Kassákkal a ligetben

Az egyszemélyes társulat előadása

Az autodidakta költő, író és képzőművész szellemét a Merda d'artista Társulat, vagyis Torma Attila idézte meg a közelmúltban a Május 1. ligetben. Az egyszemélyes társulat Kovács Péter dudással kiegészülve hozott össze egy hangulatos, családias találkozót a művész költeményeivel; s ezen keresztül Kassák "lényegével". A Merda d'artista nyersfordításban annyit jelent: a művész sz.ra (utalva Piero Manzoni képzőművész konzervdobozba zárt "alkotására").

Ám ez az akció nem bűzlött semmitől, és végtermék sem landolt a latrinában (sem konzervdobozban). A név csupán egy groteszk kritikája a túljátszott, őszintétlen művészetnek. Ami ráadásul illik is ahhoz a kassáki gondolathoz, mely szerint a művészet (műalkotás) nem kifejezője, hanem része a társadalmi valóságnak; nem tükör, hanem önálló tevékenység.

Mindezt csak erősítette az előadás nyitómondata is: egyszer művészet nélkül kéne színházat csinálni. Mint azt Torma Attila jelenleg szabadúszó színész (az Új Színház, a Bárka Színház, a budapesti Városi Színház és a Hevesi Sándor Színház társulatának egykori tagja) utólag elárulta: mesterétől, Halász Péter színész-rendezőtől származik az idézet. Az ötletet, hogy egyszer megidézze Kassák szellemét már jó tíz éve dédelgeti magában, s úgy gondolta, hogy az évforduló végre egy jó alkalom a transzcendes találkozóra. Ehhez választotta a speciális helyszínt, annál is inkább mert a parkoknak, ligeteknek mindig is volt némi filozófiai "többletjelentésük". Úgy érzi, hogy az egész akcióval tartozik Kassáknak, aki kezd elfelejtett művésszé válni az országban, annak dacára, hogy a külföldi múzeumokban most is reneszánsza van.

A felolvasással nem akart nagy művészkedést, csak egy alkalmat, hogy emlékezzünk, és érezzük jól magunkat. Talán ez is Halász Péter öröksége; szabadon, kötöttségektől mentesen, felszabadítóan gondolkodni a színházról, a művészetről. Ettől persze még minőséginek kell lennie, ám természetesnek, őszintének is. Mindegy, hogy nagyszínpadon, vagy egy ligetben játszik az ember.

A mostani művészeti akcióra készülve az előadó végigolvasta Kassák körülbelül kétezer versét, amiből első körben százötvenet választott ki. A felolvasáson végül harminc költemény szerepelt, ami így is átölelte az író egész költői pályáját. A versek láncolata azonban főleg a szerelem, létezés, elmúlás egységére és kölcsönhatására fókuszált. A szerelmes versek közül a Simon Jolánhoz (Kassák első felesége, aki férje nőügyei miatt később öngyilkos lett) írt költemények kerültek fókuszba.

Az egyórás expresszív előadáson még az időjárás is alkalmazkodott a lírai hangulathoz: hol beborult, hol kiderült az ég, különös fényekbe helyezve így a díszletet (is) adó fákat. Az árnyak végül vonalakká nyúltak, és rendeződtek, mint egy konstruktivista festmény; csakhogy az izmusokról se feledkezzünk meg teljesen.