Franci a személyes kapcsolatokban hisz

A színház a nyári hónapok alatt zárva tart, a társulat a szabadságát tölti, a szervezés azonban ilyenkor sem áll le. Tárgyalások, szponzorok, plakátok, címlista-frissítés. Az osztályvezető azt vallja, hogy a közönséggel való kapcsolattartás - legyen az baráti beszélgetés, telefonhívás, vagy személyes találkozó - folyamatos kell hogy legyen. Lehet, hogy épp a strandon, vagy az esti kutyasétáltatás közben lel gazdára a következő évad egyik bérlete. Nagy Ferencet - vagy ahogy a városban mindenki ismeri, Francit - a szervezőmunkáról és a kapcsolatok megtartásáról kérdeztük. Hiszen nem elég elérni a tízezres számot, azt meg is kell tartani.

A színház egyik alapító tagjaként végigjárta a szamárlétrát. A nyolcvanas években volt kellékes, kelléktárvezető, majd 1991-ben a szervezési osztály átalakítása után szervező titkár lett. Két évvel később pedig osztályvezető. Mint meséli, véletlenül lett színházalapító. Leszerelő katonaként épp munkát keresett, és úgy érezte, hogy a Ruszt József köré szerveződő társulat izgalmas, és az akkori légkörben egy viszonylag szabad munkát jelentene. Jó döntés volt, azóta sem bánta meg!

- Bár sok embert ismertem, a 90-es évek eleje a kapcsolatépítéssel telt. Város- és megyeszerte jártam az iskolákat, művelődési házakat, civileket, üzemeket, vállalatokat. Igyekeztem mindenkihez eljutni. Gyakorlatilag ez képezi a munka alapját, ma is ez a garancia ahhoz, hogy működjön a dolog - mondja.

Teljes mértékben a személyes kapcsolatokban hisz, ezért például számítógépet nem is használ. Persze a szervezési osztályon a kollégák igen, de érdekes módon az ő munkáját lassítja a gép.

- Hosszú idő kivárni, míg válasz jön az e-mailre. Olyan is előfordult, hogy valaki későn olvasta a levelet, vagy a sok egyéb üzenet között elveszett a színházi ajánló. Ennyi idő alatt egy tucat telefont el lehet intézni! Sőt, a személyes beszélgetés közben a bérleteladáson kívül akár a stúdiódarabokat, vagy a gyermekelőadásokat is tudom ajánlani a nézőknek. Sokkal közvetlenebb, mondhatni baráti kapcsolatokat lehet így kialakítani és fenntartani.

Persze a siker nem csak az ő érdeme, hiszen egy jól szervezett csapatmunkáról van itt szó. Szinte minden faluban, minden munkahelyen vagy egy-egy ember, aki segít nézőket toborozni. És az egész mögött ott van társulat közös munkája, a jól kiválasztott darabok, és rendezők, na meg az önkormányzat, aki támogatja az elképzeléseket.

Franci úgy látja, hogy az alapdolgok, és a szervezési elvek nem változtak az elmúlt évtizedekben. A közönség összetétele és igénye viszont igen, s ehhez alkalmazkodniuk kell. A vidéki nyugdíjasoknak sajnos kevesebb pénzük van beutazni egy-egy előadásra, őket kedvezményekkel lehet megszólítani. Az egykori gyárak, üzemek dolgozóiból álló közönséget pedig sok esetben már magánszemélyként kell elérni. Több ezer telefonszám, és ugyanennyi baráti kézfogás, de megéri, és működik. "Abból élek, hogy beszélek, beszélgetek. Nemcsak színházról, hanem érzésekről, gondolatokról, bármiről, ami érdekli az embereket, az ismerőseimet" - mondja.

Pozitívum az is, hogy az elmúlt években sokkal több diák és fiatal jár színházba. Köszönhető ez a pedagógusoknak, illetve a színház Tantermi deszka sorozatának, ami épp a tizenéves korosztály problémáival, életével foglalkozik.

Hogy mikor jut ideje megnézni az előadásokat? Megtehetné, hogy beles a próbákra, de inkább a közönséggel együtt jár színházba. Sőt, beül a különböző bérlettípusokra, csak hogy lássa, hogy reagál ugyanarra a darabra a más-más összetételű közönség. Előadás után pedig mindig lehet egy jót beszélgetni...