú fiatal emberek gyűjtőhelye, talán átjáróháza is. A művészi főiskolák felvételi rendszereinek súlyos fogyatékossága, valamint a szabadiskolák hiánya kényszerítette ide a fiatalokat… A Fiatalok Népművészeti Stúdiója megbízott egy épület tervezésével és az építés vezetésével. Olyan épülettervet vártak tőlem, melynek építése során a résztvevők megérthetik azt a felfogást, mely szerint a mai építészet feldolgozhatja és világossá teheti a népművészet egyes jeleit. Egy bartóki modell didaktikájáról volt szó, amelyben mégsem a didaktika a fontos csupán, hanem az alkotó közösségi munkájának folyamata is.

A résztvevők számára előadásokat tartottam… Ezt követően a résztvevők dolgozatokat, ill. vázlatokat készítettek arról, hogy milyen épületet képzelnek el, amely megfelelne az ismertetett célnak. Négyszer szerveztünk 10-14 napos tábort az építésre. A résztvevők száma, személye kb. 10 főt kivéve állandóan változott. Az épület centrális fakupola. Közepén ágas királyfa áll, tetején famadár. Az ágas királyfa tövében tűzrakó hely készült. A belső oszlopok mentén egy lépcsőnyi szinteltolás, fent galéria épült. A kupola délre tájolt, bejáratát kétoldalt egy-egy kapubálvány, középen egy nyílásosztó oszlop tartja.

A kapu szárnyai a középső oszlopra csukódnak. A poligonális tartókon egy réteg zsalusan rakott vörös színű deszkaburkolat, azon egy réteg biztonsági szigetelés, azon "granica" fedés készült tölgydeszkából. A ház padozata sugarasan fektetett gerendákon nyugszik. Az oszlopokat beton alaptestekre fektettük… Az építés előtt és során referátumokat tartottam a népművészet centrális teret szervező és kozmikus összefüggéseiről, az ázsiai építészet tájolási rendjéről, a kelta misztériumok és a kapubálványok összefüggéseiről. Az ismeretátadáson kívül az előadások célja a népművészetről kialakult 19. századi romantikus elképzelések átalakítása, de azt is szerettem volna, ha modellt adhatok -- még ha élőképek formájában is -- egy organikus kultúra képéről, egy szerves közösség lehetőségeiről. A leírt épület nem nosztalgikus népi ház, és nem is happening-dokumentum. Élőlényhez inkább hasonlít, mint bármihez: nyitott szellemiségével valamit őriz azokból, akik felépítették, és alkalmas befogadni azokat, akik hisznek a tudatos közösségi lét lehetséges sugárzásában.”

Sajnos a tokaji ház már nincs meg, de a gondolat tovább él.

A második ok:

Mint már említettük, Zalában is számtalan olyan település létezik, ahol találkozhatunk olyan köz- és magán épületekkel, mely Makovecz Imre tervei alapján épült fel. A kiállított tablók e helyszíneket mutatják be, közöttük a gébárti Boldogasszony Kápolnát, mely a hamarosan bekapcsolt állomása lesz a „Makovecz-utak” rendszerének.

Tudott, hogy Édesapja révén is kötődik Zalához, hiszen ő Nagykapornakon született, s Makovecz Imre gyermekkorában sok időt töltött apja szülőfalujában. Zala Megye Önkormányzata 2010-ben díszpolgári címmel tüntette ki.

A tablókiállítást a Makovecz Alapítvány ajánlotta fel számunkra, s a tablókon kívül vitrinekben elhelyezve az életművet bemutató kiadványok is megtekinthetőek.  

Bővebb információk Makovecz Imre munkásságáról az Alapítvány honlapján érhetőek el, valamint a Wikipédián is értékes információkhoz juthatunk.

Az alábbi linkeken érhető el a két oldal:

https://makovecz.hu/alapitvany/

https://hu.wikipedia.org/wiki/Makovecz_Imre