A mese folytatódik

Óriási az érdeklődés a Marokba szőtt mesék című néprajzi kiállítás múzeumpedagógiai foglalkozásain.

A gyerekek miután megtekintik és a korabeli népi életformával megismerkednek, játékra hívják őket a múzeum pedagógusai. Csodás mesék születnek, a diákok szövik-fonják a történeteket, ebből olvashatják el az egyik kedvencünket, a Zrínyi gimnázium ötödikeseinek munkáját:

„A három morzsaszem
Hol volt, hol nem volt, a bűbájos hegyen is túl, volt egyszer egy konyha. A konyhában volt egy kemence, abban egy forró kenyér. A kenyér egy kisfiúnak készült, kinek neve Prinkó. Amikor kivette és csipegetett belőle, kiesett három darab morzsaszem. Az egyik a tarisznyára, a másik a sámlira, a harmadik a földön maradt. Telt-múlt az idő és három morzsaszem úgy gondolta, hogy elindulnak szerencsét próbálni. El is indultak. Eközben Prinkó őrizte a nyájat s mikor hazaért olyan fáradt volt, hogy elaludt. De előtte feltette a stelázsira a tarisznyát. Ha a morzsaszemek visszatértek volna, a mi mesénk is tovább tartott volna.”

Egyszer volt, hol nem volt. Volt egyszer egy szegény ember. Ezt az embert Gyurkának hívták. Egyik reggel feléledt és a nap hétágra sütött. Ennek örömére kiment a pajtába a vasvilláért és a zsákért és elindult a mezőre. Éppen belemerült a munkába amikor egyszer csak hatalmas ostorcsapásra lett figyelmes. Meglátta a fekete isten haragját, az ördögöt. Villámcsapások és zuhogó eső közepette a terményt elpusztította az ördög. Ezért elkezdtek kergetőzni. Gyurka elkapta az ördögöt és a leomló pajta előtt a fejébe húzta a silingát. Ezután Gyurka hazaért és feleségével és gyermekeivel éltek még meg nem haltak.

Szerzők: Tóth Johanna, Horváth Natália, Kuczkó Nikolett, Kovács Orsolya, Maszlov Georgina, Pintér Anna, Németh Dóra, Ladola Liliána

Hol volt, hol nem volt Pirinkó és az este az üveghegyen is túl. Mihelyst leszállt az est a Kovács családnál már mindenki elaludt. Ruhájuk éppen a sámlin száradt, s túlzottan nagy volt a csend, szinte már rémisztő. Ez a gyanú be is igazolódott, amikor megjött Pirinkó a bűbájos alvilágból. Pirinkó meglátta a tarisznyában a kenyeret és nem tudott ellenállni, ezért ismételten megette, csak morzsa maradt. Bűnbánatból nekiállt tüsténkedni a konyhában, forró teát főzött, amihez a hozzávalókat a stelázsiról vette el. Ezután bűntudat nélkül hazaért. Boldogan ébredt reggel a család, amikor meglátták a levelet, amit Pirinkó hagyott maga után. Amibe az volt bent, hogy „megettem a kenyereteket, de helyette csináltam reggelit:” Boldogan éltek, míg meg nem haltak. 

 Egyszer volt, hol nem volt, volt egy Pajti. Egyik nap fogta magát és elbarangolt az erdőbe. Az út nagyon kacskaringós volt. Természetesen vitte magával a beretváját is. Mivel a Pajti nagyon sánta volt, elesett az árokparton. Az árokparton volt egy bokor, ahol talált egy üstöt, ami mögött egy gonosz boszorkány keverte a mérget. Pajti felugrott és petrencével elvitte a mérget. A boszorkány ezt észrevette és utána rohant, de Pajti rávette, hogy együtt pusztítsák el a mérget. Pajti különleges embernek érezte magát, mert nagyon kevés embernek sikerült jó útra téríteni egy boszorkányt.

Szerzők: Tóth Dorina, Kiss Sára, Tamás Dóra, Vámosi Angyalka, Kovács Klaudia, Bagó Lilla, Simon Zsolt

Volt egyszer egy pulikutya, akit bozontosnak hívtak. Bozontos beleugrott a vetett ágyba, ezért Mamóka jól megkergette ágseprűvel. Mamóka elesett egy halom faágba és keserű sírásba kezdett. Ekkor jött Ábel barátjával, Lacival a nyikorgó szekéren. Felsegítették Mamókát és elvitték lefektetni. Mély álomba szenderült. A tálas alatt a lámpa égve maradt és felgyulladt Mamóka háza. S így éltek-haltak tovább. 
Göcseji Múzeum · Batthyány u. 2. 
 Zalaegerszeg, Zala 8900 · Hungary