Programajánló
BRIDGET JONES BABÁT VÁR
A Universal Pictures, a Studiocanal és a Miramax
a Perfect World Pictures közreműködésével
a Working Title produkciójában
bemutatja
Sharon Maguire filmjét
BRIDGET JONES BABÁT VÁR
Executive producerek
Amelia Granger, Lisa Chasin, Helen Fielding
Forgatókönyvírók
Helen Fielding, Dan Mazer, Emma Thompson
Producerek
Tim Bevan, Eric Fellner, Debra Hayward
Rendezte
Sharon Maguire
A film szinkronizált
BRIDGET JONES ……………RENÉE ZELLWEGER (UDVAROS DOROTTYA)
MARK DARCY…………………..…………….COLIN FIRTH (KŐSZEGI ÁKOS)
JACK QUANT ……………………….PATRICK DEMPSEY (RAJKAI ZOLTÁN)
APA…………………………………...JIM BROADBENT (HARSÁNYI GÁBOR)
ANYA…………………………………….GEMMA JONES (HALÁSZ ARANKA)
UNA ALCONBURY……………….…………..CELIA IMRIE (PÁLOS ZSUZSA)
Forgalmazza a UIP Duna
www.uipduna.hu
Helen Fielding halhatatlan hősnője új kalandok elébe néz, ugyanis váratlanul várandós lesz.
De ne szaladjunk a dolgok elébe.
Miután szakított Mark Darcyval, Bridget Jones elhatározza, hogy „boldogan él, amíg meg nem hal”, de tervének kivitelezése nem igazán úgy alakul, mint várta. Negyvenes szingliként úgy dönt, hogy tévéproduceri munkájára koncentrál, és régi és új barátokkal veszi körül magát. Most az egyszer Bridget teljesen ura a helyzetnek. Mi baj lehet?
Ám Cupido közbelép, és Bridget megismerkedik egy Jack nevű jóképű amerikaival, aki úgy udvarol neki, ahogy Mark Darcy soha. És jön a váratlan fordulat: hősnőnk teherbe esik. Ám van egy kis bökkenő - csak 50 százalékos bizonyossággal tudja a babája apjának kilétét: lehet régi szerelme is, meg az Amerikából jött új udvarló is...
Érik a Bridget:
alakul a produkció
1995. február 28-án kis, szerény rovat indult a brit The Independent című lapban. Gazdája egy akkor még ismeretlen szerző, Helen Fielding volt. A szöveg egy Bridget Jones nevű szingli szemszögéből íródott (kora 32 év, súlya 58 és fél kiló), aki Londonban élt és dolgozott. A rovat gyorsan az olvasók kedvence lett, és ahogy Bridgetet egyre többen kezdték megismerni, a szerző elkezdett felkéréseket kapni. Tíz év leforgása alatt Bridget Jones két nemzetközi bestseller és két globális filmsiker főhőse lett.
Fieldingnek soha nem állt szándékában, hogy szerepmodellt állítson a közönség elé, hősnője mégis szervesen beépült a popkultúrába. Bridget független nő, mégsem titkolja hibáit és félelmeit.
A szerzőn kívül kívül senki más nem ismeri jobban Bridgetet, mint a színésznő, aki mostanra immár harmadszor bújt a bőrébe. „Bridget örök optimista, szeret magába szállni és akármilyen kalamajkába kerül, mindig megtalálja a dolgok humoros oldalát – mondja Renée Zellweger. – Kitartó és határozott, nem akar verve távozni a csatatérről. Tökéletesen tökéletlen, ezért tud kötődni hozzá mindenki.”
A Working Title Films két vezetője, Tim Bevan és Eric Fellner producerek a kezdetektől egyengették Bridget útját a filmvászonra. „Bridget minden bajnak megtalálja a pozitív oldalát – magyarázza Fellner. – Magával ragadó a humora, és a közönség át tudja érezni, mi járhat a fejében, amikor gödörbe kerül. Bridget mindent olyan stílusosan és olyan bájos humorral csinál, hogy öröm nézni. Amikor bajba kerül, sztoikusan, összeszedetten és általában nevetve kászálódik ki belőle.”
Hősnőnk legnagyobb problémája, hogy attól tart, egyedül marad; ez lenne a nagy függetlenség ára. „Az első film nemcsak azért működött, mert jól összerakott vígjáték volt, hanem mert mindenki át tudta érezni, Bridget mennyire fél a magánytól – mondja Sharon Maguire, aki az első filmnek is rendezője volt. – Ez általános félelem, és állandó motívum hősnőnk történetében. Ez a legfontosabb tényező, amellyel a közönséget Bridgethez tudjuk kötni.”
Felmerül a kérdés: ha Bridget világszerte ilyen óriási népszerűségre tett szert, miért kellett oly sok évet várni a harmadik résszel? „Az első két film után reméltük, hogy lesz harmadik fejezet is – mondja Debra Hayward producer. – Folyamatosan kapacitáltuk Helent, és pár éve a sztori el is kezdett alakot ölteni. Beletelt egy kis időbe, de nem akartuk elkapkodni.”
Bridget az új történetben már egy jelentős tévéműsor díjnyertes producere. Letette a cigit, alig iszik chardonnay-t, nem parázik a súlya miatt és önismereti könyvek helyett politikai irodalom súlya alatt roskadoznak a polcai. „Bridgetnek sokkal jobb munkát adtunk – folytatja Hayward. – Komoly és fontos műsora van, aminek a minőségét fenn akarja tartani, de a főnökei folyton piszkálják, hogy legyen egy kicsit bulvárosabb.”
Amikor a közönség először találkozott Bridgettel, 32 éves volt, a Mindjárt megőrülök!-ben pedig 34. A Bridget Jones babát várban már a 43. születésnapját ünnepli. A rendező számára az volt az egyik legfontosabb cél, hogy megmutassa, mi mindent élnek át az emberek érzelmileg és szakmailag életük e fontos éveiben.
Szakmai sikerei ellenére Bridget az új történetben továbbra is ugyanolyan lenyűgözően esetlen, mint volt – elvégre ezért szeretjük. „Mindenki vágyik valamire, aztán csalódni kénytelen – magyarázza Zellweger. – De Bridget minden helyzetből kivágja magát, pedig a padlón is maradhatna, és ez inspirálóan hat a közönségre.”
„Lehet, hogy Bridget kelekótya és ügyetlen, de nagyon okos – magyarázza Hayward. – Ösztönösen rájön, mi a megoldás, mélyrelátóan gondolkozik és elit oktatásban részesült, de képes egyetlen suta mozdulattal mindent lesöpörni az asztalról. Bridget karakterét mindig nagy műgonddal építettük fel, tudván, ha elszalad velünk a ló, szimplán hülyének fog tűnni. Meg kellett találni a megfelelő egyensúlyt, és ez az egyensúlyozás volt a munka legbonyolultabb része.”
Bridget nem tud szabadulni a szingliléttől. „El akartuk szigetelni – folytatja Hayward. – Az összes barátjának sikerült továbblépni az életben, még a legjobb haverja, a meleg Tom is (James Callis) megállapodott és örökbe fogadott egy csecsemőt. Bridget az egyetlen, aki ugyanaz maradt, aki volt.”
„Ugyanazokkal a problémákkal küzd, mint korábban – mondja Maguire. – Retteg a magánytól, egy helyben toporog és keresi az élet értelmét. Annyira tökéletlen, hogy a fal adja a másikat.”
Hiába próbál ellenállni, Bridget továbbra is romantikáról és gyerekekről ábrándozik. „Alaposan megtárgyaltuk, mi lehet ennek az oka, és arra jutottunk, hogy soha nem tudta magát igazán túltenni Mark Darcyn, bár a film nem pont ezzel a momentummal kezdődik – magyarázza Hayward. – Az volt az alapötlet, hogy Bridget rájön, hogy terhes, és nem tudja, ki az apa, és ezt a témát bontjuk ki.”
Bár Fielding a kezdetektől nagyon intenzíven részt vett a forgatókönyv fejlesztésében, később egyéb kötelezettségei miatt beleegyezett, hogy még egy író csatlakozzon a projekthez, méghozzá Emma Thompson.
Maguire nagyra értékelte, hogy Thompson több bonyodalmat és humort vitt a történetbe. „Bridget világa már mindenkinek ismerős, ezért új fordulatokra és meglepetésekre volt szükségünk – magyarázza a rendező. – Vérfrissítés is nagyon kellett, ezért örültem, hogy munka közben új barátokra lel, amilyen például Miranda, aki a Bridgetek új generációjához tartozik. Másképp tekint a párkapcsolatokra – sokkal szabadabb és erkölcstelenebb. A másik új barát Cathy, a sminkes.”
„Úgy képzelem el, hogy ez egy nevelődési film, amely a karakter életének viszonylag érett szakaszában játszódik – mondja Renée Zellweger. – Ahogy az ember éli az életét, menet közben rájön, hogy nincs olyan pont, amikor azt mondhatja, hogy na, most már minden a helyén van. Bridget történetének ez a fejezete azt kutatja, mi a különbség az általunk elképzelt élet és aközött, amit meg tudunk valósítani magunknak.”
Maguire-nek az adott különleges perspektívát a film elkészítéséhez, hogy ugyanúgy azonosulni tudott a mai Bridgettel, mint az első film jóval fiatalabb hősnőjével. A Bridget Jones naplója elkészítése után Los Angelesbe szólította a munka, majd anya lett. 2014-ben tért vissza Londonba, s az új film producerei ekkor keresték meg. „Megrémültem, de kíváncsi is voltam, mi történt a karakterekkel 11 év alatt – mondja a rendező. – Tudni akartam, valóra váltak-e az álmaik. Fura érzés fogott el, amikor a forgatókönyvet olvastam, mert vissza kellett mennem az időben, és belegondolnom, mi történt az én álmaimmal.”
„Kulcsfontosságú volt, hogy megint Sharon legyen a rendező – mondja Hayward. – Mindenki másnál jobban megtestesíti Bridget mentalitását és mindazt, amitől az első film olyan szerethető volt. Sharon volt az első film sikerének záloga, ő varázsolta vászonra azt a feelinget, a hangvételt, a humort, a nevetést, a könnyeket és a romantikát, amit a közönség azóta is elvárt Bridgettől.”
A dokumentumfilmes Maguire-nek szemléletet kell váltania, amikor vígjátékot rendez. „A vígjáték nehéz műfaj, minthogy annyira szubjektív – magyarázza. – Az ösztöneimre kell hallgatnom, amikor eldöntöm, hogy mi vicces és mi nem. Ha olvasok valamit vagy jön egy ötlet és viccesnek találom, érdemes abban az irányban elindulni. Ugyanígy, ha a színészek kísérleteznek, és nevetek rajta, a szkeccs meg van véve.”
Egy amerikai Angliában:
Zellweger mint Bridget Jones
Egyszer volt, hol nem volt, amikor Bridget Jones még csak papíron létezett, a rajongók teljesen kiborultak azon, hogy a filmváltozatban a hősnő szerepét amerikai színésznő kapta, akinek ráadásul rettentő déli kiejtése van. Ma már azonban el sem tudjuk képzelni, hogy más is játszhatná Bridgetet. Ha nincs Zellweger, Bridget sincs. „Renée mindenkinél jobban tudja, mit mondana vagy tenne Bridget – mondja Hayward. – Együtt lélegzik a karakterrel, mintha Helen róla mintázta volna a figurát, és nem fordítva lenne a dolog.”
Zellweger számára nemcsak az jelentett örömöt, hogy újra kedvenc karaktere bőrébe bújhat, hanem az is, hogy újra találkozhat az őt körülvévő figurákkal. „Kíváncsi voltam, mi történt a barátaimmal, mit csinál Apa és Anya, és persze merre tart Bridget életének ebben a szakaszában.”
A színésznő tökéletesen megtestesíti Bridgetet, a gesztusaitól egészen a makulátlan londoni akcentusáig. Rengeteg munkát fektetett abba, hogy a valódi Bridget jelenjen meg a vásznon – Zellweger a kifinomult fizikai komédia mestere.
Amikor Bridgetté akart átlényegülni, a színésznő első ötlete az volt, hogy ha a karakter összedörzsöli harisnyás combjait, susogó hangot adnak. Következő lépésként – szó szerint – az következett, hogy Bridget legyen kicsit lúdtalpas, amitől olyan csámpásan jár.
„Az esetlenség nálam magától jön, mert belülről fakad – nevet Zellweger. – Aztán ott van a szándékos sutaság, amit a forgatókönyv ír elő, az is nagyon szórakoztató, különösen, ha Sharon is ott ugrál körülöttem, és időnként odarikkant egy instrukciót, hogyan lehetnék még kétbalkezesebb.”
Az amerikai színésznő persze nem egyik napról a másikra változott Bridgetté. A hetekig tartó fizikai felkészülés mellett sokat dolgozott együtt kiejtéstanárával, Barbara Berkeryvel. „A forgatáson végig karakterben maradt, ami időnként eléggé zavarbaejtő volt – meséli Colin Firth. – Fura érzés fogott el, amikor arról beszélgettünk, milyen az élet odahaza Texasban, és olyan volt a kiejtése, mint akit akkor szalajtottak egy délkelet-angliai teadélutánról…”
„Rengeteget gyakoroltuk a helyes kiejtést Barbarával – mondja Zellweger. – Egy kicsit híztam is, de nem szedtem fel 15 kilót, mint az előző két alkalommal. Sharon és a producerek úgy gondolták, Bridget elért bizonyos célokat az életben, fejlődött, és habár korántsem tökéletes, viszonylag egészségesen él és már nem parázik a súlya miatt.”
Darcy és Jack:
a szerelmi háromszög másik két csúcsa
Hősnőnk maga a megtestesült ellentmondás. Az egyik oldalon határozott, független karrierépítő nő, a másikon reménytelen romantikus, aki a tökéletes férfit keresi. Bridget gyakran úgy érezte, hogy álmai férfiúja Mark Darcy, akit Fielding egy több mint 200 éves irodalmi karakterről mintázott. (Fitzwilliam Darcyról, Jane Austen Büszkeség és balítélet című, először 1813-ban kiadott regénye hőséről van szó, akit az 1995-ös brit tévésorozatban Colin Firth alakított – a ford.) „Ő a tipikus ellenállhatatlan angol úriember, aki humoros, okos és visszafogott – mondja Hayward. – Nehéz elképzelni, hogy bárki jobban tudná alakítani, mint Colin Firth.”
„Imádom Mark Darcyt, és imádom Colin Firth-t is – veszi át a szót Maguire. – Könnyű volt őt rendezni, mivel annyira ellenállhatatlan. Colin teljesen Mr. Darcy – arisztokratikus, csipkelődő, elmés, nyilvánvaló, hogy szunnyadó oroszlán és teljesen úgy néz ki, mint Colin Firth…”
Akárcsak Zellweger esetében, Firth számára is nagyon fontos volt a harmadik film időzítése. „Amikor befejeztük a második filmet, azt találtam mondani, hogy csak akkor gondolkodom el a folytatásról, ha már egy kicsit megkoptam, és a szereplők életének teljesen más korszakát mutathatom be – mondja a színész. – Ugyanazokkal az emberekkel akartam foglalkozni, de egy fél nemzedékkel később, amikor látszik, mit művelt velük az élet. Ezt a típust már vagy százszor eljátszottam, így talán attól féltem, hogy a következő változat már paródiaként fog hatni.”
Egyébként pont így állt hozzá Firth már az első Bridget Jones-filmhez is. „A Bridget Jones szándékosan és tudatosan a Büszkeség és balítélet paródiája volt, és én így is viszonyultam hozzá. Gondoltam, eljátszom valakinek a paródiáját, akit annak idején a BBC sorozatában alakítottam. Ez az egész olyan, mint egy tükörterem. Helen könyveiben önmagamként léteztem, Mr. Darcy pedig Mr. Darcyként. Aztán ott van az a Mr. Darcy, akit Bridget Jones elképzel magának. Bele lehet zavarodni. De meg kellett töltenem élettel a szerepet, ezért azt gondoltam, akkor figurázzuk ki egy kicsit ezt a Mr. Darcyt. De amikor ott álltunk a forgatáson, rá kellett jönnöm, hogy minden sokkal bonyolultabb és emberibb, mint addig képzeltem.”
„Colin rendkívül lelkiismeretes volt a szerepet illetően – dicséri a színészt Maguire. – Bár már nagyon sok megközelítésben eljátszotta Mr. Darcyt, és a mi karakterünket már a harmadik filmben alakította, hihetetlen alázattal viszonyult a feladatához. A vígjáték nem passzol ehhez a karakterhez, ami még inkább megnehezítette a dolgát, bár ha valaki kényelmetlenül érzi magát mások társaságában, az már önmagában vicces. Colin nagyon komolyra veszi Markot, és ez tökéletesen működik.”
A felkészülés során Firth újranézte az első filmet, és valami váratlan dolog keltette fel a figyelmét. „Belém hasított, hogy mennyire hitelesek és szerethetők ezek az emberek. Azt addig is tudtam, hogy ez a film nagyon érzékenyen és empatikusan tekint a magányra és az emberi hibákra meg azokra a suta próbálkozásokra, amelyekre a kétségbeesés késztet bennünket. Tizenöt évvel később rá kellett jönnöm, hogy sokkal több élet van ebben a filmben, mint számítottam rá. Olyan érzés volt, mint amikor találkozunk egy régi baráttal, és félszavakból is megértjük egymást. Az idő új dimenziót adott annak, amit annak idején csináltunk.”
Amikor újra találkozunk Mark Darcyval, még mindig köztiszteletben álló emberjogi ügyvéd, de egy kicsit már megkeseredett, néha barátságtalan és egészen biztos, hogy csalódott a szerelemben. „Éppen végefelé tart a házassága – mondja Firth. – Az biztos, hogy nem felejtette el, mit érez Bridget iránt.”
„Nem tud már normálisan elbeszélgetni semmiről; mintha valamiért állandóan meg lenne sértődve, és folyton leteremti Bridgetet, hogy minek locsog annyit – veszi át a szót Maguire. – Kimaxolja az érzelmi elszigeteltséget, de Bridget még mindig szereti őt.”
„Nagy előnye van annak, hogy olyan régen láttuk utoljára ezeket a szereplőket: az idő önmagában elmesél egy törénetet – folytatja Firth. – Ha valaki 15 év után is folyton ugyanarra a nőre gondol, az bizony szerelem. Az eltelt idő ellenére, meg annak dacára, hogy ismerik egymás hibáit és sok közös csalódást éltek meg, még mindig odavannak egymásért. A nagy kérdés: megoldhatják-e a problémáikat és egymásra találhatnak-e ennyi idő elteltével?”
A válasz Bridget udvarlójától függ, akit úgy hívnak, hogy Jack Quant, foglalkozására nézve iszonyúan gazdag író és internetguru. Az előző két filmben az volt a felállás, hogy Bridget két férfi közül választhat: az egyik a jófiú, a másik pedig a jófiúnak álcázott rosszfiú, és Bridget mindig rosszul választott. „Jack úgy van kitalálva, hogy ő a tipikus amerikai – nagyon angol környezetben – magyarázza Maguire. – Elbűvölő, humoros és tényleg minden rezdülése amerikai. Megtalálta a szerelem algoritmusát, és úgy gondolja, mindent tud a nagy érzelmekről. Ő és Bridget az algoritmus szerint 97 százalékban passzolnak, tehát a jóisten is egymásnak teremtette őket, annál is inkább, mert Bridget és Mark passzolási hányadosa csupán 8 százalék.”
Jack teljesen az ellenkezője mindannak, ami Daniel Cleaverről elmondható. „Akárhogy is nézzük, Jack szeretetreméltó srác – mondja Firth. – Lehet, hogy valakinek nem tetszik a szerelem algoritmusa, esetleg a stílusa sem szimpatikus, de el kell ismerni, hogy Jack elbűvölő férfiú, imádja Bridgetet és úgy tűnik, hogy Markot is kedveli. Mindez elég dühítő: olyan ellenfeled van, akit nem vádolhatsz azzal, hogy aljas szándékok vezérlik.”
Patrick Dempsey neve már a kezdetektől fölmerült, mert a producerek rögtön fölfigyeltek rá a Grace klinika (Grey’s Anatomy) című sorozatban, ahol dr. Derek Shepherdet játszotta. „Patrick nagyon korán képbe került, mivel hiteles alternatívát jelent – mondja Hayward. – Megfelelő a kora, veszedelmesen jóképű és hihetetlen mértékben amerikai típus, ami azt jelenti, hogy általa sikerül elrugaszkodnunk Daniel karakterétől. Azt akartuk, hogy teljesen más karakter lépjen a Hugh Grant által játszott figura helyére, aki ugyanolyan jó pasi, és persze kiváló színészre volt szükségünk. Patrick tökéletes választás, mert Colin amerikai megfelelője.”
Tehát minden érv Dempsey mellett szólt, mégsem volt egyszerű szerződtetni, mivel a forgatás egybeesett a versenyszezonnal (a színész civilben autóversenyző). „Amikor megkaptam a felkérést, inkább a versenyidőpontokat igazítottam a forgatáshoz, mint megfordítva – mondja Dempsey. – Ez az első produkció, amit tökéletesen sikerült összehangolnom a versenyekkel! Miután aláírtam a szerződést, győztem Japánban, és ezt jó ómennek tartottam.”
Ahogyan Jack is új játékos Bridget életében, Dempsey-nek is összeszokott csapathoz kellett csatlakoznia. „Én voltam az új srác az osztályban, úgyhogy elfogott a harctéri idegesség. A többiek már úgy végszavaztak egymásnak, mint akik egész életükben ezt csinálták, és jól működtek a személyes kapcsolatok is. De aztán kiderült, hogy ez nem is baj: elvégre Jack az, aki felkavarja az állóvizet, és mindenki kénytelen átértékelni, amit addig megszokott.”
A tesztvetítéseken azon a jeleneten nevetett leginkább a közönség, amelyben a két potenciális apa kórházba cipeli Bridgetet. „Ez a legharsányabb jelenet, és eléggé tartottam tőle – árulja el Maguire. – De belevágtunk és megkerestük, mi lehet benne az igazán emberi momentum. Szegény Mark Darcy felajánlja, hogy viszi Bridgetet, de a kismama akkora, mint egy bálna, és ez ki is ül a férfi arcára. Bridget ránéz, hogy minden rendben van-e, Mark pedig fájdalmas arccal ezt mondja: ’Jobb, ha nem mondok semmit!’. Ez nagyon angol dolog: az emberek extrém körülmények között is igyekeznek udvariasak lenni egymással. Aztán Jack is jön segíteni, mint az amerikai könnyűlovasság, de ő sem bír Bridget súlyával.”
A film szereplői
RENÉE ZELLWEGER (Bridget Jones) egyik legemlékezetesebb filmje a 2001-es Bridget Jones naplója (Bridget Jones’s Diary) volt, amelyért megkapta első Oscar®-jelölését, továbbá jelölték Arany Glóbuszra, a színészkamara díjára (SAG), BAFTA-ra és számos egyéb díjra.
2004-ben ismét Bridgetet formálta meg a Bridget Jones: Mindjárt megőrülök! (Bridget Jones: The Edge of Reason) című filmben, ismét jelölték Arany Glóbuszra.
Második Oscar®-jelölését a Chicago című musicalért kapta. Teljesítménye Arany Glóbuszt és SAG-ot is ért.
A Hideghegy (Cold Mountain) című filmben nyújtott alakításáért szintén Arany Glóbusszal tüntették ki.
Színésznő angol szakon végzett a Texasi Egyetemen. Kisebb tévés és filmes szerepek után a Jerry Maguire – A nagy hátraarc női főszerepe jelentette számára a nagy kiugrást.
További fontosabb filmjei: Betty nővér (Nurse Betty), Én és én meg az Irén (Me, Myself and Irene), A remény bajnoka (Cinderella Man), Appaloosa – A törvényen kívüli város.
COLIN FIRTH (Mark Darcy) klasszikus színházi képzettségű brit színész. Három olyan produkcióban szerepelt, amely elnyerte a legjobb filmnek járó Oscar®-t: A király beszéde (The King’s Speech), A szerelmes Shakespeare (Shakespeare in Love), Az angol beteg (The English Patient).
Oscar®-t, Arany Glóbuszt és BAFTA-t kapott A király beszéde címszerepéért.
Az Egy egyedülálló férfi (A Single Man) című filmért BAFTA-t nyert, és a velencei fesztiválon neki ítélték a legjobb férfiszínésznek járó díjat.
Egyik főszereplője volt a 600 millió dollárt hozó Mamma Mia! című musicalnek.
Láthattuk az előző két Bridget Jones-film férfi főszereplőjeként, és emlékezetes alakítást nyújtott az Igazából szerelem (Love, Actually) című romantikus vígjátékban.
További fontosabb filmjei: Suszter, szabó, baka, kém (Tinker Tailor Soldier Spy), A háború démonai (The Railway Man), Kingsman/A titkos szolgálat, Dorian Grey, Nanny McPhee – A varázsdada, Leány gyöngy fülbevalóval (The Girl with the Pearl Earring).
PATRICK DEMPSEY (Jack Quant) leginkább a Grace klinika doktoraként ismert. A sorozat sugárzása idején hétszer jelölték közönségdíjra, 2007-ben elnyerte a SAG díját. A sorozatban nyújtott teljesítményéért kétszer Arany Glóbuszra és még egy SAG-díjra jelölték.
Emmyre jelölték a Még egyszer és újra (Once and Again) című sorozatban nyújtott alakításáért. Emlékezetes vendégszereplője volt a Will & Grace című sorozatnak.
A film alkotói
SHARON MAGUIRE (rendező) reklámszövegíróként kezdte, majd a BBC és a Channel Four számára készített dokumentumfilmeket.
2001-ben készítette első játékfilmjét, a Bridget Jones naplóját, amely világsiker lett, és hasonlóan sikeres folytatás követte. Legközelebb saját forgatókönyvéből rendezte a Gyújtóbomba (Incendiary) című drámát.
2015-ben tévés producercéget alapított Seven Stories néven. Jelenleg regényét írja és reklámfilmeket készít.
HELEN FIELDING (forgatókönyvíró / az eredeti sztori és karakterek alkotója / executive producer) a Bridget Jones-könyvek szerzője és a belőlük készült filmek egyik forgatókönyvírója.
Bridget Jones a The Independent című napilap hasábjain indított rovatból nőtte ki magát bestseller regények hősnőjévé. A Bridget Jones naplója 1996-ban jelent meg, a Bridget Jones: Mindjárt megőrülök! 1999-ben, a Bridget Jones naplója 3.: Bolondulásig 2013-ban, a Bridget Jones babát vár pedig 2016 őszére várható.
Fielding újságíróként kezdte pályafutását, és az e szakmában szerzett tapasztalatai képezték Bridget Jones kalandjainak kiindulóponját.
Első regénye, a Nagy szerelmem története 1994-ben jelent meg, és a Kelet-Afrikában átélt újságírói tapasztalatain alapul.
EMMA THOMPSON (forgatókönyvíró / dr. Rawling) első mozifilmje A nagy balek (The Tall Guy) volt, amelyben Jeff Goldblum és Rowan Atkinson oldalán játszott. Ezután A Winslow fiú (The Winslow Boy) című filmben szerepelt. 1988-ban forgatta az V. Henrik (Henry V) című filmet, a következő évben az Impromptu (Impromptu) következett, majd 1990-ben a Meghalsz újra (Dead Again).
Ezután a következő filmekben játszott: Szilveszteri durranások (Peter’s Friends), Sok hűhó semmiért (Much Ado About Nothing), Napok romjai (The Remains of the Day), Apám nevében (In the Name of the Father).
1993-ban elnyerte a legjobb színésznőnek járó Oscar®-díjat a Szellem a házban (Howard’s End) című filmben nyújtott alakításáért. Oscar®-díjat kapott az Értelem és érzelem (Sense and Sensibility) forgatókönyvéért is, és a filmben nyújtott alakításáért Oscar®-díjra jelölték. Több díjat nyert az Igazából szerelem (Love Actually) című filmben nyújtott alakításáért is.
További fontosabb filmjei: Banks úr megmentése (Saving Mr Banks), Nanny McPhee – A varázsdajka, Nanny McPhee és a nagy bumm (Nanny McPhee and the Big Bang), Rockhajó (The Boat That Rocked), Egy lányról (An Education), A nemzet színe-java (Primary Colors).
TIM BEVAN & ERIC FELLNER (producerek) Európa vezető filmprodukciós cégének, az 1983-ban alapított és azóta számtalan filmes díjat nyert Working Title Films elnökei 1992 óta. Több mint száz filmet készítettek, amelyek bevétele világszerte meghaladja a hatmilliárd dollárt.
Legutóbbi nagy sikerű munkájuk a négy Oscar®-ra és három Arany Glóbuszra jelölt A dán lány volt. Korábbi sikerfilmjük az Everest, amely több mint 203 millió dolláros összbevételt ért el.
Cégük filmjei eddig tizenegy Oscar®-díjat hoztak: A mindenség elmélete (The Theory of Evereything), A nyomorultak (Les Misérables), Anna Karenina, Vágy és vezeklés (Atonement), Ments meg, Uram! (Dead Man Walking), Fargo, Elizabeth, Elizabeth: Az aranykor (Elizabeth: The Golden Age).
Összesen harmincnyolc BAFTA-díjat gyűjtöttek be, többek között az Igazából szerelem (Love Actually) és a Négy esküvő és egy temetés (Four Weddings and a Funeral) című filmekkel, valamint nívós díjakat a cannes-i és a berlini nemzetközi filmfesztiválokon, több más elismerés mellett.
További nemzetközi sikereket elért filmjeik: Legenda (Legend), Szeméttelep (Trash), Időről időre (About Time), A United 93-as (United 93); Büszkeség és balítélet (Pride & Prejudice); Nanny McPhee – A varázsdada (Nanny McPhee); Tűzveszély (Catch a Fire); Füstölgő ászok (Smokin' Aces); Vaskabátok (Hot Fuzz); Mr. Bean nyaral (Mr Bean's Holiday); Sztárom a párom (Notting Hill); Bean – Az igazi katasztrófafilm (Bean); A tolmács (The Interpreter); Johnny English; Ó, testvér, merre visz az utad? (O Brother, Where Art Thou?); Egy fiúról (About a Boy); a Bridget Jones filmek; Ali G Indahouse; Nanny McPhee és a nagy bumm (Nanny McPhee and the big Bang), Haláli hullák hajnala (Shaun of the Dead); Billy Elliot, Paul, Johnny English újratöltve (Johnny English Reborn), Zöld zóna (The Green Zone).