Tragédiák árnyékában

Újabb útra készül a Mount Everest meghódítója

Talán azért is voltak annyian kíváncsiak Erőss Zsolt beszámolójára, mert annak a keszthelyi Gárdos Sándornak volt jó barátja, aki 2001 őszén baleset következtében meghalt egyik közös expedíciójuk során.  Ahogy a hegymászó mondta, orvosi vizsgálat nem feltétele az expedíciónak. Gárdos Sándor orvosként sokat sportolt és részt vett kísérleteken, kutatta is a témát, ő akarta megmászni a hegyet.

Szívprobléma a hegyekben – ahol –30 fok a jellemző hőmérséklet – sajnos végzetes lehet. Azóta ismét elveszítették egy társukat. Az idén májusban elhunyt dr. Szabó Levente családja feljelentést tett Erőss Zsolt és csapata ellen, aki mint mondta, nem érti ezt, hiszen az eset után, hazaérkezésükkor a családnak mindent őszintén elmondtak, illetve fotók és filmfelvételek segítségével meg is mutattak a történtekről.

A keszthelyi előadásra visszatérve: az előadó bemutatkozásakor beszélt arról, hogy a világon létező tizennégy „Nyolcezres hegycsúcs“-ból nyolcat már megmászott. Leghíresebb expedíciója a Mount Everest tibeti északi oldala volt, innen zuhant le a keszthelyi Gárdos Sándor. Ennek csúcsára 2002 tavaszán az első magyarként jutott fel Erőss Zsolt.

Elmondása alapján itt 5300 méteren van az alaptábor. Jelentős, óránkénti 200 kilométeres erősségű szélviharokra kellett számítaniuk, télen pedig akár –60 fok is lehet itt, ezért monszun előtt kellett odamenniük, április–május környékén. Az élettani határ 5000 méter alatt van, ami azt jelenti, hogy emészteni, regenerálódni is csak alacsonyabban fekvő táborban tudtak.

Erőss Zsolt kiemelte, hogy idén első magyar nőként Ugyan Anita érte el a Mount Everest csúcsát, ami évente ezerötszáz emberről elmondható, de ebben az évben ez oxigén nélkül senkinek sem sikerült. 2002-es expedíciójukkor Erőssék is használtak oxigént.

A hegymászó filmvetítéssel és fotókkal mutatta be az érdeklődőknek tíz évvel ezelőtti miniexpedícióját, amikor 6600 méternél magasabb csúcsot értek el. Olyan útvonalon haladtak felfelé, amit előtte még senki nem mászott meg.

A pakisztáni Gasherbrum II. nevű hegycsúcs megmászása sikeres volt, főleg mivel ekkor Ugyan Anita, Csollány Kati, Reveczky Júlia is velük tartott, márpedig magyar nő 8800 méter magasan még nem volt azt megelőzően. 2006-ban Nepálban éppen polgárháború folyt, s a közlekedési tilalom miatt késve érkeztek az expedícióra, így az időjárási viszonyok megváltoztak.

 A Dhaulagiri nevű hegycsúcs utolsó rohama két éjszakai menet után történt. 2007-ben Pakisztánban a K2 közelében egy tömbben lévő négy „nyolcezres” hegycsúcs elérésére indultak. Eredményes volt a csapatmunka, egyetlen expedíció keretében két csúcsot is megmásztak.

Csollány Kati, Ugyan Anita és az újonc Sterczel Hilda is velük tartott, utóbbi volt közülük a legeredményesebb. Csak ők és Erőss mászták meg a Broad Peak nevű, 8047 méteres csúcsot, ami világszintű teljesítmény, akkor is, ha 2000-ben már mászták ezt magyarok.

2008-ban és idén a tibeti politikai helyzet miatt Nepált vették célba Erőss Zsolték, de csak Sterczel Hilda – aki időközben a felesége lett – és ő értek el a csúcsra.  Erőss két lábujja lefagyott; késő ősszel meg kellett műteni az elhalt, beszáradt, megfeketedett ujjakat. Barátja, az idén májusban elhunyt hegymászó, Szabó Levente baleseti sebész javasolta neki akkor a műtétet, mondván, ha csontot ér a fagy, le is kell vágni a lábujjait.

2009 tavaszán a  „Magyarok a világ nyolcezrein” elnevezésű expedíció során a 8156 méter magas, mindig rossz időjárású, sátrakat eltüntető Manaslu csúcsát érte el Kollár Lajos szervező, Barna Dániel fizikus, Szabó Levente orvos, és Erőss Zsolt. Az út ezúttal is embert próbáló volt.

Erőss Zsolt hangsúlyozta: a teljes akklimatizáció 2000–3000 méternél két-három hetet vesz igénybe, 6000 méter felett pedig már nem lehet teljesen akklimatizálódni, ilyenkor már ki kell valahogy bírni, és minél előbb vissza kell jönni. Bambuszrudakkal erősítették a sátrat a hóba. Felszereléshiánnyal indultak a további táborokba, jól taktikáztak. Mindenütt összetört sátrakat, elveszett felszereléseket találtak a 3 méteres hó alatt. 7300 méteren állították fel a csúcstámadó sátrukat, éjjel indultak rohamra.

Az előcsúcsot többen, a főcsúcsot csak kevesen érték el, de Erőss az elsők közt ért fel a csúcsra tizennyolc órás mászás után. Mintegy két órát volt ott, várta Barna Dánielt, akinél jó minőségű fényképezőgép volt. Neki is sikerült a csúcsra érni, bár jelentős késéssel. Erőss Zsolt számára a Manaslu volt a nyolcadik meghódított „nyolcezres“. Az öröm nem tarthatott sokáig: Szabó Levente a csúcsról lefelé jövet, 7500 méteren lezuhant.

A hóomlás a férfit betemethette, éjjel bizonyára megfagyott. Társai másnap találták meg holttestét, s eltemették egy gleccserhasadékban – Gárdos Sándorral is így tettek anno –, s megjelölték a helyét. Erőss Zsolt elmondta: „Van, ahol öt percet lehet a csúcson lenni, aztán rohanni kell le, mert különben meghal a hegymászó, aki fázik és fél, kockázatot vállal, s mindig az adott helyzethez kell, hogy alkalmazkodjon“. Aztán hozzátette még: „Időközben világrajött, másfél hónapos Gerda lányomat a hazatérésemkor láttam először. Elveszítettem egy barátomat, és megszületett az első gyermekem...“