Archivum

Aki nem hiszi, járjon utána

2012. szeptember 27. csütörtök, 17:02

Címkék:

"A mese szerepe a gyermek és felnőtt világában, ma" címmel tartott a közelmúltban Zalaegerszegen előadást Pápes Éva meseszimbólum-fejtő. Azt többen gondolják, hogy a mese (nem a tévés, videós, mai trendi) a gyerekeknek való, bár a történetek mélyebb hatásaival talán nincsenek tisztában. Viszont, hogy a felnőttek számára mennyi tanulsággal szolgálnak a több száz év alatt kikristályosodott népmesék, az csak mostanában kezd, ha lassan is, de ismét visszakerülni a köztudatba.

mese 1

Mesékről gyerekeknek, felnőtteknek

A televíziózást megelőző időszakokban idős, és fiatal együtt hallgatta esténként a meséket, s szűrte le a legfontosabb tanulságokat. Akkor még egyértelmű volt mindenki számára az a felvillantott szimbólum rendszer, mely a legjobb tanácsadóként vezette az egyént mindennapjainak útján. Mindennek megértését, ma újra kell tanulni. Ehhez nyújtanak segítséget az országban több helyen (így Zalaegerszegen is) elérhető mesekörök, meseterápiás csoportok.

- A mese a rend világa. Vagy másképpen fogalmazva a teljesség a mesén kívül van, s azért van a mese, hogy segítsen ide visszatalálni. Mert a világ rendben van, csak mi térünk le folyton az útról. A mese az egész emberről szól, hogy újratanulja a rendet, a világ működését - mondta bevezetésképpen a mesefejtő. - Amikor jól működünk, mindenki királylány vagy királyfi. De abba már kevésbé gondolunk bele, hogy minden anyának van mostohaanya arca, mindenkiben ott lakik a sárkány, az átváltozás művészete, s vannak helyzetek, amikor sebezhetetlenek vagyunk. A világ tele van fájdalommal, valamit mindig elveszítünk, s ezek megoldására kínál megoldást a mese. Minden mese más szituációt orvosol. Valamikor egyértelmű volt, hogy ha valakinek adott problémája van, arra milyen mesét kell mondani. Ma ezt is újra kell tanulni. A mesék az életről való tudást hordozzák, nem véletlenül maradtak fenn, s csak az maradt fenn, amely a közösség bölcsességét hordozza. A népmesék kristályszerkezetűek, s mint a kristály kialakulásához, ennek létrejöttéhez is idő kellett.

- Alapvető tudni, hogy minden meseszereplő én vagyok. Az akinek sikerül a célba érni, s az is akinek nem, aki ajándékot kap, s aki meggondolatlan, a szorgalmas, a lusta, a jóságos, a segítő vagy éppen a gonosz. Minden szereplő, helyszín, tárgy szimbólikus jelentésű. Ezek megértése időigényes. Olyan mint egy szellemi puzzle. Ha nem áll össze a kép, nem jól értelmeztem a szimbólumot, ugyanis sok - sok jelentése lehet egy adott dolognak. De valójában nem agyalva kell mindezt megérteni, hanem lelki síkon. A gyerekeknek ez még spontán megy, gazdag a képzelet és képi világuk, s ezért nem is kell magyarázni számukra a mesét. Egyszerűen csak mondani. Életkornak megfelelő meséket választva, s ha egy gyerek hetekig ugyanazt a történetet követeli, annak is oka van, mert éppen akkor az aktuális a problémáit illetően. Az egyetlen hiba a meséléskor, ha a szülő horrorisztikusnak gondolja, mondjuk a mese közepének jeleneteit és abbahagyja a történetet. Mert ilyenkor elmarad a gyerek számára a feloldozás, a megoldás -fogalmazott Pápes Éva.

Érdemes azonban a felnőtteknek is elővenni, saját maguk számára a meséket. Biztonságot adó szerepük van. A gyerekkori kedvenc mesénket komolyan kell venni, ugyanis az rejti az életfeladatunkat. Ezt már gyerekkorban tudtuk, de lehet időközben homályba került, mert letértünk az útról. Azt is jó tisztázni, ebben a kedvenc mesének éppen melyik részén tart a jelenlegi életünk. Mi az helyszín, melyik az a próbatétel, mellyel éppen küszködünk. A mese ugyanis a legbelső világunkat tárja fel. Érdekes azt is tudni, hogy a mesék első néhány sora már megmutatja hol bomlott fel a rend, mi a probléma, melyet majd a mese megold. A szimbólumokkal addig kell foglalkozni, amíg egyszer csak ki nem nyílik a tudás. Manapság jött el az ideje a jobb agyféltekéhez, a képek, szimbólumok, beavatásokhoz visszatalálni.

A mesében minden jóra fordul, a jó elnyeri jutalmát, a rossz a büntetését. Ha mindez a világ tükre, akkor miért nem ezt tapasztaljuk nap mint nap, vagy legalább időnként? - vetődik fel a kérdés.

mese 2

Pápes Éva

A mai ember nem hajlandó belegondolni, hogy ő hol hibás, mikor volt ő a gonosz mostoha, hol a vétsége, s a következményeket sem hajlandó tudomásul venni. Az értékrend borulást nagyon jól mutatja, hogy manapság nagyon népszerűek a vámpír történetek. A vámpír alapjában negatív szereplő, hiszen csak elvesz, szívja a másik vérét, s nem ad semmit. Ma pedig ez a típus a népszerű, ahogy menő az agresszív, elnyomó viselkedés. S arra is ügyelni kell, hogy bár erre nem figyelünk oda tudatoson a reklámszakma nem felejtette el a szimbólumok hatását, s ezzel manipulál minket.

Aki nem hiszi, járjon utána!