Újra teremjenek régi gyümölcsfajtáink!

Értékmentés a Zala Termálvölgye Egyesület településein

Guitprechtné Molnár Erzsébet, a Zala Termálvölgye Egyesület elmondta, stratégiájukban fontos célként tűzték ki a helyi értékmentést és értékmegőrzést. Ennek részét képezi a hagyományos gyümölcsfák újratermesztésének ösztönzése. A Hévíz és Zalaszentgrót térségének 34 településén tevékenységet végző LEADER helyi akciócsoport pályázati kiírást is rendelte elképzeléseihez. Ennek köszönhetően Magyarországon elsőként kapott négy vállalkozó összesen 13,5 millió forint támogatást arra, hogy összesen három hektáron régi fajtákkal gyümölcsöst telepítsen. Az egyesület célja továbbá az is, hogy felhívja a lakosság figyelmét az őshonos tájfajtákra, melyek elszórva lehetnek az udvarokon, birtokon, ezzel is ösztönözve megmentésüket. Ezért szervezték meg tájékoztató jelleggel a konferenciát a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat támogatásával.

Dr. Pálfi Dénes kertészmérnök, a rendezvény moderátora arról beszélt, hogy a hagyományos fajtákkal kapcsolatban két véglet uralkodik. Az egyik nézőpont, hogy gazdaságtalan termesztésük az intenzívvel szemben, míg a másik, hogy a régi gyümölcsfajták lesznek a világ megváltói. Ez azonban így nem állja meg a helyét, mivel mindkettőnek helye van. A hagyományos tájfajták megőrzése ugyanakkor elengedhetetlen, hangsúlyozta, példaként megemlítve a három zalai szőlészeti génbankot, valamint a pölöskei fajtakísérleti állomást, ahol szilva, körte, alma és egyéb régi gyümölcsfajtákat gyűjtöttek össze.

Kovács Gyula erdész, örökségvédő gyümölcstermesztő előadását azzal a gondolattal nyitotta meg, hogy Vas és Zala megyében egyedi kultúrkincsnek tekinthetők a pálinkák, melyek az itt fellehető őshonos tájfajtákból készültek. Egy-egy gyümölcsből korábban több száz fajta is létezett, mára azonban nagy részük kipusztult. Ezek közé tartozik Göcsejben a porhanyósrétes, a karácsony- és az aranyalma. Mint fogalmazott, az emberi pusztítás és az elöregedés miatt ma óriási veszélynek vannak kitéve a még fellehető őshonos tájfajták. Az utolsó órák után vagyunk, hogy átmentsük ezeket az utókornak.

Kovács Gyula közel három évtizede foglalkozik a régi gyümölcsfajták megmentésével. Medes-hegyen fekvő birtokán már több mint ezer régi gyümölcsfajtát őriz és szaporít, megmentve a kipusztulástól. Példája nyomán mozgalom indult el, ma már a tájfajtákat megőrizendően 35 tündérkert létesült az országban, elsők között Zalában. Bíztatta a jelenlévőket arra, hogy keressék meg a régi fajtákat saját környezetükben. Ezeket ő beoltja, és az oltványokat visszajutatja, hogy elültessék azokat. Mint mondta, nem kell pályázatokra várni, a helyi közösségek önszorgalma elegendő ahhoz, hogy feltérképezzék és megmentsék vidékükre jellemző régi gyümölcsfákat.

A tájfajták megőrzéséért tett kormányzati lépésekről, politikai célokról Font Sándor, az Országgyűlés Mezőgazdasági Bizottságának elnöke adott tájékoztatást a konferencián.

Milyen értéket képviselnek az őshonos tájfajták? A jelenleg kaphatókkal szemben gazdagabb ízvilággal és beltartalommal rendelkeznek, ráadásul ezek a fajták tökéletesen alkalmazkodtak a környezetükhöz az évszázadok során, ellenállóbbak, és általában nem igényelnek vegyszeres kezelést sem.

Több mint kilencezer gyümölcsfajtát őriznek a hazai génbankok, ehhez képest a piacokon csakis a faiskolákban nevelt néhány fajtát lehet korábban kapni. Az ellentmondás abban rejlett, hogy az évszázadok, évezredek óta termő őshonos gyümölcsfák többsége nem szerepelt a nemzeti fajtajegyzékben, így nem voltak termeszthetők kereskedelmi céllal. Sem a friss gyümölcsöt, sem a belőle készült lekvárt, ecetet vagy pálinkát nem lehetett árusítani! Egészen 2011-ig, amikor egy kormányrendelet (újra) engedélyezte – hazánk természeti örökségét képező – hagyományos tájfajták szaporítását és forgalmazását.

A konferencia résztvevői helyi termékekből készült finomságokat kóstolhattak. A rendezvényről még többet megtudhatnak a http://zalatermalvolgye.hu/node/1173 honlapon.